Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

P. Barna Judit: Késő rézkori település Nagykanizsa–Billa lelőhelyen

108 P. Barna Judit 25. kép/l, 9.). Ezek analógiáit Palotabozsok (BANNER 1956: Taf. CVII. 13, 16; Taf. CIX. 6), Üllő (BANNER 1956: Taf. XXXII. 62), Pécs - Vasas (BONDÁR 198081: Taf. 5.4; Taf. 7. 3,8,16), a Budapest - Andor utca legfiatalabb (Baden IVa) korú leletei között (ENDRŐDI 1997: E 7-9 típus, 9. kép 7; 22. kép 4) találjuk meg. A 25. kép/11, tál díszítésének analógiája (bütykeinek 4 x 2-es elrendezése) Mezőcsát - Hörcsögösön durvább kivitelű, fordított csonkakúpos, tölcséres nyakú tálon (KALICZ 1999: 11. kép 7), formai megfelelője ugyanakkor az Esztergom - diósvölgyi leletegyüttesben található meg (BONDÁR 1987a: 3. kép 3), tehát a forma jelenléte inkább a fiatalabb klaszszikus/későklasszikus időszak felé mutat.

6 Ehhez a típushoz állnak közel azok a fentebb már említett darabok, melyek nyaka tölcséres ugyan, de hasvonala nem hangsúlyozott, s ezáltal a csonkakúpos és gömbszelet alakú tálak közt helyezhetők el (13. kép/1-2, 15. kép/2). Az ívelt nyakú félgömbös tálformák megjelenése beleillik abba a fejlődési tendenciájába, melynek eredményeként a D fázis végén feltűnnek a kerek hasú kostoláci profilú tálak (NEUSTUPNY 1973: 324). lg. Talpas tál. Két meglehetősen bizonytalanul értékelhető töredék utal a táltípus meglétére. Egy kisebb, beszurkált pontsorral díszített töredék (21. kép/6) egy Svodín-i csőtalpas tálhoz hasonló edény része (NÉMEJCOVÁ - PAVÚKOVÁ 1974: Abb. 70, 5). Feltételesen azt a darabot is ehhez a típushoz sorolhatjuk (21. kép/4), melynek ugyan mindössze a pereme maradt meg, de díszítése, formája és mérete alapján megegyezik az említett Svodín-i csőtalpas tállal. A Svodín-i leletegyüttes korát Nemejcová - Pavúková a badeni kultúra lib. (idősebb klasszikus) fázisára teszi (1974: 317). Ritka típus: a szlovák anyagban pl. egyetlen példány ismert. A talpas tálak típusa nem azonos a talpas kelyhekkel, ez utóbbiak kötött díszítésmódja (karcolt cikcakk vagy rács minta) ugyanis nem egyezik a fenti példák sraffozott, ill. beszurkált mintáival. 2. Peremnyúlványok. 2a. Az edény pereméről letört háromszög alakú nyúlvány (13. kép/12; 21. kép/7) párhuzamok alapján különböző edény formákon is elképzelhető: Cerveny Hrádok-ban és Nevidzany-ban tölcséres nyakú tál peremén (NEMEJCOVÁ - PAVÚKOVÁ 1974: Abb. 6,4; Abb. 44, 21, 23), Alsónémedi 22. sírjában egy félgömb alakú tálon (BANNER 1956: Taf. XLIV, 23), Pécs - Vasason behúzott peremű és belső osztású tálakon is megtalálható (BONDÁR 1982: Taf. 3. 10, 12). Ez utóbbi lelőhelyen, valamint Budapest - Medve utcai telepen füles csészén, a széles szalagfül két oldalán, Rácalmáson pedig pohár peremén helyezkedik el hasonló háromszög alakú nyúlvány (ENDRŐDI 1991: 7. kép 2a-b; BONDÁR 1982: Taf. 2, 1; BANNER 1956: Taf. XIV, 13). 