Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Müller Róbert: A keszthelyi Fő tér

ZALAI MÚZEUM 13 2004 Müller Róbert A keszthelyi Fő tér' A Fő tér a települések központjában helyezkedik el. Kialakulása, változásai az egész település történetét tükrözik vissza. Ez a megállapítás különösen érvényes Keszthelyre. Fő terének létrejötte, térbeli változásai, elnevezései, és a teret díszítő művészeti alkotások nem csak a város, de az ország történetének, társadalmi változásainak is hü tükrei. A keszthelyi Fő térre vonatkozóan a 18. század második feléig alig vannak közvetlen forrásaink. A régészeti leletekből, közvetett írásos adatokból, későbbi térképekből következtethetünk kialakulására, méreteire. Jellemző, hogy az angol Simon Clements Keszthelyről szóló 1715-ös szűkszavú leírásából Oppel J. arra következtetett, hogy a 18. század elején nem a mai helyén, hanem a kastély előtti szökőkút helyén 1880-ban lebontott Szt. Márton templom mellett volt a város főtere (OPPEL 1923, 9). A mai település kialakulásában és felemelkedésében az utak meghatározó szerepet játszottak. Már az őskorban létezett az a távolsági kereskedelmi út, amely a Balaton egyik természetes átkelőjétől, a fenéki révtől vezetett észak felé, a keszthelyi hát keleti peremén. Ez az út a kastély körönd 1883-as kialakítása és a Szt. Miklós temető 191 l-es bővítése előtt szinte nyíl egyenesen vezetett a mai Festetics, Kossuth, Kastély és Sopron utcák nyomvonalán. Eszes L. szerint a 4. században, a fenékpusztai erőd építéséhez a Vári völgyből is szállítottak homokkövet, a mai Zsidi út, Vásártér, Rákóczi tér, Bem utca nyomvonalán (ESZES 1985, 7). Ez az út a Fő téren csatlakozott a már említett észak-dél irányú főúthoz. A harmadik út a legfiatalabb, de a középkorban a legfontosabb: a keletnyugat irányú út a mai Tapolcai, Szalasztó és Georgikon utcák nyomvonalán haladt. A 7. századra tőzegesedett el annyira a hévíz-keszthelyi berek, hogy a mai Mosóház- és Nagyszigeten - a középkori Páhszigeten - keresztül dorongúton át lehetett kelni a Zalavári hátra. így a Duna-könyököt és az Adriát összekötő távolsági út nem a fenéki, hanem a kedvezőbb helyzetű és szűkebb hídvégi átkelőn haladt át. Középkori forrásaink via regia vagy magna via néven emlegetik ezt az utat (GLASER 1929-30, 144-145). Sági K. joggal feltételezte, hogy ennek az útnak a kialakulása következtében veszítette el korábbi jelentőségét a fenékpusztai erőd, és vált 630 után a fontos utak találkozásánál a környék központjává a mai Keszthely őse (SÁGI 1968, 43^14. és 12. kép). Ennek a településnek, kisebb telepjelenségeken kívül, eddig csak egy 630 táján megnyitott, és a 9. század elejéig használt, több ezer sírós temetőjét ismerjük a belvárosból, amit a régészeti irodalomban sörházkerti- vagy városi temető néven emlegetnek (MÜLLER 2000, 65). Sajnos Keszthely kora Árpád-kori történetéről még ennyi adatunk sincs. A kontinuitást jelzi, hogy a település elnevezése a szláv kostel közvetítésével a latin castellumra vezethető vissza (PAIS 1949). Ez alapján talán folyamatos lakottságot is feltételezhetünk. A terület minden bizonnyal felértékelődött all. század végétől, amikor Horvátország és Szlavónia meghódításával a Budáról és Fehérvárról az Adria partjára vezető út a Dunántúl egyik legfontosabb kereskedelmi és hadi útja lett. A különböző földmunkák során véletlenszerűen előkerült Árpád-kori telepjelenségek alapján úgy tűnik, hogy Keszthely helyén egy nagy kiterjedésű, széttagolt, nagyon lazán beépített halmaztelepülés állt, amelyben az egyes lakóházak - nyilván félig földbe mélyített, felmenő fal nélküli, ágasfásszelemenes tetőszerkezetű építmények - kisebbnagyobb távolságra helyezkedtek el egymástól. A késő Árpád-korra két ill. három gócpont alakult ki, valamennyi az észak-dél irányú út mentén (MÜLLER 2000, 72, 82). Legalábbis erre utal, hogy amikor 1247-ben első ízben említi oklevél Keszthelyt (Mon. Rom. 66), a település két egyházzal rendelkezett. A plébánia templom a már említett Szt. Márton templom volt, a mai kastély előtti területen, a Barátsággal köszöntöm Dr. Németh Józsefet 70. születésnapján. A tiszteletére megjelenő kötetbe nem szűkebb szakterületemről, hanem a várostörténetből választottam témát, ahogyan ő is „kirándult" a megye műemlékeinek bemutatására, és „Zala megye műemlékei" című kötetében röviden ismertette is a keszthelyi Fő tér műemlékeit.