Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

P. Barna Judit: Késő rézkori település Nagykanizsa–Billa lelőhelyen

Késő rézkori település Nagykanizsa — Billa lelőhelyen 111 kedő bütyök (25. kép/10) ül. Hasonló bütyök található Ossarnban egy tároló edény nyakán (BAYER 1928: Taf. XV. 1). Egy kisebb amfora nyakát bebökdösött, apró pontokból álló minta díszíti (8. kép/l). Ennek a példánynak peremből induló füle lehetett, egy másiknak a nyakán látszik a fül tapadásának helye (20. kép/9). A fül nélküli, hasonló jellegű töredékek részben az amforákhoz (11a), részben pedig az ún. amforaszerü edényekhez (11b) tartozhattak. Peremük általában egyszerűen kiképzett, de előfordul a csípésekkel tagolt perem is (11. kép/9). Egy kónikus nyakú amforaszerü edény töredékei közül az egyik darabon átfúrás kezdeménye látszik (21. kép/13). Hasonló profilú kónikus nyakú amforát Mezőcsát - Hörcsögösről (KALICZ 1999: 11. kép 6), Hódmezővásárhely - Bodzáspartról (BANNER 1956: LV; 1) és Gomolava III/2b (Kostolac) korú rétegéből említhetünk.

7 A füle fölött függőleges, ujjbenyomkodásokkal tagolt három plasztikus bordával díszített amfora töredékének (10. kép/9.) pontos tipológiai párhuzamát nem találtam. A leginkább közel álló, rovátkolt plasztikus bordákkal díszített amforák a klasszikus fázis következő, különböző korú lelőhelyeiről említhetők: Mezőcsát - Hörcsögös (KALICZ 1999: 14. kép 6), Szentes - Nagyhegy 10. sír (BANNER 1956: LX. 3); Hódmezővásárhely - Bodzáspart (BANNER 1956: Abb. 14. 25), továbbá Malá nad Hronom 16/59. sír (NEMEJCOVÁ - PAVÚKOVÁ 1974 : Abb. 53, 4). Jellegzetes típust képvisel egy vastag falú, simított felületű edény, melynek oldaltöredékein rátett bordadíszek fútnak, részben párhuzamosan (23. kép/14), részben sugárirányban (23. kép/11). Analógiáit többek közt Keszthely - Apátdomb (BANNER 1956: Taf. VIII/ 21, 27); Úny (BANNER 1956: Taf. XV, 9, 12; Taf. XVIII, 14); Csákvár (BANNER 1956: Taf. XX, 13, 18); Békásmegyer III. lelőhelyről (BANNER 1956: Taf. XLII,5) és Palotabozsokról ismerjük (BANNER 1956: Taf. CXI,6). Neustupny az egyszerű bordákkkal díszített nagy amforákat а С fázisra keltezi (1973: 324). 12. Halbárka alakú edény. Egy enyhén ovális testű, lekerekített vállvonalú, kannelúrával díszített szalagfüles edény valószínűleg ezt a típust képviseli, bár töredékessége miatt - s főként, mert a nyak is hiányzik - ez inkább csak feltételezhető (16. kép/3). Neustupny még a D fázishoz kapcsolta a halbárka edények megjelenését (1973: 324), de újabb kutatások bizonyították, hogy már korábban, a klasszikus fázis elején (Baden III, azaz Neustupny С fázis) is használatban voltak, pl. a földrajzilag is nagyon közeli Balatonmagyaródon (BONDÁR 1991: 140). 13. Fazekak. A fazekak formáját két kiegészített példány alapján jól ismerjük. 13a. Az egyik változat szűkülő szájú, hordó alakú (16. kép/5), a másik (13b) széles szájú, enyhén S-profilú (16. kép/4). Mindkettő általános, bár ez utóbbi gyakoribb forma a badeni kultúrán belül (BANNER 1956: Taf. CXV 5; CXVI.l). Kisebb arányban ugyan, de füllel rendelkező variációik is előfordulnak (24. kép/1-2). Ezekhez hasonló, peremből induló rövid szalagfüles, ill. a vállon ülő szalagfüllel ellátott fazekak többek közt Hódmezővásárhely Bodzásparton (BANNER 1956: Taf. LI, 5) és Ózdon (BANNER 1956: Taf. LXIX. 11) fordulnak elő. Abillai leletek közt - csakúgy, mint Pécs - Vasason - nem találunk két szélén megemelkedett füllel ellátott fazekakat. Valószínűleg fazekak darabja lehet a legtöbb díszítetlen vastag falú kerámiatöredék. A leletek kronológiai helyzetére is utal, hogy a fazekakon karcolt díszítést - melyek az idősebb klasszikus fázisban oly gyakoriak - semmilyen formában (szabálytalan karcolás, sraffozás, hálóminta, fenyőág-minta, stb.) nem találunk (NEMEJCOVÁ - PAVÚKOVÁ 1974: 294). Amint a kiegészített fazekak s számos töredék is mutatja, a fazekak díszítésében leginkább a plasztikus díszítés az uralkodó. A simított s az elnagyolt kidolgozású, egyenetlen felület egyaránt megfigyelhető, egyik legtipikusabb díszítés e kétféle felületkezelés együttes alkalmazása. Ez oly módon jelentkezik, hogy a peremül, nyakrész simított, alatta pedig az edény egész testén durvított a felület (9. kép/l, 10. kép/2, 6; 11. kép/12-13, 14. kép/3;16. kép/4; 18. kép/5; 19. kép/8; 21. kép/10; 24. kép/2). A plasztikus díszítés a következő változatokban jelenik meg: a fazekak peremén, nyakán, ill. a nyak-váll vonalon körbefutó egysoros tagolt, rátett bordák, rövidebb lécdíszek, különböző méretű és megformálású bütykök. A tagolt bordadísz a legegyszerűbb rátett és ujjbenyomkodásokkal tagolt bordán (9. kép/6, 8; 14. kép/8; 21. kép/3) kívül több variációban is megjelenik. Ilyen pl. az edény fal bordaszerű megvastagítása (9. kép/l), a perem befejezéseként elnagyoltan elkent borda (9. kép/ 4; 10. kép/ 2), egymás melletti plasztikus bütykök által alkotott összefüggő sorok (21. kép/2, 5). Az előbbiek néha elmosódott alsó szegéllyel (9. kép/4) jelentkeznek. Datáló értékkel ezek közül az elkent alsó szegélyű, ill. az edényfal megvastagításával kialakított bordadíszek bírnak, ezek ugyanis a fiatalabb klasszikus, ill. késő klasszikus fázisok jellemző díszítései (NEMEJCOVÁ - PAVÚKOVÁ 1974: 290, BONDÁR 1982: 38). A peremek lekerekítettek vagy ujjbenyomkodásokkal tagoltak (16. kép/5; 18. kép/5). A tagolt bordadíszes fazekak párhuzamait számtalan lelőhelyről ismerjük, példaként csak a földrajzilag is közeli lelőhelyeket említem: Keszthely - Apátdomb (BANNER 1956: Taf. VII. 2326; 38,45; Taf. VIII. 5,11-12, 15-20,24,26,29-30, 32, 34,36, 37, 38); Hahót - Szartori I (BÁNNFY 1996: 37. kép 2, 5-6; 39. kép/ 3-5, 8-10), Sármellék - Égenfóld (M. VIRÁG 1999: 8. kép 1-6, 8). Az egyik kiegészített fazék vállán három középen benyomott bütyök ül,