Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Megyeri Anna: A zalaegerszegi zsinagóga [ma hangverseny- és kiállítóterem] építéstörténete

232 Megyeri Anna hitközség életében - egy korszakalkotó eseményt, mely lángbetűkkel lesz feljegyezve hitközségünk történetében. A midőn tehát a mai ünnepnap folyamán városunk egyik legszebb ékességét, új templomunkat át fogják adni szent és magasztos rendeltetésének, kedves kötelességet teljesít hitközségünk elöljárósága azzal, hogy e jelentés keretében közli a tisztelt közgyűléssel templomépítésünk történetét. Mai ünnepélyünk jelentőségét teljesen átélni és átérezni csak úgy tudjuk, ha visszapillantunk templomépítésünk keletkezésére és megismerkedünk az építkezésre vonatkozó lényegesebb adatokkal. Hitközségünk hálával és elismeréssel tartozik mindazoknak, kik templomépítésünk magasztos művének létrehozásához akár kérges tenyerük vagy elméjük munkásságával, akár fillérekre vagy jelentékeny összegekre rugó adományaikkal hozzájárultak. Köszönetünket és elismerésünket ezek iránt méltóbban nem nyilváníthatjuk, mint azzal, hogy e közgyűlésen hálával említjük meg ügybuzgósággal kifejtett munkásságukat és a szent czélra felajánlott adományaikat. Régi templomunk keletkezéséről írásbeli feljegyzéseink nincsenek, szájhagyomány útján csak annyit tudunk, hogy ezen templomunk a múlt század negyvenes éveiben a szombathelyi püspökség nagylelkűségéből adományozott azon telken épült fel, amelyen a zalaegerszegi zsidók első imaháza létezett. Ennek a templomnak átalakítására és megnagyobbítására már az 1872. évben gondoltak, amidőn a hitközség akkori választmánya boldog emlékű néhai Boschán József elnöklete alatt a szombathelyi püspökséghez azon kérelmet intézte, hogy az imaház közvetlen szomszédságában a templom méltóságát veszélyeztető tervbe vett építést ne engedje meg, hanem ezen szomszédos telek egy részét megfelelő árért az imaház esetleges megnagyobbításának czéljára engedje át a hitközségnek. Az új templom építésének eszméje komolyabban csak az 1883. évben merült fel legelőszőr, a midőn a templom több alkotó részén a közbiztonságot komolyan veszélyeztető korhadtság és rozzantság jelei mutatkoztak, amiért a szakértők véleménye alapján a templom [biztonságát fenyegették]. Ezen körülmény a hitközség tagjainak szívében kivétel nélkül azon vallásos óhajt ébresztette, miszerint lelkesedéssel követelték a hitközség akkori vezetőitől: „Hajlékot vallásunk ápolására és Isten dicsőségére". A képviselő testület, melynek élén már akkor hitközségünk örökös tiszteletbeli elnöke, érdemekben gazdag Fischer László úr állott, működését ez irányban meg is indította, és Findeisen

103 József építésznek templomépítési terveit és költségvetését a kivitelre el is fogadta. A költségeket 10000 frtra irányozták elő. Ezen összegnek fedezését akként tervezték, hogy a helybeli takarékpénztártól 4000 frt kölcsönt, a segélyegylettől pedig, melybe hetenkénti 25 frtnyi törzsbelőli részvénnyel tagul belép 4000 frt előleget vesz fel, a hiányzó 1000 frtot pedig imaülések értékesítéséből, adományokból és esetleg építési költség czimén kivetendő általános megadóztatás útján szándékoztak fedezni. Azonban az épület veszélyes állapota a rendőrség beavatkozását provokálta - tél lévén - más ájtatossági helyiséget rögtönözni nem lehetett, a templom azonnali duczoltatására kellett szorítkozni. A templomépítési ügy ezen - és miután a volt hitközségi iskola és fürdőházzal kapcsolatos építkezések hitközségünk anyagi erejét eléggé kimerítették - hajótörést szenvedett. 1899 és 1890 a templomépítés kérdése újból elérkezett, foglalkoztatta a kedélyeket ami az 1890. évi nov. 11-én tartott képviselőtestületi ülésen Fischer László hitk. elnöknek következő előterjesztésében jutott kifejezésre: „Midőn látjuk, hogy Zalaegerszeg városának hivatott férfiai a város felvirágoztatása körül eréllyel és áldozatkészséggel munkálkodtak a hitközségre nézve is elérkezett az idő, hogy szerény anyagi erejéhez mérten megtegyen annyit, hogy a hitközség létezése a mai kor Ízlése szerint újból építendő vagy a régiből átalakítandó templom által nyerjen méltó kifejezést." A képviselőtestület javaslatára ezen indítvány az 1890. nov. 23-án tartott közgyűlésen tárgyaltatott, a régi templom átalakításának eszméjét a hely alkalmatlan volta miatt teljesen elvetette, és egy alkalmas más helyen teljesen új a kor igényeinek megfelelő új templom építését határozta el elvben. A teendők és részletes javaslatok előterjesztésére pedig egy 17 tagú építő bizottságot küldtek ki. Nemsokára ezután már beérkezett a templomépítés czéljára 174 frt 71 к adomány, mely a zalaegerszegi izr. ifjúság által rendezett téli mulatság tiszta jövedelme volt. Az elöljáróság ezen adományt az ifjúságtól köszönettel és elismeréssel elfogadta és azt a templomépítés első alaptőkéjének nyilvánította. A templomépítés ügye ismét pihent az 1894. évig, aminthogy a hitközség tulajdonát képező „Zöldfa szálló" átalakíttatása és megnagyobbíttatása újból jelentékeny terheket okozott a hitközségnek. A templomépítési alap javára tettek ugyan kisebb-nagyobb adományokat, de az alap jelentékenyen csak akkor gyarapodott, a midőn a helybeli „chevra kadisa" szent egylet az 1894. évi február havában tartott évi közgyűlésén a templomépítési alap javára Rechnitzer Lipót úrnak, a chevra kadisa érdemekben gazdag elnökének indítványára egy díszebéd megtartását rendelte el, melynek eredménye az lett, hogy a szent ügy iránti lelkesedés fokának megfelelőleg közel 7000 forintot ajánlottak fel a megtartott lakoma alkalmával a templomépítés czéljára. Ennek alapján a képviselő testület a templomépítési ügy elejtett fonalát 1894. évi május 20-án újból