Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

P. Barna Judit: Késő rézkori település Nagykanizsa–Billa lelőhelyen

по Р. Barna Judit klasszikus badeni fejlődés legkésőbbi együtteseiben: Pécs - Vasas (BONDÁR 1982: Taf. 1.2,5; Taf. 2.2-3,5), Hódmezővásárhely - Bodzáspart, Palotabozsok (BANNER 1956: Taf. XLIX, 9; 30, 32-33; Taf. LII, 2, 9, 11, 13; Taf. LIV,9-10; Taf. CX, 5) dominál, de megvan pl. Zók - Várhegyen és Geresden is (BANNER 1956: Taf. XXIV, 1, 7; Taf. XXV, 10,12). Nemejcová - Pavúková szerint a Baden IV-ben mindkét forma fellelhető egyidejűleg (1991: 77). Ezt igazolják nem csupán a D fázisra keltezett Keszthely - apátdombi mericék (BANNER 1956: Taf. V; NEUSTUPNY 1973: 330), hanem Nagykanizsa - Billa 10. objektuma is, amely egy széles (15. kép/5) és két csúcsos aljú mericét (15. kép/l, 3) tartalmazott. Időrendi besorolás szempontjából tehát nem annyira a széles aljú (8c) forma jelenléte a döntő, hanem sokkal inkább a keskeny aljú (8a) változattal szemben képviselt számaránya egy adott leletegyüttesen belül. Azaz a Nagykanizsa - billai lelőhely időrendje szempontjából nem lehet mellékes, hogy a széles szájú formai variánst mindössze egyetlen példány képviseli a számtalan magas, karcsú, keskeny vagy csúcsos aljú változattal szemben. 9. Korsók. Két alapvető formai variáns jelenlétére következtethetünk. 9a. Az egyik változat - mivel csak kis töredékek maradtak meg - teljes formájában nem rekonstruálható (8. kép/2; 13. kép/8); inkább csak feltételezhetjük, hogy enyhén ívelt nyakú, gömbhasú vagy nyomott gömbtestü, szalagfüles korsókról van szó, s ez esetben azonosnak tekinthető a Budapest - Andor utcai leletanyag D3-4 típusával (ENDRŐDI 1997: 129, 24. kép 1,2), melyet a leletek közlője a Nemejcová Pavúková szerinti III. fázisra keltez. Több példány vállán és hasán széles függőleges kannelúra van (8. kép/12; 13. kép/9). Ez a motívum а В fázistól kezdve hosszú ideig meghatározó a korsók díszítésében; a D fázistól kezdve pedig függőleges bordákkal egészül ki (NEUSTUPNY 1973: 324-5). Hasonló korsókat meglehetősen tág időhatárok közt, pl. Nevidzanyból (NEMEJCOVÁ - PAVÚKOVÁ 1974: Abb. 50. 3), Rábapordányból, Keszthely - Apátdombról, Iregszemcséről, Bagról, Üllőről (BANNER 1956: Taf. I. 12; Taf. VI. 32; Taf. XXI. 27-29; Taf. XXVI. 9, 11; Taf. XXXIII. 21), Szigetcsépről (KOREK 1984: 7. kép 2-3), és Mezőcsát - Hörcsögösről (KALICZ 1999: 14. kép 7) említhetünk. A billai leletanyagban a függőleges bordák kannelúrák nélkül is előfordulnak (8. kép/ 8, 10), de a két motívum együttes előfordulására is van példa (8. kép/9). Ez a forma csak körvonalaiban rekonstruálható, ezért főként a rá jellemző díszítése alapján lehet a fiatalabb klasszikus szakaszra datálni. A lelőhelyen képviselt két különböző korsóforma közül mindenképpen ez tűnik az idősebbnek. 9b. A másik korsóforma rövid kónikus nyakú és lekerekített alsórészű, széles szalagfüllel (17. kép/4), legszebb példánya all. objektumbeli kiegészített edény (16. kép/2). Ez a darab nem csupán narancssárga színével, hanem vékony falával, gondosan simított és fényezett felületével is kiválik a többi korsó közül. Szinte ugyanilyen formájú és kivitelű példány Hódmezővásárhely - Banga tanyáról ismert (BANNER 1956: 83, Taf, LIII/4). Továbbá több megegyező formájú, de hasukon kannelúrával díszített korsó említhető párhuzamként: Alsónémedi-3. sírjából, Szikráról (BANNER 1956: Taf. XLIII,3, 5; Taf. XXVIII,5), Pécs -Vasasról (BONDÁR 1982: Taf. 2. 4) és Ózd - Kőaljatetőről (BANNER 1956: Taf. LXIX, 5). Ez az a korsó, melyet Neustupny a D fázisban újonnan megjelenő formaként határoz meg (1973: 324). 10. Szalagtalpú kehely. A 23. objektumból származó kehelytalp töredék (19. kép/l) ahhoz a típushoz tartozik, melynél a talapzatot széles hajlított agyagszalag alkotja. A talpas kelyheken alkalmazott díszítések kanonizáltak: kizárólagos motívum a karcolt cikcakk vagy a rácsminta (BANNER 1956: 152). A nagykanizsai példány érdekessége, hogy e két díszítőmotívum ötvöződik rajta: az egymást érő, de mégis külön megformált cikcakk motívumok rácsminta benyomását keltik. Kalicz N. megállapítása, miszerint a kelyhek különlegességét csak hangsúlyozza, hogy az átlagostól eltérő égetési technikával és színben készültek (1999: 87), erre a példányra is érvényes. Színe világos sárga, vörös foltos, oxidációs égetésű. A badeni kultúra talpas kelyheit legutóbb Kalicz N. gyűjtötte össze (1999: 86), az általa említett példák közül a nagykanizsai a Szikráról, ill. az egyik Budakalászról származó példánnyal mutatja a legtöbb hasonlóságot (BANNER 1956: Taf. XXIX, 7; XCII, 16-17). Az edény szerkezetét - a felső rész kivételével - még egy ilyen kis töredékből is pontosan rekonstruálni lehet, a tihanyi, vörsi, budakalászi vagy tiszavasvári ép példányok alapján (BANNER 1956: Abb. 2; Abb. 7; Abb. 31; KALICZ 1999: 17. kép 2). A billai példány az első olyan talpas kehely, mely biztosan telepről származik. Az összes eddig közölt darab, melynek ismert a lelőkörülménye, sírmellékletként került napvilágra (BANNER 1956: 152; BONDÁR 1987b: 48; KALICZ 1999: 86 - 7). Nyílván ezt a kelyhet is hasonló célra szánták, de még felhasználás (azaz a sírba tétel) előtt eltört, így kerülhetett a kidobott hulladékba. A talpas kelyhek a kultúra klasszikus szakaszának (a Nemejcová - Pavuková-szerinti III, ill. IV fázis) jellegzetes leletei (KALICZ 1999: 87), a két legközelebbi párhuzam azonban közelebbről is datálható: mindkettő a Neustupny-féle D fázisba tartozik. 11. Amforák és amfóraszerű edények. Nagy méretű edények, cilindrikus, tölcséres vagy kónikus nyakkal, hasukon nagy, kerek szalagfülek ülhetnek (10. kép/9, 24. kép/3). Ép vagy kiegészíthető példány nem került elő, többnyire díszítetlen töredékeiket találtuk meg. Egy válltöredéken a felületből alig kiemel-