Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kostyál László: Zala megye képzőművészete a két világháború között

Zala megye képzőművészete a hét világháború között 289 Ugyancsak a Balaton-parti város festője volt Károly Gyula (1910-1989). Kandó László és Nagy Sándor tanítványaként, 1939-ben fejezte be a főiskolát. Művészetét az akadémikus stílus mellett mély vallásossága határozta meg. Alapvetően egyházi megbízásra dolgozott a veszprémi egyházmegye területén, freskókat és oltárképeket festett, a templomok korábbi berendezését restaurálta. 1935-ben készítette a balatonakaii, 1936-ban (a főiskolán kihagyta az 1936/37es tanévet) és 1939-ben a dörgicsei templom fal- és mennyezetképeit. E korai műveit historizáló hajlam és visszafogott kolorit jellemzi. Különösen jól sikerült balatonakaii Szent Család-képe, ahol a kis Jézust tartó Szent József és a rokkája mellett ülő Szűzanya antikizáló épületrom előtt jelenik meg, derűs, árkádiai békességet sugárzó táji környezetben. A reneszánsz ihletésű kompozíció az akkor még főiskolás Károly mély elhivatottságáról és tehetségéről tanúskodik. Művészetének legtermékenyebb időszaka az 1960-as és 70-es évekre esett, vallásos indíttatása miatt azonban méltatlanul kevés megbecsülést kapott.

71 10. kép: Károly Gyula: Zalavári lányok, 1930-as évek, olaj, vászon, magántulajdon A harmincas évek második felében induló, fiatal művészek generációjához tartozott a nagykanizsai Sándor Mátyás (1905-1971) is. Művészeti iskolát nem végzett ugyan (Márton Ferenc tanítványa volt, majd Párizsban járt tanulmányúton), de 1947-ben művészeti szabadiskolát nyitott Nagykanizsán. 1937-ben a Műterem csoportkiállításán három képpel vett részt. Falusi udvart ábrázoló, 1940-ben készült krétarajza (Rada Mari háza tája) biztos kézzel készült, hangulatos alkotás,

72 jól illeszkedik a magyar piktúra szellemi megújulását a falusi élet körülményeinek és mindennapjainak bemutatásával összekapcsoló, e korban nagy hangsúlyt kapó törekvéshez, amelynek Zalában a Göcsej-kultusz előtérbe kerülése is köszönhető. Portréfestő-vénáját mutatja Rózsahegyi Kálmánról festett arcképe.

73 1947 után emigrált, Amerikában telepedett le, ahol folytatta itteni tevékenységét, szabadiskolát szervezett, portréfestéssel foglalkozott, s számos kiállítás résztvevője volt.

74 11. kép: Sándor Mátyás: Rada Mari háza tája, 1940, papír, akvarell, ltsz. TGyM.2001.16. A visszahúzódó, csendes természetű Kaposi Antal (1908-1978) Göbel Árpád utódjaként érkezett Zalaegerszegre. Kiállításokon nem vett részt, azonban vizslató szemmel járta a várost és az azt övező dombokat, s a látottakat többnyire akvarell technikával készült munkáin örökítette meg. Finom képeinek egymásba mosódó színei nem a részletek, inkább a pillanat hangulatának rögzítésére törekednek. Kaposi ismeretterjesztő előadásain is a művészeti tájékozottság mélyítésére törekedett.

75 Az iskolában keze alatt ismerkedett meg az agyagból való mintázás alapjaival a később keramikusművésszé érő Németh János, Zala megye művészetének emblematikus alakja.

76 Kaposi tanártársa volt a Tapolcáról 1935-ben a megyeszékhelyre került Frimmel Gyula (1894-1979), aki egy fiatalkori női portréja tanúsága szerint az art decoval is kacérkodott. Portrékat, csendéleteket, tájképeket festett, ecsetje alól került ki a tapolcai evangélikus templom Jó Pásztor-oltárképe (1933).

77 A tapolcai, később a zalaegerszegi utcákat, kerteket a krónikás hűségével és precizitásával, a részletekre is hangsúlyt helyező felfogásban festette meg. (A tapolcai malomtó, Régi egerszegi temető stb.)