Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

P. Barna Judit: Késő rézkori település Nagykanizsa–Billa lelőhelyen

Késő rézkori település Nagykanizsa — Billa lelőhelyen 109 vállán sűrű rovátkolással díszített bögre az előzőektől lényegesen eltérő variánst képvisel (10. kép/8). Ennek formai analógiája Balatonmagyaród - Kiskányavarról (Baden III.) ismert, eltérő díszítéssel (BONDÁR 1991: 139, 140 ). 3d. Hosszúkás, nyújtott gömbtestű bögre, tagolatlan nyakkal (23. kép/2). Hasonló bögréket többek közt Keszthely - Apátdombról, Budapest - Békásmegyer I-ről, Szentes - Nagyhegyről, Polgárról említhetünk (BANNER 1956: Taf. V. 30-31; Taf. XXXVIII. 19; Taf. LVIII. 33; LXXXIV. 12 ), tehát egyértelműen a Neustupny-féle D fázishoz köthetők. 3e. Párhuzama alapján ugyancsak ehhez a fázishoz kapcsolható egy kis méretű aljtöredék (7. kép/8), melyből olyan lapos és kiszélesedő fenekű forma rekonstruálható, amilyen pl. egy Budapest - Békásmegyer I-ről közölt bögre (BANNER 1956: Taf. XXXVIII, 14). 4. Poharak: Ép vagy kiegészíthető példány nem került elő, a legtöbb pohárnak meghatározható töredék (pl. 7. kép/7; 8. kép/3) részletesebb tipológiai elemzésre nem alkalmas. Egy jellegzetes darab vállán kettős pontsorral, s alatta sraffozással díszített (13. kép/14). Legközelebbi párhuzamai az ágasegyházi példány (BANNER 1956: Taf. XXIX. 17) és a kajdacsi poharak (BANNER 1956: Taf. XX. 23), melyek formában és díszítésében is megegyeznek az itt közölt darabbal. Továbbá formailag rokoníthatók, bár nem azonosak, a Pécs - Vasasról, Tápiószeléről, Hódmezővásárhely Bodzáspartról közölt csak pontsorokkal díszített poharak is (BONDÁR 1980-81: Taf. 2.8; BANNER 1956: Taf. XXXVIII. 9; Taf. LI. 2). Az utóbb felsorolt példányok arányaikban egy kissé eltérnek, mivel a billai pohárnak mindegyik idézett példáénál rövidebb nyaka van. A hasonló formájú Budapest - Andor utcai edényeket (D5-6 típus) Endrődi a korsók egyik formai variánsának írja le (1987: 129), s a kettős pontsor alkalmazása alapján a postbolerázi időszakba sorolja. Ugyancsak ezt a formát képviseli még egy díszítetlen töredék is (11. kép/10). Az említett párhuzamok a kultúra klasszikus (Kajdacs, Budapest - Andor u.), valamint későklasszikus (Ágasegyháza, Hódmezővásárhely, Pécs - Vasas), azaz a Neustupny-féle С és D szakaszaira tehetők (NEUSTUPNY 1973: 330; BONDÁR 1982: 40). 5. Csészék. Ép vagy kiegészíthető csésze nem került elő, fül egyik töredéken sem maradt meg. A biztosan csészének tartható töredékek közt legegyszerűbbek a díszítetlen, félgömb alakú kis csészék (22. kép/5), a leggyakoribbak azonban a csonkakúp alakúak, rövid cilindrikus nyakkal (7. kép/10; 11. kép/7, 13. kép/10). Az egyik ilyen csészét pereme alatt kettős pontsor díszíti (7. kép/l 5), formai párhuzama Pécs - Vasasról említhető (BONDÁR 1982: Taf. 5. 11). Több töredék alapján tölcséres nyakú (7. kép/6; 19. kép/4; 22. kép/1,4) forma is rekonstruálható. Az egyik töredék (7. kép/6) vállán ujjbenyomással kialakított pontsorral díszített. Ezt a példányt formája és díszítése nyomán egyaránt a Neustupny-féle С fázisra datálhatjuk (1973: 323-4). 6. Kis „mozsár" (13. kép/4). Durva megmunkálású, vastag falú, fordított csonkakúp alakú kis edényke, mozsarszeruen megvastagított aljjal. Feltehetőleg valamilyen anyag (pl. festék vagy fűszer) összetörésére szolgált. Pontos analógiája, melynek az alja is hasonlóan megvastagított lenne, nem ismert. Megegyező profilú edényt Nemejcová - Pavuková Nevidzanyból (1974: Abb. 25), Bayer Ossarn-ból (1928: Taf. XXI. 5), továbbá Banner Palotabozsokról (1956: Taf. CIV, 11.) közöl, de az idézett darabokat más-más formákhoz (miniatűr tál, füles csésze ill. merice) sorolják. 7. Virágcserép alakú edény. Egy szinte ép példány az 5. objektumból került elő (11. kép/6). Analóg formákat a Budapest -Andor utcai (ENDRŐDI 1997: 41. kép 12), ill. a Lichtenwörth-i (MAYER 1990. Abb. 5, 2-3) leletegyüttesekben találunk. Máshol ez a forma egyfüles változatban, esetenként díszítve (pl. száján lécdíszítéssel) is megjelenik (BANNER 1956: Taf. XXIV, 11; LVIII, 4; CXV, 7-9; BAYER 1928: Taf. XXI. 2-3). A virágcserép alakú edény a badeni kultúra fiatalabb szakaszában - Neustupny D, E fokozat - (ENDRŐDI 1997: 130), továbbá az Iza-i anyag tanúsága szerint a Kostolaci-kultúrában gyakori (NEMEJCOVÁ - PAVUKOVÁ 1968). 8. Mericék. A nagy számban képviselt mericék, ill. töredékeik alapján a Nagykanizsa - Billa leletegyüttesben csak az egyfülü formai variáns jelenléte bizonyítható, egyetlen példányon sem találunk két fülre utaló nyomokat. A mericék szalagfülei magasan a perem fölé húzottak (15. kép/3; 20. kép/7). 8a. Leggyakoribb a meredek oldalú, karcsú, keskeny fenekű változat (7. kép/9; 12. kép/2- 4; 13. kép/3, 17. kép/10; 20. kép/8; 21. kép/9; 23. kép/4, 9). 8b. Ezek mellett több csúcsos aljú példány (15. kép/l; 20. kép/7), valamint egy széles szájú, tömzsibb formai variáns (8c) is megjelenik, mely cilindrikus testű és lapos aljú (15. kép/5). Banner ezt a formát főként a D-Dunántúlra tartja jellemzőnek (1956: 150). A különböző formák közt Neustupny is megkülönböztet egyes területre jellemző variánsokat (1973: 324). 8d. Némelyik példány profilált aljú (22. kép/15; 25. kép/7). Az egyfülü mericék legkorábban a badeni kultúra idősebb klasszikus szakaszának végén bukkannak fel, de csak a következő, fiatalabb klasszikus időszakban válnak gyakorivá (NEMEJCOVÁ - PAVUKOVÁ 1974: 259). A mericék formai változatai nem alkotnak egyenes vonalú tipológiai fejlődési sort (NEMEJCOVÁ - PAVUKOVÁ 1991: 77), a karcsúbb, magasabb változat azonban mégis inkább korábbinak tűnik, mint a szélesebb formai variáns. Az előbbiek a badeni kultúra idősebb klasszikus fázisától kezdve folyamatosan jelen vannak, míg az utóbbi változat a