Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Gallina Zsolt: 5. századi sírok Ordacsehi–Csereföldön

130 Gallina Zsolt el, metszette a 468. gödör és a 466. árok, s valószínűleg metszette a 469. gödröt. A sírgödör keskeny, lekerekített végű téglalap alaprajzú, fala függőleges, alja egyenes volt. A csontváz nyújtott testhelyzetű, ép, közepes megtartású. Koponyája balra fordult, állkapcsa leesett. Koponyája enyhén torzított. Karcsontjai nyújtottak, szorosan a felsőtest mellett, lábcsontjai nyújtottak. Betöltése kevert, sárgás színű, agyagoshomokos visszatöltött (falán látszik a későbbi 466., 468. sötétebb betöltése, de sötétebb a 469. betöltésénél). Mell.: 1. Oktaéder fejű ezüst tű (H.: 4,4 cm) a bal felkarcsont mellett, kifelé. 2. Oktaéder fejű ezüst tű töredéke (H.: 1,9 cm) a jobb felkarcsonton belül. 3. Kónikus, átfúrt ólomkorong (Átm.: 2,1-2,2 cm, m.: 0,9 cm) a lábfejektől lefelé. 4. Három apró, gömb alakú (Átm.: 2,5-3,5 mm), valamint egy kettősgömb alakú (Átm.: 0,25-0,65 cm), sötétkék színű kásagyöngy a bal lapocka alatt. 511. sír (2. kép 5) P: DA-04/3. T.: NyDNy-KÉK (43-13'). H.: 196 cm, sz.: 57 cm, m.: 25 cm A sarkainál lekerekített, téglalap alakú sírgödörben viszonylag jobb megtartású, ép felnőtt csontváz helyezkedett el. Koponyája délre fordult, kézcsontjai a medencére hajlítva, nem voltak összekulcsolva. A felkarcsontok nem voltak a felsőtesthez szorítva, valószínűleg nem volt lepelbe csavarva. A sírgödör betöltése kevert, visszatöltött, világos sárgásbarna homokos, ez a betöltés megegyezett az 510. sír földjével. Melléklete nem volt. A temetés módja A lelőhelyen egy kis sírszámú temetőrészlet került napvilágra. Analógiák alapján feltételezhető, hogy eleve kevés sírból álló családi temetőre bukkantunk. Bár összesen hat csontvázat figyeltünk meg, az általunk vizsgált temetőhöz biztosan csak az 510., 511. és nagy valószínűséggel a 124., 410., 462. sírok sorolhatók. Az 510. és 511. sírok betöltése megegyezett és tájolásuk is hasonló volt. Ráadásul mindkét sír fiatal nőé volt, kifejezetten gracilis csontvázzal és mindkettőjüknél — mechanikai stressz hatására — egy elég ritka jelleg (perforatio fossae olecrani humeri) alakult ki,

2 bár a két sír igen nagy távolságra, közel 200 méterre helyezkedett el egymástól. A 124. és 410. sírokat közéjük, az 510. sír közelébe ásták, azonban ezek között is 55 méteres távolság volt (1. kép 2). Ez azonban csak látszatra szokatlan, mert az 5. századi temetőknél már többször megfigyelték e jelenséget. Az 5. században általánosak a kisebb sírcsoportok, családi kötelékekben temetkező közösségek, különösen érvényes ez Pannoniára (KISS 1996b, 87-90). A temetőhöz sorolható sírok NyDNy-KEK-i tájolásúak, ettől némileg csak a bizonytalan korú 462. (DK-ÉNy) tér el. ANy-K-i tájolás a 4. század közepétől jellemző Pannoniában (SZŐKE 1996b, 30). Letkésen három, Ny-K-i tájolású sírból álló kiscsaládi temető került elő (PAPP-SÁLAMON 1980). A lelőhelyünkhöz földrajzilag nagyon közel levő Balatonszemes-Szemesi berekről tizenhárom Ny-K-i tájolású sírból álló családi temetőt tártak fel 1999-ben. Az ásatok ezt a temetőt az 5. század második felére keltezik, s germánokhoz kötik. A halottakat itt is a hátukra fektették, karjaik nyújtva voltak, két sírban azonban — akárcsak az 511. sírnál — a kezeket a medencére hajlították (BONDÁR-HONTI-KISS 2000, 96-97). A Keszthely-Fenékpusztán feltárt temetőben a halottak koponyája nagyrészt torzított volt, s — a rablás folytán — viszonylag kevés sírban leltek mellékletet (STRAUB 2002, 9-10). Szintén Ny-K-i tájolású sírokat tártak fel Szabadbattyánban, ahol a tizenhat sír egymástól kisebb-nagyobb távolságra helyezkedett el egymástól (PETRES-FITZ 1956, 25-26; FITZ 1958, 13-16; BÓNA 1971, 223-224; KISS 1980, 105-132). Sióagárdon öt temetkezés került napvilágra egy, az 5. század első feléből, középső harmadából származó temetőből (ODOR 2001, 40), Kilimán-Felsőmajorból pedig egy huszonegy sírós családi temető került elő a 4. század utolsó harmada és az 5. század kezdete közötti időszakból (SZŐKE 1996; SZŐKE 1996b). Leletanyag elemzése Ordacsehi-Csereföldön a 410. sír melléklete egy népvándorlás kori durva, kézzel formált edény volt, aminek csupán az alja maradt meg (2. kép 2). Töredékes volta és jellegtelensége miatt további keltezésre alkalmatlan. Edénymellékletes volt a közeli és hasonló korú Balatonszemes-Szemesi-berek temető 149. sírja is (BONDÁR-HONTI-KISS 2000, 96-97). Részletesebben az 510. sír leletanyagát érdemes vizsgálni, melyben különösen érdekes a sír ezüst tűinek elhelyezkedése (2. kép 4). A felkar két oldalán, közel a könyökhöz felszínre került ékszerek egy speciális viseleti módra utalnak, vagyis a felsőruhát itt tűzték össze. Hasonló ruhakapcsolási mód — igaz fibulákkal — a Békésszentandrás-Siratónál feltárt gepida temetőből ismert (GAZDAPUSZTAI 1958, 37; BÓNA 1979, 28; BÓNA-NAGY 2002, 24-26). Elképzelhető azonban az is, hogy a halotti leplet tűzték vele össze. Erre utalhat az az átfúrt ólomtárgy, ami Ordacsehi-Csereföldön az 510. sírban a csontváz két bokája között került elő (2. kép 4). Ennek funkciója talán a fent említett lepel rögzítése lehetett. Hasonló ólomkorong a láb mellett a szentendrei késő római