Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Megyeri Anna: A zalaegerszegi zsinagóga [ma hangverseny- és kiállítóterem] építéstörténete

220 Megyeri Anna A régi zsinagóga keletkezéséről írásbeli feljegyzés nem maradt fenn, a szájhagyomány szerint a 19. század negyvenes éveiben a szombathelyi püspökség által adományozott telken, a mai Arany Bárány szálló helyén álló egykori fogadó szomszédságában épült fel, ahol első imaházuk is állt.

21 Ezért a telekért 1848-ig jelképes összeget, évi egy aranyat fizettek bérletként. Később, István Vilmos püspök (1901 - 1910)

22 idején a telket átíratták a hitközség nevére! A zsidó lakosok legtöbbje a kereskedelemben tevékenykedett, többen gyorsan gyarapodó vagyonnal büszkélkedhettek, gyermekeiket taníttatták. Társadalmi megbecsültségüket növelte az 1848-as szabadságharc idején tanúsított lelkes hazafiasságuk.

23 Igaz ugyan, hogy a város vezetősége akkor a zsidókra vonatkozóan még nem vette figyelembe a forradalom egyik fontos követelését, miszerint: „Óhajtjuk minden vallási és polgári tekintet nélkül, minden honlakosra nézve a törvény előtti egyenlőséget". A zalaegerszegi állandó nemzetőrség elzárkózott az elől, hogy soraikba zsidók kerüljenek, de ugyanakkor a városban toborzott honvédek közé szép számmal jelentkeztek önkéntesek, s a hadsereg felszerelésében is nagy szerepe volt a zsidó vaskereskedőknek és szabóknak. Fényes Elek geográfus 1851-ben szintén jelentős zsidó közösségről számolt be a megye székhelyének bemutatásakor: „...mostan ékességére szolgálnak a roppant vármegyeház, a kath. kéttornyú templom. Lakja 4000 lakos, kik 500 hébert kivéve r. katholikusok, s főleg gazdászatból, aztán mesterségekből táplálják magukat. .. .Van itt synagóga, kórház, gyógyszertár, és 9 országos vásárt tart."

24 Társadalmi elfogadottságukat, megbecsültségüket jelzi, hogy 1857-ben a 12 tagú községtanácsba beválasztottak két kereskedőt, Mayer Jakabot és Kaiser Zsigmondot, aki az izraelita hitközség elnöke volt.

25 A 19. század második felétől kedvezőbb, majd az emancipációs törvénynek (1867: XVII te), köszönhető szabadabb légkörben fiaik egyre jelentősebb szerepet töltöttek be Zalaegerszeg társadalmi életében, a város vezetésében.

26 A városi képviselőtestület legtöbb adót fizető és választott tagjai, az 1869-ben alapított első takarékpénztár fő részvényesei.

27 A 19-20. század fordulója Zalaegerszegen is az építkezések, a város fejlesztésének időszaka. A község 1885-ben nyerte el a rendezett tanácsú város rangot, vezetői erejükön felüli, a költségvetés lehetőségeit meghaladó erőfeszítéseket tettek, hogy városukat küllemében, kulturáltságában is egy megyeszékhelyhez méltó szintre emeljék. Ebben segítették őket izraelita vallású polgártársaik, akik részben magánépítkezéseik folytán járultak hozzá a településkép

28 urbanizáltabbá tételéhez, másrészt a századfordulón Boschán Gyula ügyvéd, Faragó Béla, a magpergető gyár tulajdonosa, dr. Gráner Adolf községi orvos, Fischer Pál kereskedő, Öszterreicher Samu építész közreműködtek ebben a városi középítészeti bizottság tagjaiként is. A Várhidy Lajos polgármestersége alatt 1901-ben újjá alakuló Szépítő Egyesület alapító tagja Faragó Béla, dr. Gráner Adolf és Boschán Gyula.

29 A templom építésének tervezése Az időközben megerősödött zalaegerszegi izraelita hitközségnek nagyobb templomra volt szüksége. Régi épületük bővítésére már 1872-ben gondoltak. A hitközség akkori választmányának elnöke, Boschán József felkérte a szombathelyi püspököt, hogy az imaházuk közvetlen szomszédságába tervezett, a templom méltóságát veszélyeztető építkezést ne engedélyezze, hanem a szomszédos telek egy részét engedje át a hitközségnek, hogy imaházukat megnagyobbíthassák. Erre azonban mégsem került sor, s 1883-ban már nagyon rossz állapotba került az épület, ezért elkészíttették egy új templom tervét, melynek költségvetését is elfogadták. Az költségeket a helybeli takarékpénztártól és a segélyegylettől felvett kölcsönből, az imaülések értékesítéséből, valamint egy esetleges építési költség címén kirótt adóból szándékoztak fedezni. Télen azonban tovább romlott a régi épület állaga, sürgősen dúcoltatni kellett. E kiadás, valamint az iskolával és a fürdőházzal kapcsolatos építkezések kimerítették a hitközség anyagi erejét, egyelőre elnapolták az új templom építését. 1890 novemberében a hitközség elöljárósága ismét kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy „a hitközség létezése a mai kor ízlése szerint újból építendő, vagy a régiből átalakítandó templom által nyerjen méltó kifejezést." A templomépítés első alaptőkéjét az izraelita fiatalok által rendezett téli mulatság jövedelme képezte. Az építést azonban késleltette a hitközség tulajdonában lévő a Zöldfa szálló

30 felújítása és bővítése. Miközben kisebb adományok érkeztek a templomépítési alap javára, jelentősebb segítséget jelentett a Chevra Kadisa által 1894-ben rendezett díszvacsora hétezer forintos bevétele. Az ünnepi lakomát a Kaszaházi vendéglő emeleti helyiségében tartották.

31 A beszámoló leírja, hogy régen háromévente tartottak ilyen, a jótékonykodásra is alkalmat adó ünnepélyt, de ekkor már 34. éve nem rendeztek hasonlót. Éppen ezért a különös ünnep napjául március 15-ét, a szabadság, testvériség, egyenlőség szent napját választották. A díszlakoma reggelén a zsinagógában hálaadó istentiszteletre került sor, majd a temetőbe vonultak, hogy - a rendező egyesület nevéhez méltóan kegyelettel adózzanak a halottak emléke előtt. Délután négykor ismét összegyűltek a zsinagógában, ahol