Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Nagy Margit: Kor népvándorlás kori gyermeksír amulettekkel Mártélyról (Csongrád megye)

100 Nagy Margit formájú gyöngyök (5. kép 1-7) a korai népvándorláskor érdekes típusát képviselik (TEMPELMANMACZYNSKA 1985, 47, Тур 198). A sötét alapon rendszertelenül elhelyezkedő színes pettyeket úgy állították elő, hogy a még forró gyöngyöt színes üvegforgácsba forgatták. A gyöngyök viselőjének hite szerint a sötét alapon jól látható pettyek szemmel verés és más boszorkányság ellen nyújtottak védelmet. A pettyes gyöngyöket az alapszín szerint lehet csoportosítani. Felix Teichner adatai szerint a fehér és a fekete alapszínűek főként a Balti tenger partvidékén, a Visztula és az Elba mentén terjedtek el; a színes alapúak a Rajna vidéken 6. századi leletekkel együtt kerültek elő. A pettyes gyöngyök leggyakoribb változatának a kék alapszínűeket lehet tartani, melyeket a 3. századtól dáciai, majd Duna vidéki gyártási központokban készítettek és szállítottak a szarmatákhoz, a dunai, az elbai és a Rajna vidéki germánokhoz. Legkorábbi előfordulása a csernyahovi kultúra egyik ukrajnai telepén és a szentes-sárgaparti 22. sír anyagában található (TEICHNER 1999, 84^85, 228-231, Taf. 74).

u A kék alapú pettyes gyöngyök a Tisza vidéken és a Dél-Alföldön jellemzően 4. század végi, 5. század eleji leletegyüttesekben fordulnak elő. Ritkaság, ha egy nyaklánchoz több példány is tartozott; egy személy általában csak 1-2 példányt birtokolt. Pettyes gyöngyöket találtak Bácskeresztúron (PARDUCZ 1950, 36-37, 165, CXII. t. 1), Bodrogmonostorszeg 1. és 6. sírban (PARDUCZ 1950, 166, CXIX. t. 6, 9; CXVI. t. 5), a 9. sírban (KISS 1983, Abb. 3, 8a), Szabadka-Mácskovics téglagyár 1. sírban (PARDUCZ 1950, 39, CXIX. t. 6, 9), Tiszadob-Sziget 18. sírban (ISTVÁNOVITS 1993, 100, Abb. 8, 14). A pannóniai késő római temetőkben ez a gyöngy faj ta elvétve kerül elő. Kivételnek tartható a csákvári 42. sír gyöngysorának két fekete alapú példánya (SALAMONBARKÓCZI 1971, 57, Abb. 9, 6). A Dunától északra a smolíni XXXII. sír lemezfibulás együttesében a pettyekkel díszített gyöngyöt két másik nagy szemű borostyángyönggyel fűzték össze. A sír ékszerei 450 körül készültek (TEJRAL 1988, 284, Abb. 43, p. 295). A gyöngyök az 5. században az Észak-Kaukázusig is eljutottak. A giljacsi 3. sírban a torzított koponyájú nő nyakláncán, kagyló- és borostyán amulettekkel együtt sötétkék alapszínű, fehér pettyes gyöngyöt viselt (MINAJEVA 1951, 270-279, Ris. 5, 12; WERNER 1956, Taf. 47, 7). A magyar Alföld lemezfibulás női síregyütteseinek zöménél — Csongrád, Gyula, Makó, Mád, Tiszalök — a gyöngyök közt a kék alapú változat a leggyakoribb (TEICHNER 1999, 230). A Dunántúlon a keleti gótszvéb korszakban terjedtek el; az 5. század közepére keltezhető fibulás germán nőknél a pettyes gyöngyök borostyángyöngyökkel együtt kerültek elő, pl. HácsBéndekpuszta 18. és 20. sírban (KISS 1995, 297-299, Abb. 12, 2; Abb. 13, 1, 5). A szekszárd-palánki temető 210. sírjában a két szem sötét alapú, piros pettyes gyöngy a torzított koponya közelében feküdt. A sír asszonya Léva-Perse típusú, háromszögfejű bronz fibulapárt viselt, melyek készítésének idejét az 5. század középső harmadára lehet tenni (KISS 1996, 54, Abb. 5).

12 Fekete és kék alapú pettyes gyöngyök a Viminacium/Stari Kostolac-Burdelj keleti-gót temetője több sírjában maradtak meg; ezeket a gyöngyöket nem a nyakban viselték, hanem minden esetben a medencetájékról kerültek elő (ZOTOVIC 1981, T. VI, 8; VII, 4; XII, 4). Ursula Koch megállapítása szerint a pleidelsheimi alamann-frank nők és a gyermekek a színes petytyékkel díszített gyöngyöket amulettként tartották maguknál. A sötét alapú gyöngyök itt a 460^480 közötti sírokban találhatók meg legkorábban; az 530-555 közötti temetkezésekben már „régi tárgyként" fordulnak elő (KOCH 2001, 193, 249, 599, Farbtaf. 2, 11, 17). Kék alapú, piros és fehér pettyekkel díszített nagy gyöngyöt találtak az észak-itáliai Ficaroloban eltemetett, Duna-vidéki keleti germán viseletű asszony sírjában. A 2,92 cm átmérőjű gyöngyöt a sír publikálói szimbolikus orsógombként interpretálták. A sír ékszerei még a Kárpát-medencében készültek és az 5. század utolsó harmadában kerülhettek földbe. BIERBRAUER-BÜSING-BÜSING KOLBE 1993, 313, Fig. 3, 4; BUSING 1998, 264, Abb. 7, 8). Mint „régi" darabokat, a pettyes díszű szemeket a Dunántúl langobard időszakáig is megőrizték; egy példány a bezenyei 2. sír gyöngyei közt is felbukkan (BÓNA 1956, Taf. 43, 2; TEICHNER 1999, 230, Nr. 71). A Tisza vidéki gepida nők a 6. században a hasonló, „régi" amulettgyöngyöket a derékövre erősített díszcsüngő aljára varrták (BÓNA-NAGY 2002, 64-66, Abb. 58, 74, 77). A pettyes gyöngyök az avar korban már ritkaságnak számítottak; csak a kölked-feketekapui temetőben sikerült néhány — A. 189., 245. sír és B. 85. sír — példányt találnom (KISS 1996, Taf. 46, 2; Taf. 54, 28; KISS 2001, 35, Taf. 30, 1, 6). A párhuzamokat áttekintve nagyon valószínű, hogy a sötét alapú pettyes gyöngyök a mártélyi gyermeksírba amulettként kerültek. Bizonyára nem véletlen, hogy a gyöngyökből hetet mellékeltek. A hetes szám jelentőségén túl, a kivételesen magas darabszám arra enged következtetni, hogy a temetéskor az amulettgyöngyökből még több példányt lehetett szerezni, ami a 4-5. század fordulója körül képzelhető el leginkább. A kisleány nyakláncának jobb oldalára egy korong alakú csüngő volt felfűzve (3. kép 4). A korong alakú függő a népvándorlás korban nem szokatlan; függesztőfüles korongos csüngőket a szarmaták torquesszel együtt (Jászberény-Csegelapos: H. VADAY 1989,