Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Marx Mária: A kustánszegi kanászház berendezése

272 Marx Mária utcában, azt is lakatlanul, romokban, ezen kívül még két régi, zsúptetős épület volt, összedűlve a faluban.

21 Az 1920-as években még mindig épültek zsúpos boronaházak, de már kéményesek, takaréktűzhellyel. Ezek utolsó példányai mostani gyűjtésünk idején vannak hasonló állapotban, mint a század közepén a kemencések voltak. Az 1940-es években „porheltesek" a konyhák, és a szobában is csikótűzhellyel vagy vaskályhával fűtöttek. A kemence - ahol volt - a külső kamrában kapott helyet, vagy az udvarban szabadon állt. Kustánszegen 1960. december 17-én alakult meg a termelőszövetkezet, amely aztán 1968. január l-jén (a községi tanácshoz hasonlóan) egyesült a becsvölgyivel. A kanászház a község tulajdonából a szövetkezeté lett. Italbolt Az ötvenes években egy kocsma volt a helységben. Hadnagy Lajos volt a kocsmáros, az ő házának egyik szobáját bérelte ki az ÁFÉSz erre a célra. Hadnagy Lajos nyugdíjba menetele után, 1956 tavaszán Czuppon István vette át tőle a kocsmárosságot, de továbbra is ott jöttek össze délutánonként-esténként, az udvaron kugliztak, bent gyertyafénynél kártyáztak, vagy beszélgettek, persze a kötelező poharazás mellett. 1956. október 23-án szesztilalmat vezettek be, de a helyiség természetesen ekkor sem volt üres. 1957-ben Hadnagy Lajos felmondta a kocsmabérletet, így költözött át az italbolt az ekkor már üresen álló kanászházba. 1957. március 23-án nyitottak.

22 Előtte volt egy kevés felújítás: mindenhol kimeszeltek, a szoba padlóját megcsinálták és az akkor szokásos padlóolajjal felkenték, a konyha szürke cementlapos, a pitvar betonozott burkolatot kapott, a kamra pedig földpadlós, és ekkor még valószínűleg deszkafödém nélküli maradt. A söntés a szobában volt, bútorzata pultból, állványból, három kis asztalból és székekből állt, meg egy rex-asztalból. Természetesen a kinti kugli továbbra is a legények fő szórakozása volt, előfordult, hogy csak másnap reggel értek haza. Srágli Bözsi néni így emlékszik vissza: „Régen a fiatalság micsoda nótákat vágtak hü, miko jöttek a kocsmából, az egész falu küállt hagatnyi! "

23 A kamrában, amelynek ablakára vasrácsot szereltek, az ászokfán voltak a hordók: 100-300 literesek, a konyhában meg a sört, élelmiszereket, égetett szeszt tároltak, később rekeszekben meg szalma között palackos borokat és üveges sört is.

24 Ételek közül csak a nem romlandó árut tartották, amire jól lehetett inni, konzerveket, ruszlit, üveges cseresznyepaprikát, stb. meg szendvicseket készítettek. A szeszféléket különböző helyekről kellett összeszedni. A folyóbort a zalaegerszegi központból hozták, keretre adták ki, amelyet a MÉSZÖV állapított meg. A különféle kommersz szeszesitalokat Nagykanizsáról, a palackozott borokat Budatétényből rendelték. Volt a faluban pálinkafőző, Nagy József Kas tulajdona. Természetesen azt is be kellett vinni a tsz-be, de onnan nem rendelhettek, csak az előírt helyekről az előírt mennyiséget. Czuppon Istvántól 1958-ban felesége, Kustán Irma vette át az italbolt vezetését, utána Kovács Jenő Tito, végül Gerencsér Lajos Fazekas volt a kocsmáros. Közben 1960-ban, a falu többi épületével együtt az egykori kanászházba is bevezették a villanyt, s a gyertyafényes esti beszélgetések a nosztalgikus emlékek sorába emelkedtek. Szolgálati lakás A kanászház történetében újabb változást az 1971es év hozott. Ekkor alkalmazott a tsz először magasabb iskolát végzett agronómust. Siklósi Vilmos - ifjú házasként, várandós feleségével - Budapestről költözködött Kustánszegre.

25 A termelőszövetkezet a házat a lehetőségekhez mérten komfortosította, hogy legalább valamilyen szinten kielégíthesse egy fiatal értelmiségi család szükségleteit, addig is, amíg végleges lakásmegoldást találnak. Ekkor került sor azokra az apróbb-nagyobb változtatásokra, amelyeket a hasonló házban lakó falubeliek is megtettek ezekben az években, vagy anyagi lehetőségeik jobbak lévén, már korábban is: a lopott tornác nyílásait lezárták két ablakot és középen betétes szerkezetű bejárati ajtót építve be, a helyiségeket pedig funkciójuknak megfelelő burkolattal látták el. Ez a szobában fenyőfa deszkapadló, amely már nem olajos, hanem viaszolt, a tornácból lett előszobában a konyhához hasonló fekete szemcsés cementlap lefektetését jelentette, míg a kamrában csak beton aljzatot. (A vezetékes vizet csak később

26 vitték be a házba, amikor is nem törték át a konyha falát, hanem az előszoba belső oldalára szerelték fel az egyetlen csapot.) A szoba és az előszoba falát halványkék, illetve zöld enyves falfestékkel festették le, amelyre hasonló színű, de sötétebb árnyalatú mintát hengereztek. A konyha és a kamra falai meszeltek maradtak. A Siklósi házaspár csak másfél-két évig lakott az épületben, amelyet továbbra is a tsz használt szolgálati lakásnak 1992-es megszűnéséig. 1994-ben a kanászház visszakerült eredeti tulajdonosához a falu közösségéhez.

27 Funkció híján évekig üresen állt, hogy e közösség tagjainak kívánságára most emlékeket idéző látnivaló, a falu ünnepi pillanatainak egyik megbecsült helyszíne legyen.