Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Nagy Margit: Kor népvándorlás kori gyermeksír amulettekkel Mártélyról (Csongrád megye)

Kora népvándorlás kori gyermeksír amulettekkel Mártélyról (Csongrád megye) 105 böztető figyelemmel temették el. A gepida temetőkben pl. a gyermeksírok mélysége eléri, sőt meghaladja a felnőtt sírok átlagmélységét (NAGY 2002, 78). Az edénymelléklet gyakorisága a gyermeksírokban közismert. Amuletteket a szarmata és a germán népeknél leggyakrabban gyermekekkel és nőkkel temettek el; ennek oka minden bizonnyal az ártalmas túlvilági erők elleni védelem biztosítása lehetett. A mártélyi 1,5 év körüli kislányt nemcsak a nyakában viselt asztrális amulettjeivel és gímszarvasszemfog csüngőjével temették el — melyeket a használati nyomok szerint már másoktól örökölt — hanem különféle, mások által viselt állatcsont csüngőkkel és nagy méretű vadkanagyarakkal is. A kisleány temetésénél legalább öt, talán a szülők és a rokonság által korábban használt varázserejű tárgyat — a ló lábtőcsontból, a farkas/ kutyalábfej-csontból készített függőt és a három vadkanagyarat — is a sírba helyeztek. A hét nagy pettyes gyöngy és a rézbevonatos csengő a párhuzamok szerint szintén amulettnek tartható, mint ahogy valószínűleg az volt a tövis nélküli csontcsat is. A legalább 18 darabból álló, impozáns amulett gyűjtemény mellett a sírba került a kizárólag a gyermek számára készített csonteszköz, az etető is. A gyermekek és nők amulett viselete, a varázserejű tárgyak eltemetése általános szokás, melyet a római provinciák lakossága/crepundiák, a szarmata és a germán népek, valamint az avarok egyaránt gyakoroltak (LÁNYI 1972, 182-183; T. BÍRÓ 2000, 78-79; H. VADAY 1983, 109-110; H. VADAY 1989, 54-63; SCHULZE-DÖRRLAMM 1986; MÜLLER 1998; VIDA 2002). A szokás természetesen népenként és vidékenként változó. А Ъ-А. századi keleti germán dominanciájú marosszentanna-csernyahovi kultúra egyik moldavai lelőhelyén, a Dancsenyinél feltárt temető gyermek- és a női sírjaiból különösen sok amulett került elő: Cypraea kagylók, szarvasagancs karikák, borostyánból csiszolt csüngők, felfüggeszthető miniatűr bronz- és ezüsttárgyak, négyszögletes és félhold formájú csüngődíszek. Éppen a dancsenyi amulettek északi párhuzamai alapján bizonyítható, hogy a 3. század második felében és a 4. században a déloroszországi terület népessége kapcsolatban állt Dél-Skandináviával és a távoli területek közt a hatás kölcsönös lehetett (WERNER 1988, 241-265; STORGAARD 1994, 163-167). A nyugat-szibériai 6-7. századi — ugor-szamojédkipcsak — kurgántemetőkből előkerült gazdag gyermeksírokkal kapcsolatban legutóbb Arkadij Borodovskij vizsgálta a gazdag mellékletü gyermeksírok kérdését. Az orosz régészeti irodalomban már korábban is tárgyalt problematika lényege, hogy a felnőtt viseletben, veretes övvel, a hajban viselt ezüst ékszerekkel, nyakpereccel, luxus üvegpoharakkal vagy azok agyag másolataival eltemetett gyermekek mellékleteit szociális helyzetük jelzésének kell-e tartanunk vagy a gazdag mellékletadást a gyermek túlvilági életéhez nyújtott segítségként magyarázzuk. A nyugat-szibériai temetőkben a három év alatti gyermekek halandósága a legnagyobb; éppen őket temették el gazdag mellékletekkel, az idősebb gyermekeket már nem. A türk-mongol hagyomány úgy tartotta, hogy a gyermek életerejét Umaj istennő három éves korig őrzi, majd magára hagyja. Az elképzelés azon a valóságos megfigyelésen alapszik, hogy a harmadik életév a gyermek számára meghatározó változásokkal jár: a beszédkészség, az én tudat kialakulása, az álmokra való emlékezés, stb. A három éves kort el nem ért, „isteni" védelem alatt álló, a jövő reménységeit hordozó gyermek halála különösen nagy veszteség (BORODOVSKIJ 2001, 580-581). A mongol mitológia egyik teremtésmítosza szerint az istenek, ha megdühödtek az emberekre, azzal büntették őket, hogy betegségeket bocsátottak rájuk, különösen a gyermekeikre (LŐRINCZ 1975, 100). Anélkül, hogy találgatásba bocsátkoznánk a mártélyi gyermek hozzátartozóinak hiedelemvilágáról, annyi megállapítható: ebben az esetben a leletek nem a gyermek szociális helyzetét jelzik, hanem beszédesen szólnak a túlélők szándékáról, hogy a „másik" világba érkező gyermeket amulett) eik feláldozásával segítsék.