Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Nagy Margit: Kor népvándorlás kori gyermeksír amulettekkel Mártélyról (Csongrád megye)

Kora népvándorlás kori gyermeksír amulettekkel Mártélyról (Csongrád megye) 99 is tett. Leírása szerint a fíbulák háromszögfejűek, a széleken félkorongos díszekkel/kőberakás utánzatokkal (BENINGER 1931, 16, Nr. 17).

6 Az ép és a töredékes fibula őrzési helyéről Kiss Attila nyomozati eredményénél (KISS 1981, 198-199) többet nem sikerült megtudnom. A fibulapár mindmáig lappang; a Csallány Dezsőtől publikált háromszögfejű lemezfibula rajza a Delhaes gyűjtemény 61.119.1. leltári számú fibulájáról készült (CSALLÁNY 1961, Taf. 218, ll).

7 Feltehető, hogy a mártélyi fibulákat az 1890-es évek után találták, mivel ilyen tárgyakról Szeremlei Sámuel sem szerzett tudomást, aki készülő várostörténeti monográfiájához a város környékén előkerült régészeti leletek részletes adatait is gyűjtötte. A mártélyi népvándorlás kori gyermeksír a Csanyi part északi szélén, őskori síroktól körülvéve, korszakát tekintve magányosan került elő (1. kép 2A; 3). A későavar temető 1880-1890-es sírjainak lelőhelye Szeremlei Sámuel térképéről (SZEREMLEI 1900, 462, 61. kép) pontosan azonosítható (1. kép 2B);

8 az 1975-ös gyermeksír az avar temetőtől északnyugatra, legkevesebb 4 km távolságra feküdt (1. kép 2-3). Mivel a Tisza szabályozásának földmunkái a partoldalnak ezt a részét is érintették, az akkor begyűjtött csontfésűk, a római üvegedény mellékletes női sír és a 4-5. század fordulójáról - az 5. század első feléből való bronz fibulapár alapján nagyon valószínű, hogy Csanyi parton, az avar temetőtől északra, egy kisebb sírszámú 4-5. századi temetőt is találtak, melynek az 1975-ben előkerült sírja az amulettes gyermeksír volt. A temetkezés módja A mártélyi gyermeket É-D-i irányba fektetve temették el. A szarmata korban általánosnak tartható D-É-i irány fordítottja a Tisza középső folyása mentén elsősorban a 3^4. századi temetőkben fordult elő. Ilyen tájolású magányos szarmata sír Mártélyhoz legközelebb Hódmezővásárhely-Gorzsa, Mózes tanyán került elő. A Tisza keleti partja mellett, a Körös és Maros között, még két magányos É-D-i temetkezésről van adatunk. Az egyik a szegvár-kórógy-szentgyörgyi vasútállomás, a másik Maroslele, „régi iskola" lelőhelyű; utóbbinál azonban több elpusztult sírról tudunk (KULCSÁR 1998, 19-20, 2. kép 54, 145, 96. kat. sz.). A Hun Birodalom keleti felében, a Kazahsztántól a Fekete tenger északi partvidékéig előkerült temetkezéseknél (ZASETSKAIA 1994, 198-199) a fejjel észak felé fektetés dominál (11 adattal rendelkező esetből 8). A Birodalom nyugati részén, a Dunántúlon és Felső-Ausztriában az 5. század első felére keltezhető magányos síroknak és a kisebb temetők hun és alán temetkezéseinek jelentős része (TOMKA 2001, 173, 3. j.) É-D-i tájolású (17 eset). A mártélyi kisleányt nyakában gyöngysorokkal, korong és félhold alakú amulettjével, szarvasfogból készült csüngőjével temették el. Nem tarthatjuk a viselet részének a jobb kéz közelébe helyezett, tekintélyes súlyú tárgyakat. Az előkerülési helyzetből (2. kép lb) arra lehet következtetni, hogy az állatcsont csüngőket és a rézbevonatú csengőt valamilyen zacskóba helyezve vagy textilbe hajtogatva tették a kis halott kezéhez. A legnagyobb vadkanagyar a jobb medencecsont alatt került elő; az agyarat tehát a test elhelyezése előtt betették a sírba, majd ráfektették a — feltehetően prémekbe burkolt

9 — gyermeket. Kérdéses, hogy a jobb oldalon, az egyik vadkanfog csüngő mellett előkerült csontcsat és a jobb medencecsont között talált pettyes gyöngyök a viselethez tartoztak-e. Nem lehet teljesen kizárni, hogy a gyöngyöket az övszalagra varrták; ilyen öveket a szarmata nők viseltek (VÖRÖS 1981, 121-135; H. VADAY-SZŐKE 1983, 88, 107-109); a kis méretű csont csatkarika pedig lehet egy gyermek övcsatja. A másik lehetőség, ami a mártélyi kisleány esetében valószínűbb, hogy a 7 db pettyes gyöngy és a tövis nélküli csontcsat is az amulettes zacskó tartalmához tartozott. A leletek A nyaklánc a bontáskor készült dokumentáció szerint két részből állt: a belső, szűkebb láncot két sor apró, sárga — kagylóból csiszol^?)

1 ° — kásagyöngyből fűzték; a két sort 9 vagy 10 szemenként egy-egy nagyobb fekete gyönggyel fogták össze (3. kép 1; 7. kép 4). A másik gyöngysort nagyobb szemű üveg- és csontgyöngyből állították össze; erre fűzték fel a korong- és félhold alakú csüngőket, valamint a szarvasfogat (3. kép 4; 7. kép 5). Az amulettek közül tehát az asztrális szimbólumokat és a szarvas (ős?) tiszteletének jelképét a kislány a nyakában viselte. Az apró sárga kásagyöngyök (Tempelman-Maczynska 21. típus) önmagukban nem korhatározóak (3. kép 1). A forma a 3-4. századtól a marosszentanna-csernyahovi kultúra temetőiben fordul elő, pl.: Marosszentanna 58. sírban (KOVÁCS 1912,307,78. kép, 6-7), de korábban is megtalálható az alföldi szarmatáknál (H. VADAY 1989, Abb. 20, 1/2 A csoport) és a Dunántúlon az 5. századig, így pl. a szabadbattyáni 14. sírban (SALAMON-BARKÓCZI1978, 14. kép) vagy a mözsi 13. sírban (SALAMON-LENGYEL 1980, Pl. 2, 4). A nagyobb szemekből álló, külső nyaklánc gyöngyei a késő római korszak típusai. Anyaga miatt említést érdemel a téglatest alakú, lecsiszolt szélű csontgyöngy (3. kép 2), melyet az egyik ismert szarmata formához lehet sorolni (H. VADAY 1989, Abb. 25, 31). A medence tájékán előkerült, fekete, sötétkék és sötétzöld alapú, színes pettyekkel díszített gömb