Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kalicz Nándor: Újkőkorvégi és rézkori megtelepedés maradványai a nagykanizsai Inkey-kápolna mellett

ZALAI MÚZEUM 12 2003 Kalicz Nándor Az újkőkorvégi és rézkori megtelepedés maradványai a nagykanizsai Inkey-kápolna mellett (Kr.e. 5.évezred első harmadától a 3. évezred első feléig) Az Inkey-kápolna mellett 1979-1981. között feltárt 7500 m

2-nyi felületen (1. kép) többek között a késő újkőkori vagy kora rézkori, továbbá középső és késő rézkori népcsoportok megtelepedését bizonyító jelentős leleteket is felszínre hozott Horváth László leletmentő ásatása (Horváth 1984).* A lelőhely földrajzi elhelyezkedése igen fontos lehetett az őskortól a késő népvándorlás korig, ugyanis az É-D irányú hosszú párhuzamos völgyek között, a ma Principális-csatorna néven összefogott vízfolyások alkották a legfontosabb összekötő kapcsot a Dráva folyó vidékével. Az Inkeykápolna területe a különböző irányokból érkező kisebbna-gyobb patakok, erek találkozási pontjaként kiváló tele-pülési körülményeket teremtett meg. A kedvező körül-ményeket az új kőkor/kora rézkor, illetve a rézkor további két művelődésén kívül (Lengyel kultúra legkésőbbi fázisa, Balaton-Lasinja kultúra, Baden kultúra), a kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci kultúra, a fiatalabb bronzkori halomsíros kultúra, a római kor és a IX.század népességei használták ki. A felsorolásból is érthető, hogy a legelső megtelepülök hagyatéka volt a leginkább kitéve a később ezen a helyen egymást követően otthont teremtő emberek pusztításának. Úgy látszik, hogy az egyes települések súlypontja a különböző időszakokban a lelőhelyen belül nem volt azonos. Az eléggé ritkásan elhelyezkedő objektumok eltérő központú laza csoportosulása állapítható meg a három rézkori művelődés idején. Az ásatásról készített előzetes jelentésében Horváth László az egyes korok leleteinek jellegzetességeit már 1984-ben lényegre törően megállapította (Horváth 1984). Csupán a Balaton-Lasinja kultúra jelenléte hiányzik munkájából, amelynek objektumait elsősorban csak az előzetes jelentését követő utolsó leletmentése hozta felszínre 1991-ben. A korábbi ásatások alkalmával előkerült szórványos középső rézkori leletek még nem keltettek figyelmet. A Lengyel kultúra emlékei (Kr.e. 5. évezred első két harmada) A legelső megtelepülök a Lengyel kultúra legkésőbbi fejlődési fázisát képviselték. Korábban ezt az időszakot még a késő neolitikumhoz soroltuk, de a keletmagyarországi korai rézkorral feltételezett egyidejűsége miatt a kutatás jelentős része ezt a legkésőbbi Lengyel fázist is korai rézkornak (Károlyi 1992) vagy kőrézkornak is tekinti (Bánffy 1991; 1992; 1994; 1995a; 1995c). Emiatt, bár az anyagi kultúra töretlensége kétségtelen, magam is elfogadhatónak tartom a lényeges történeti kérdéseket nem érintő, a kereteket meghatározó elnevezést, vagyis a Lengyel kultúra legkésőbbi fázisára a korai rézkor meghatározást is. Összesen kilenc (7, 11/a, 48/a, 58, 63, 72, 91, 97, 123(?) objektum tartalmazta ezen időszak leleteit. Az észak-déli tengely mentén húzott, egymással nem érintkező nagy ásatási felületek északi részén kerültek felszínre a Lengyel kultúra hulladékaival megtöltött és eredetileg agyag nyerésre vagy tárolásra ásott gödrök leletei. Egyetlen gödör, a 7. objektum tartalmazta a leggazdagabb leletanyagot, holott ennek teljes feltárása nem is történhetett meg, mivel egy része a szelvény határon kívül feküdt. A többi objektumban jóval kevesebb leletet talált az ásató. Elképzelhetőnek tartom, hogy a Lengyel kultúra településének csak a déli, szegényes szélét érte el a feltárás északi határa és a település központja ettől még északabbra található. Az is feltehető azonban, hogy egy egészen kicsiny, kevés objektumot tartalmazó és talán rövid ideig használt települést érintett az ásatás. Jelentős fejleménynek vélem, hogy ezen korszak lelőhelyei és leletei nagyobb feltárások nyomán csak az utóbbi évtizedekben váltak ismertté. Közöttük is Magyarországon az eddig ismert legdélnyugatibb és elsőként feltárt települést képviseli az Inkey-kápolna melletti lelőhely.