Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Trogmayer Ottó: A korai neolithikum edény-idoljairól. Farkas L. Gyula szakvéleménye a Hódmezővásárhely–Gorzsa Kovács tanya lelőhelyen Gazdapusztai Gyula régész által 1955-ben feltárt hamvasztott csontokról

A korai neolithikum edény-idoljairól 13 Szakvélemény a Hódmezővásárhely-Gorzsa Kovács tanya lelőhelyen Gazdapusztai Gyula régész által 1955-ben feltárt hamvasztott csontokról Az 55.47.2 számmal ellátott hamvasztott csontok vizsgálatára vonatkozóan Nemeskéri-Harsányi közölt 1968-ban egy részletes útmutatást. A megküldött csontmaradványokról (2-7. kép) ennek figyelembe vételével fogalmazzuk meg véleményünket. A csontmaradványok megtartási állapota A csontok felszíne világos és sötét színű foltokkal tarkított, főként fehér színű. Ez megfelel a NemeskériHarsányi módszer alapján a b/szürkésfehér fokozatnak. Megemlítjük, hogy az idézett módszer szerint szín alapján tizenegy (a-k) változat fordulhat elő. A legjobban kiégetett első (a) fokozat színe krétafehér, a legkevésbé égetett csontok színe szénfekete (k) fokozat. A csontmaradványok nagysága, valamint színe alapján arra lehet következtetni, hogy a hamvasztás nem volt teljesen tökéletes, közepes mértékű és nem túl magas hőmérsékleten történt, de kétségtelen, hogy hamvasztott csontokról van szó. A vizsgálatra megküldött csontmaradványok száma tizenhét. Nagyságuk változó. A nagyobb darabok 50 x 31 mm, 36 x 32, illetve 36 x 22 mm nagyságúak. A további csontok mérete ezeknél kisebbek, a legkisebb 7x5 mm-es. A csontok nagysága szerint Chochol öt változatot különböztet meg. A harmadik változat szerint a csontmaradványok közepes — 11-50 mm — nagyságúak, makrofragmentáltak. A csontmaradványok nagyságából következtetni lehet a hamvasztás mértékére, valamint arra, hogy azok gyermek, vagy felnőtt egyéntől származnak-e. A csontmaradványok nagysága és vastagsága egyértelműen kizárja, hogy azok gyermekcsontok lennének, egyben előbbi véleményünket is alátámasztják, azaz az égetés nem volt tökéletes. Mivel kevés számú csontmaradvány került elő és feltételezzük, hogy az ásatás során az összes csontdarabot megmentették, az is elképzelhető, hogy a megmentett csonttöredékek a máglya széléről származnak, vagy a hamvasztás során annak széle felé estek le, míg a nagyon kicsi töredékeket nem is szedték össze a hamvasztást követően. A hamvasztott csontok lehetnek nem, vagy alig deformáltak. A vizsgált maradványokon deformáltság nyoma nem figyelhető meg, ami szintén a nem tökéletes égetést támasztja alá. A csontok eredete A hamvasztott csontok esetében egyik legfontosabb kérdés az, hogy azok ember, vagy állat csontjai voltak-e. Az állatcsontokra jellemző, hogy a kompakt állomány vastagabb, mint az emberi csontokon. Ez különösen jellemző a hosszú, csöves csontokra. A vizsgált csontmaradványok egyértelműen arra utalnak, hogy azok lapos koponyacsontok. Kompakt állományuk vékony, a külső és belső kompakt réteg között minden csontmaradványon jól látszik a szivacsos állomány. A csontok nagysága, valamint szerkezeti tulajdonságaik alapján nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy azok felnőtt embertől származnak. Ezt a véleményünket a legnagyobb csontmaradvány anatómiai jellegei is alátámasztják. Ennek a megközelítően háromszög alakú csontdarabnak a külső és belső felszínén is erőteljes csontkiemelkedés figyelhető meg. Megítélésünk szerint ez a csonttöredék a nyakszirtcsont maradványa lehet, melyen a protuberantia occipitalis externa és interna jól felismerhető. Mindkét kiemelkedés erőteljes, és a külső felületen levő protuberantia occipitalis externa nagysága alapján még azt a feltételezést is megengedhetjük, hogy a maradványok felnőtt férfitől származnak. Ezt nagyobb biztonsággal csak a postcranialis maradványok, vagy fogak alapján lehetne bizonyítani, ilyenek azonban nem állnak rendelkezésre. Szerencsés esetben, amikor a hamvasztás nem volt tökéletes és az egész csontvázból vázrészek, különösen fogak maradtak meg, pontosabb elhalálozási életkor is meghatározható. Előbbiekből kitűnik, hogy a vizsgálható csonttöredékek csak koponyacsontok maradványai, amelyek az említett pontosabb elhalálozási kor megállapítását nem teszik lehetővé. Van azonban egy 19 x 17 mm nagyságú csonttöredék, amelynek a külső felszínén megítélésünk szerint varrat nyoma figyelhető meg, a belső felszíne viszont teljesen sima. Ennek alapján feltételezhetjük azt, hogy legalább marurus, de az is lehet, hogy senilis, 60 év körül meghalt egyén maradványai lehetnek. A vizsgálat összegzése A Hódmezővásárhely-Gorzsa Kovács tanya lelőhelyről származó csontmaradványok egy közepes mértékben hamvasztott marurus, vagy senilis korú, 60 éves életkor körül meghalt férfi koponyájának töredékei lehetnek. Ennek alátámasztására szolgálnak a két legfontosabbnak ítélt csontmaradványról készült és mellékelt felvételek. Postcranialis maradványok nincsenek. Eszerint csak az egyén koponyáját hamvasztották el, illetve csak annak maradványait helyezték a sírba. A leletek részletesebb szövettani, vagy DNS elemzése a hamvasztás miatt véleményünk szerint nem megoldható, mivel a csontmaradványok nagyon törékenyek és az égetés miatt a szerves állomány azokból kiégett. Farkas L. Gyula