2b. Pontos párhuzam nélkül áll egy másik darab, melynek vége „ansa lunata" szerűen kiképzett (22. kép/14). Az „ansa lunata" mint díszítőmotívum használata, kissé eltérő formában (azaz közvetlenül tálak peremén, nem pedig peremnyúlványon) az idősebb klasszikus fázis fiatalabb (Nevidzany-) fázisától kezdve figyelhető meg (ld. fentebb a belső osztású tálaknál). 2c. Szokatlan forma a tálperemet díszítő nyúlványok közt egy lekerekített sarkú, fekvő téglalap alakú, nyúlvány; mely kettős pontsorral díszített. Belső osztású tál töredékén, az osztógombnak megfelelően helyezkedik el (21. kép/ 11). Hasonlóan négyzetes, de díszítetlen peremnyúlvány a Kiskunfélegyháza-Pákapusztai (BANNER 1956: Taf. XLVIL 16), ill. a szerbkeresztúri (MILLEKER 1893: 36. 37a-b) tálakon fordul elő, mely a belső osztású tálak egyik legkorábbi példánya. A párhuzamként idézett peremnyúlvánnyal ellátott edények nem csak a legkülönbözőbb formákat képviselik, de pontosabb kronológiai meghatározást sem tesznek lehetővé. Meg kell azonban említeni, hogy egy minden szempontból (anyag, falvastagság, szín, díszítés) megegyező oldaltöredék (21. kép/ 12) valószínűleg ugyanahhoz a tálhoz tartozhatott, mint a lekerekített sarkú téglalap alakú peremnyúlvány, bár a két töredék nem illeszthető össze. Feltéve, hogy valóban egy edényből származnak, ezt a darabot a díszítés (pontsorral keretezett sraffozás) a Neustupny szerinti D fázisba keltezi (NEUSTUPNY 1973: 325). Bögrék. 3a. A bögrék közt legáltalánosabb a gömbölyded alsó részű, tömzsi, alacsony forma, tagolatlanul illeszkedő hengeres nyakkal (7. kép/ 1-5; 11. kép/2; 12. kép/12; 21. kép/14; 22. kép/17; 23. kép/3). Fülük a perem fölé emelkedik. Jellegzetes forma, számtalan párhuzammal, melyek közt egyaránt találunk a Neustupny-féle C, ill. D fázisba sorolt példákat: Nagykanizsa - Inkey kápolna (HORVÁTH 1994: 6. kép); Keszthely - Apátdomb (BANNER 1956: Taf. V, 1, 1117, 22-26, 28), Budapest - Bécsi út (ENDRŐDI 1998: 3. kép 2), Zebegény (BANNER 1956: Taf. XXV, 29), Mezőcsát - Hörcsögös (KALICZ 1999: 11. kép 3-4; 15. kép 1, 3, 9). 3b. A tagoltan illeszkedő, ívelt, hengeres, hosszú nyakú változat ritkább. Szembeötlő a díszítetlen példányok dominanciája, mellettük csak elvétve találunk a hasukon kannelúrával díszített darabokat: Az egyik kannelúrával díszített töredéket (15. kép/6) egy tölcséres szájú zebegényi bögre alapján lehet rekonstruálni (BANNER 1956: Taf. XXV 22). A másik példány (25. kép/5) párhuzamai végig kísérik a klasszikus fázis egészét: Bína (CHEBEN 1984: Obr. 10 5), Cerveny Hrádok, Nevidzanyban (NËMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974: Abb. 20. 12; Abb. 21. 7; Abb. 24. 3, Abb. 28. 4, 24; Abb. 39. 15-22; Abb. 42. 1-3, 67; Abb. 43. 20-22 Abb. 39. 15-22; Abb. 42. 1-3, 6-7; Abb. 43. 20-22), Budapest - Medve u., (ENDRŐDI 1991: 11. kép 1), Üllő (BANNER 1956: Taf. XXXIII). 3c. Egy erősen tojásdad alakú, rövid cilindrikus nyakú,