Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

P. Barna Judit: Adatok a késő neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján

Adatok a késő neolitikus viselet megismeréséhez a lengyeli kultúra újabb leletei alapján 33 csolódó kiegészítőt, úgy, mint a nyakban viselt ékszert, a ruha szegélyét, az övet és a kötényt, valamint a frizurát az idolok készítői karcolással jelezték. Ide sorolhatjuk a test egyéb díszítését, pl.: a testfestést és a tetoválást is. Ékszer. Egyes idolok nyakán a karcolások ékszert ábrázolnak. Az 1. és 3. sz. töredékeken (2. kép 1,3; 3. kép 1,3) rövid, a nyakat szorosan körülfonó, több soros nyaklánc látható. A 9. sz. fejtöredék (6. kép 1 ; 7. kép 1) nyakán ábrázolt ékszer bonyolultabb szerkezetű, s ezért inkább geometrikus mintába rendezett nyakéknek tűnik, melyet pl. gyöngyök és állatfogak kombinációjából fűzhettek. Éppen a szokatlan elrendezés miatt nem zárható ki az sem, hogy a karcolások nem ékszert, hanem sajátos testdíszt, tetoválást, testfestést jeleznek. Nyakban viselt ékszerek a leggyakrabban gyöngyből készültek (pl. rézből, ritka kagylóból, csontból, kőből, agyagból), de előfordul csiga, állatfog, állatfog utánzata kőből, stb... A 16. sz. töredék (10. kép 3; 11. kép 3) nyakán látható karcolások a ruha szegélyét jelzik, mivel a kivágás elől jól felismerhetően V-alakú, míg hátul kerek. Ugyanilyen ábrázolással találkozunk egy séi idolon, amelyen azonban a ruha szegélyén kívül a nyakláncot is ábrázolták, s ott határozottan elkülönül az ékszer, ill. a V-alakú ruhakivágás (KALICZ 1998: Abb. 35. 3.). Ez a hangsúlyos, részletező megjelenítés arra utal, hogy a ruha szegélyét pl. gyöngyökkel, esetleg állatfogakkal, kagylókkal, stb varrták ki. Ilyen ruhadarabot Horváth F. tárt fel a tiszai kultúra gorzsai telijén, a Proto-tiszapolgári időszak kezdetére datált, gazdag női temetkezést tartalmazó 29. sírban (HORVÁTH 1987: 15-16). Öv. Részletesebb elemzésre érdemes az öv, mely összesen nyolc idolon jelenik meg: 2, 6, 7, 8, 12, 13, 15. és 18. sz. (2. kép 2; 3. kép 2; 4. kép 2, 3, 4; 5. kép 2, 3, 4; 6. kép 4; 7. kép 4; 8. kép 1-2; 9. kép 1-2; 10. kép 2; 11. kép 2; 12. kép 2; 13. kép 2). Az öv összetett szerkezetű, négy vagy öt, vízszintes, egymással párhuzamosan futó sorból és az ezeket helyenkét megszakító függőleges elemekből áll. Ez utóbbiak a többsoros öv egyes szálait összetartó, nyilvánvalóan szerkezeti (funkcionális?) egységek, mivel még a legkevésbé gondosan megmunkált példányokon is felismerhető. Az egyszerűbb megformálású idolokon (7, 8. és 15. sz.) az övet csak szaggatott vonalakkal jelezték (4. kép 3-4; 5. kép 3^; 10. kép 2; 11. kép 2), ezeknél a függőleges tagokra a negatív minta utal. Az aprólékosabban kimunkált idolokon (2, 6. és 15. sz.) nem csak a vízszintes, hanem a függőleges elemeket is ábrázolták (2. kép 2; 3. kép 2; 4. kép 2; 5. kép 2; 10. kép 2; 11. kép 2). Sé - Malomi dűlő lelőhelyen is több példányban kerültek elő ugyanilyen övet viselő idolok (KALICZ 1998: Abb. 32, 4, 6-9.). Az ábrázolásokban olyasmi több soros övet ismerhetünk fel, mely gyöngyökből fűzött változatát Bicskéről, a Sopot-kultúra temetkezéséből (MAKKAY ET AL. 1996: Fig. 6.), valamint a tiszai kultúrából ismerjünk: Tápé - Lebő, Alsó-halom, 6. sír (KOREK 1973: 278), s a már említett gorzsai 29. sírból (HORVÁTH 1987: 15). A Polgár-csőszhalmi telepen több női sírban is volt Spondylus-, ill. márvány gyöngyökből fűzött több soros öv (RACZKY ET. AL. 1997: 39). Olyan több soros öv azonban, amelyiken az idolokon ábrázolt függőleges elemek is megtalálhatók lennének, temetkezésből nem ismert. Ez talán arra vezethető vissza, hogy ezek a tagok nem időtálló anyagból készültek. A 6. sz. idol övének részletes ábrázolása felvet egy lehetséges elképzelést arra, hogy mik lehetnek ezek a függőleges tagok. A női alakon megmintázott ötsoros öv köldök tájékon záródik, s két szára elől, a két combon lóg le (4. kép 2; 5. kép 2). Ez az egyetlen olyan idol, amelyen a függőleges elemeket más technikával mintázták meg, mint a vízszintes tagokat: ezeket ugyanis nem karcolással, hanem vörös festéssel hangsúlyozott negatív mintával jelezték. Éppen ez a tény segít bennünket az értelmezésében. Az idol testén, az övtől lefelé több helyen figyelhető meg vörös festék nyoma, melyek a bokáig érő szoknyára utalnak. Az azonos technika alapján arra gondolhatunk, hogy a ruha és az öv szálait összetartó függőleges tagok azonos anyagból (textilből? bőrből?) készülhettek, így elképzelhető, hogy ez utóbbiak tulajdonképpen az övbújtatókat jelenítik meg. Az övbújtató legegyszerűbb formája a szoknya szabályos helyenként történő bevágásával képzelhető el. így tehát ezek a tagok nem csak az öv szálait fogták össze, hanem egyúttal a nyílván szabás nélküli szoknya derekát is, rögzítve azt. Az övbújtatók e kettős funkciója magyarázat lehet arra, hogy miért tartották fontosnak ábrázolni őket, anyaguk (textil) pedig arra, hogy miért nem maradt nyomuk a temetkezésekben. Ha ez a feltételezés helytálló, akkor az ábrázolásokon látszólag az öv részeként megjelenő függőleges elemek valójában nem az öv, hanem az alatta viselt ruha vagy szoknya részei. A 6. sz. töredék pontos formai analógiája a bakonycsernyei idolban ismerhető fel, azzal az eltéréssel, hogy az a darab díszítetlen (KALICZ 1998: Abb. 40). Az öv két szárát (övcsüngőt?) két-két sorban futó ferde karcolások jelölik, melyek fonás benyomását keltik. Ugyanez az övcsüngő Sén, egy női viseletet ábrázoló, anthropomorf edényen is feltűnik: itt az övcsüngő egyik szára lelóg, a másik vissza van bujtatva az övbe, az öv maga egyébként részleteiben is