Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

144 Kvassay Judit -Kiss Viktória - Bondár Mária Bandi G. álláspontjáról legutóbb: BANDI 1984. A mai kutatás Torma I. nyomán a kisapostagi kultúra önálló voltát fogadja el (pl. HONTI 1996). Bosznia-Hercegovinában szintén nemrégiben körvonalazódott az az új kultúrcsoport (Posusje kultúra), amely klasszikus fázisában az álzsinórdíszhez hasonló díszítéstechnikát alkalmazott edényein (COVIC 1989, 107, T. X-XI). Ausztriában a Vetefov kultúra anyagával együtt előkerült álzsinórdíszes kerámia mellett a korai halomsíros fázisnak megfelelő Mistelbach-Regelsbrunn típusú anyaggal együtt is megtalálható az álzsinórdíszes kerámia (Deutschkreutz, Pitten: BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, 30, 32-33; HAMPL - KECHLER BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, Taf. 205: Grab 41. 12-13, Taf. 218: Grab 116. 12; BENKOVSKYPIVOVAROVÁ 1992, 343; KOVÁCS 1994a, 123; újabban Müllendorf, Purbach). A két utóbbi burgenlandi lelőhelyen települési rétegből illetve gödrökből előkerült leletanyagot C. Ranseder dolgozta fel (RANSEDER 1990). A közöletlen szakdolgozatra Prof. Gerhard Trnka hívta fel a figyelmemet, amiért, és a dolgozatba való betekintés engedélyezéséért köszönettel tartozom. Pittioni is említ a lelőhelyről a díszedények mellett előforduló, ujjbehúzkodásos durvítással ellátott kerámiát, amelyhez hasonlót az aunjetitzi kultúra területéről idéz (PITTIONI - WURTH 1935, 164). Az álzsinórdíszes kerámia további, ausztriai lelőhelyei szórványleletek és közöletlenek, csak említésből ismertek - újabb összefoglalásukat Benkovsky-Pivovarová munkái illetve RANSEDER 1990 alapján, kiegészítésekkel ld. KISS 2004. A sárvári leletek helyes értelmezésére Vékony Gábor világított rá a bozsoki konferencián (Az Őskor Kutatóinak III. Országos Összejövetele. SzombathelyBozsok, 2002. október 7-9), ahol, egy kis kiállítás keretében e lelőhelyről is bemutatásra került néhány edénytöredék; a szóbeli közlésért köszönettel tartozom. Sárvár-Móka és -Szaput lelőhelyeken Kiss Péter és Pap Ildikó Katalin tárta fel az említett teleprészietet 2002-ben, a Szombathely-elkerülő út (84. sz. főút) nyomvonalán végzett megelőző ásatások során. A bronzkori telep leletanyagát Békéi László dolgozza fel szakdolgozatában (ELTE), a leletek megtekintésének lehetőségét ezúton is köszönöm. Bár meg kell jegyezni, hogy a tipológiai alapon a Vetefov kultúrához sorolt bögrék (SZÁRAZ 2002, 517-519, Fig. 1.1, 3) a halomsíros kultúra korai időszakának burgenlandi anyagával is kapcsolatba hozhatók (vö. Mannersdorf: NEUGEBAUER 1980, Abb. 6. 1, Abb. 22. 92). Ugyanez igaz a fentebb említett velemi bögrére is (ILON - KÖLTŐ 2000, IV. t. 1). A gátai kultúra elterjedési területének délkeleti részét jelzi a legújabban, Zsennyén feltárt temető; az adatért az ásatónak, Ilon Gábornak tartozom köszönettel. 24 A halomsíros kultúrával kapcsolatba hozható álzsinórdíszes kerámia lelőhelyeihez Ausztriában vö. 20. jegyzet; Szlovákiában: Budmerice, Dolny Peter, Muzla, Sturovo (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1992; OZDANI 1998). A Dunántúl nyugati és északi részén hasonlóan keltezhető lelőhelyek: Ménfőcsanak (KOVÁCS 1997; az ugyanitt talált további sírokra vonatkozó adatokról ILON 1998-1999; KISS 2004), Pomáz (MRT 7, 191, 23/7. lh.); talán ugyanerre az időszakra tehető néhány önállóan, kísérőleletek nélkül előkerült álzsinórdíszes kerámiás lelőhely (Koroncó, Rábacsécsény, Sopron, Tata-Ferencmajor, Csolnok, Kesztölc; ld. KISS 2004, katalógus). 25 A Litzenkerámia Dráva-Száva közi önálló csoportját elfogadva - mely kapcsolatba került a Vattina kultúra nyugatra terjedő csoportjaival - a délszláv kutatás a Belegis kultúra kialakulását is egyszerűbben magyarázza (MAJNARIC-PANDZIC 1984; BENKOVSKYPIVOVAROVÁ 1992, 344, Abb. 3; TASIC 2001, 314; P. FISCHL - KISS 2002, 136). Ezzel és az emlí-tett, a Kárpát-medencét nyugatról és délről körülölelő kapcsolatrendszerrel összefüggésben a RBB1-RBB2 korú álzsinórdíszes kerámia „terjedési útvonalából" nagy valószínűséggel kizárhatjuk a Dunántúlt. A DrávaSzáva-Mura térségéből északnyugatra (MistelbachRegelsbrunn típus, Dolny Peter fázis), illetve keletre (Belegis kultúra) terjedve juthatott el a halomsíros kultúra csoportjainak anyagába a kacskaringós (Schnörkelartige) mintás álzsinórdíszü kerámia, melyet Benkovsky-Pivovarová a Litzenkerámia 3. fázisába sorolt (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981; 1992). A Kárpát-medencében élő halomsíros népcsoportoknál (az észak-dunántúli lelőhelyek kivételével) ez a kerámia zárt tömbben nem fordul elő, az elszórtan előkerült darabok (pl. Siklós-Téglagyár telep; TiszafüredMajoroshalom 58. sír: KOVÁCS 1975a, 13, Pl. 5: 58. 3; KOVÁCS 1984, 383; VÉKONY 2000, 177) valószínűleg importként értékelhetők. 26 Utóbbi bosznia-hercegovinai kultúra és a Litzenkerámia kapcsolatához, ld. 17. jegyzet. 27 A pölöskei adatok első elemzésében túl fiatalnak tartották az említett dátumot, a későbbi felülvizsgálat (JUHÁSZ 2002, 27) azonban elfogadta a középső bronzkor végének megfelelő keltezést és a halomsíros kultúra képviselőivel hozta összefüggésbe az említett emberi tevékenységet. A fenti dátum jól megfeleltethető a Vetefov kultúra illetve a közép-európai fejlett korai bronzkor keltezésével is: vö. BUCK - LITTON SHENNAN 1994; SHENNAN 1995, 281; LIPPERT 1999, 345, Tab. 2. Ezúton is köszönöm Juhász Imolának, hogy közöletlen PhD értekezését rendelkezésemre bocsátotta. 28 A rövidítések feloldását ld. TULOK 1984.