Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

134 Kvassay Judit - Kiss Viktória - Bondár Mária RBA) korai bronzkorban Burgenland térségében a gátai (Wieselburg) kultúra élt, amelynek elterjedési területét (legutóbb ld. LEEB 1987, Abb. 1; NEUGEBAUER 1994, Abb. 4; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1995, Abb. 4) Z. Benkovsky-Pivovarová megfigyelései szerint nem fedik az álzsinór-díszes kerámia burgenlandi lelőhelyei. A két utóbb említett népesség eszerint azonos időszakban, egymás mellett élt (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, 209, Abb. 9; 1981,33,Taf. 4). Az alsó-ausztriai térség egykori történetének tisztázásában fontos momentum volt, amikor J.-W. Neugebauer kimutatta, hogy a Vetefov kultúra lelőhelyei nemcsak a Dunától északra találhatók meg, hanem a Dunától délre fekvő ausztriai területen is. A legfontosabb lelőhely, a Böheimkirchen-Hochfelden feltárt nagy telep alapján Neugebauer Alsó-Ausztria déli részén a Vetefov kultúra Böheimkirchen csoportját különítette el (NEUGEBAUER 1977, 1979). Ugyanakkor - Benkovsky-Pivovarovával szemben - az álzsinórdíszes kerámiát nem tartotta önálló kultúrának; ezzel összefüggésben azokat az alsó-ausztriai lelőhelyeket, ahol az álzsinórdíszes kerámia a Vetefov kultúra edényeivel együtt került elő (pl. Guntramsdorf: NEUGEBAUER 1977a, 1978), a Vetefov kultúra lelőhelyeiként közölte. Utóbbi kultúra elterjedési területének tárgyalásakor azonban a burgenlandi leleteket

14 nem említette: a Dunától északra a Vetefov kultúra magterületéről beszélt, a Böheimkirchen csoport területét pedig a Dunától délre, a Sötétkő-erdő (Dunkelsteinerwald) és a Bécsi-erdő közötti területen jelölte meg (PITTIONI 1954, 367, Karte 8; SCHEIBENREITER 1964, Abb. 1; SCHUBERT 1973, Karte 2; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, Abb. 5; NEUGEBAUER 1979, 50; NEUGEBAUER 1994, 123-125, 133-134, 140). Neugebauer eredményei nyomán vetette fel Z. Benkovsky-Pivovarová, hogy a gátai kultúra területét a korai és középső bronzkor határán vélhetően a délre terjeszkedő „Mad'arovceVetefov-Böheimkirchen" kultúrkör szállta meg (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, 34-35; 1996, 157). E felvetés ellenére a feldolgozások továbbra sem ábrázolják a Bécsi-erdőtől keletre a Vetefov kultúra lelőhelyeit (legutóbb BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1995, Abb. 4). Az álzsinórdíszes vagy Litzenkerámia Az álzsinórdíszes kerámiával foglalkozó első publikációk a bronzkort megelőző időszakra illetve a bronzkor kezdetére keltezték e leleteket. A leggyakrabban előforduló bögreformát a gátai kultúra bögréi illetve a Kisapostagról ismert „pannon" mészbetétes kerámia bögreformája és díszítése előzményének tartották (PITTIONI WURTH 1935; WILLVONSEDER 1937, 24-25; PITTIONI 1954, 239-246; a korai kutatástörténetről ld. még MOZSOLICS 1942, 34-36; BENKOVSKYPIVOVAROVÁ 1972, 198-199). Ezzel összefüggésben a magyar kutatók is a kisapostagi kultúra illetve a gátai kultúra előzmé-nyeként értelmezték a Litzenkerámiát vagy a Guntramsdorf-Drassburg csoportot (MOZSOLICS 1942, 33-35; BANDI 1972, 41-^12; BÓNA 1960, 53; BÓNA 1975, 247-248; BONA 1992, 16: Frühe Bronzezeit III). Ugyanebből következett, hogy a középső bronzkor végére vagy a korai halomsíros időszakra keltezhető leletegyüttesekben megjelenő, ugyanilyen technikával díszített edényeket a magyar kutatásban „pseudo-Litzen" kerámia elnevezéssel tárgyalták (részletesen: VÉKONY 2000, 176). A kutatás Z. Benkovsky-Pivovarová megfigyelései nyomán fogadta el az álzsinórdíszes kerámia középeurópai kronológia szerinti korai bronzkor 2. felére illetve a középső bronzkorra (RBA2-RBB1) való keltezését és az ausztriai leletek összefoglalása is neki köszönhető (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, 203-208; 1981). A néhány Salzburg környékén és zömmel a Lajta mentén feltérképezett Litzenkerámiát önálló kultúraként értékelte. Emellett az álzsinórdíszes kerámia teljes - horvátországi, szlovéniai, ausztriai, szlovákiai, nyugat-magyarországi illetve a Vajdaságba eső - elterjedését vizsgálva, három időrendi fázist különített el. A legkorábbi fázisba a hullámos mintasávos álzsinórdíszes kerámiát sorolta - e fázis anyaga főként Szlovénia és Horvátország területén fordul elő - és az edényformákat és a díszítést tekintve a kisapostagi kultúrával való időrendi és talán genetikai kapcsolatot állapított meg. Az ausztriai leletek zömét, amelyekre az egyenes sávban elhelyezett álzsinórdísz jellemző, a következő fázisba sorolta. Az edényformák kapcsolatai illetve a vegyes leletegyüttesek alapján e fázist a Vetefov és a magyarádi kultúrával, illetve a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájával párhuzamosította. A legfiatalabb leleteken az álzsinórdísz felkunkorodó (ún. Schnörkelartige) mintában jelenik meg, és zömmel a korai kárpátvidéki halomsíros kultúra szlovákiai anyagában (vö. Dolny Peter), néhány ausztriai és dunántúli lelőhelyen, illetve a Belegis kultúra kerámiáján fordul elő. Az ausztriai csoport relatív időrendjével kapcsolatban azt állapította meg, hogy az álzsinórdíszes kerámia lelőhelyei nagyjából kikerülik a gátai kultúra elterjedését - vagyis feltételezhető egykorúságuk. A tárgyalt kerámiát használó népesség életének végét a koszideri korra keltezett Mistelbach-Regelsbrunn típussal hozta kapcsolatba, amelynek elterjedése benyúlik az álzsinórdíszes kerámia önálló elterjedési területére is, tehát vélhetően későbbi (BENKOVSKY-