Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Bondár Mária: Kora bronzkori telep Nagykanizsa–Inkey kápolnán

58 Bondár Mária a feltárt terület ENy-i részén találhatók, laza szerkezetben, nem ritkán egymástól 15-20 m-re. Ez a jelenség a Somogyvár-Vinkovci kultúra többi, ásatásból ismert településénél is megfigyelhető, így pl. Zók-Várhegyen (ECSEDY 1983, 71), Szaván (ECSEDY 1979, Abb. 2), Börzöncén (BONDAR 1995, 232-233). Az említett telepek közöl hasonló a település mérete, így Szaván 10-15.000 m

2-re (ECSEDY 1979, 117), Börzöncén 8-10.000 m

2-re (BONDÁR 1995, 198) Nagykanizsa Inkey kápolnán 8-10.000 m

2-re becsülhető a nagysága. Összehasonlítható még a feltárt terület mérete: Szaván 600 m

2

, Börzöncén 763 m

2

, Nagykanizsa - Inkey kápolnán 6000 m

2 volt, ez utóbbi lelőhelyen a kora bronzkori település ennél kisebb területre korlátozódott. Szaván 19 gödör, Börzöncén 29, Nagykanizsa Inkey kápolnán 22 gödör került elő a telepből. Ez utóbbi két lelőhelyen a feltárt gödrökből Börzöncén 3-ban, Nagykanizsa - Inkey kápolnán 2 gödörben volt nagy mennyiségű leletanyag, a többi csak néhány edénytöredéket tartalmazott. A Somogyvár-Vinkovci kultúra településein gyakran kerülnek elő üres gödrök is, amelyeknek csak a betöltéséből lehet arra következni, hogy e kora bronzkori kultúrához köthetők. Nagykanizsa - Inkey kápolnán feltárt település a kora bronzkorban egyrétegű, rövid életű telep volt, amelyre a viszonylag nagy felületű (6000 m

2

) ásatáson előkerült egyetlen ház, a relatíve hamar betöltődött hulladék-gödrök és a kerámiakészítésénél megfigyelt egyedi jellegzetességek utalnak. A Nagykanizsa Inkey kápolnán előkerült leletanyag analógiáit elsősorban a mintegy 20 km-re fekvő Börzönce-Temetői dűlő 1 NTM. 80.18.20; 80.27.30; 80. 30.20 2 A belső díszes talpas tálakkal összefüggő kronológiai kérdésekkel egy másik tanulmányban (Bondár Mária: Adatok a DNy-Dunántúl kora bronzkori kutatási problémáihoz. Megjelent a Zalai Múzeum 10. kötetében) foglalkozunk, így itt ezt a témakört nem érintjük. lelőhelyen és a Börzöncéhez talált párhuzamok előfordulási helyén találjuk meg. Nagykanizsa - Inkey kápolnán nem találtunk új kulturális kapcsolatra utaló elemeket a kerámiában. Az analógiák távoli vidékekhez kötik lelőhelyünket is, csakúgy, mint a közeli Börzöncét, amelynél leletekkel alátámasztható kapcsolatokat lehetett kimutathatni a Cotofeni-, Gyula-Rosia-, Glina III-Schneckenberg kultúrával, a Belotic-Bela Crkva csoporttal, a Ljubljana kultúrával és a Proto-Nagyréwel (BONDÁR 1995, 237). E távoli vidékekkel is kimutatható kapcsolatokat a kocsi általános használatának idején már egyáltalán nem tartjuk meglepőnek. Nagykanizsa - Inkey kápolnán is kizárólag a Somogyvár-Vinkovci kultúra leletanyaga került elő a kora bronzkorból, amely kevés, megbízható analógiája alapján, a Vinkovci A-val jellemezhető időszakra datálható. A vizsgált területen, azaz a Zala folyótól D-re, előzményként badeni és kostolaci népesség mutatható ki, mind a vucedoli (amely a Dunántúlon Baranya, Tolna és Somogy megyében megvan), mind a makói népesség (amely pl. a Dunántúl É-i és középső térségében megtelepült) jelen ismereteink szerint hiányzik a térségben, így itt a korai bronzkort egyelőre a Somogyvár-Vinkovci kultúra képviseli. Nagykanizsa - Inkey kápolna feldolgozásával egy újabb, hitelesen feltárt település anyagával járulhattunk hozzá a kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci kultúra települési jelenségeinek és leleteinek megismeréséhez. A kézirat lezárva 2000. márciusában. A táblákat tervezte és szerkesztette: a szerző. Profilok és rajz: Hrivnák Péter Pál, MTA Régészeti Intézete. Fotók: Kádas Tibor, MTA Régészeti Intézete. Jegyzetek: