Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)
Kerecsényi Edit: Négy nemzedék tárgyi emlékei egy hetési házban
Négy nemzedék tárgyi emlékei egy hetési házban 289 edények díszlenek. Igaz, hogy azok nagy részét Ella asszony virágosra festette már, ám e tevékenységében is a hetési közízlés népművészetet gazdagító törekvése nyilvánult meg: az a szemlélet, ami a hosszútörülközők két végét - a rojtkötést megelőző simán szövött sávot is idő múltával mind színesebb és változatosabb hímzéssel igyekezett betölteni. Margitka is büszkén viselte az egyetemen a szekrényben megmaradt régi halottaslepedő „fölszedett" A közölt leltári számok a szlovéniai Lendvai Galéria és Múzeum (KERECSÉNYI. 1991, 109-115.; KERECSÉNYI 1999, 61-73.) néprajzi leltárkönyvében találhatók. Az 1988-ban beleltározott Danes gyűjtemény 170 darabnál is több. Minden tárgy fényképzése megtörtént, leltári számuk a fényképleltárkönyvben található. De a Thúry György Múzeum adattárában is megvannak a leirókartonok másolatai, sőt számos foto és diapozitív is. 1985-ben már nyugdíjasként néhány hónapos hetési tanulmányutat kaptam Zala megye Tanácsától és a Magyarságtudományi Intézettől, hogy segítségére legyek Király Ferenc szobrászművésznek, aki akkor vette át a Lendvai Galéria és Múzeum vezetését, de az újonnan beszerzett, nagyrészt ajándékul kapott ácsolt és tulipános ládák, stb. leltározásához a szomszédos múzeumok néprajzosaitól nem kapott segítséget. Örömmel vállaltam a felkérést, hisz amúgy is a hetési népviselettel és szőttesekkel kívántam foglalkozni. Férjem Berentés Tamás is vállalta, hogy a már begyűjtött tárgyakat a fotoleltár részére lefényképezi, s gépkocsival elvisz a környező falvakba is, hogy a gyűjtött anyag múltjával kapcsolatos adatokat megszerezhessem.. A Göcseji Múzeumtól kaptunk egy üres leltárkönyvet, majd Király Ferenc kérésére a ljubjanai Néprajzi Múzeum a munka elvégzését és a lendvai múzeum részére a leltárkönyv magyar nyelvű vezetését engedélyezte. Közben a lendvai városi tanács is támogatásáról biztosított bennünket. 1987 végére a néprajzi anyag leltározásával, fényképezésével végeztünk, sőt a lakosság újabb darabokkal ajándékozta meg a múzeumot, mivel híre ment, hogy a már meglévő néprajzi kiállítást végéből varrott egyedi, különleges miniruháját, mellyel szintén a nagyrabecsült elődök szövés terén megnyilvánuló tudását bizonyította. A Danes család hagyatékának tehát a tárgyi együttes emlékein túl az a fő értéke, hogy az egyes tárgyak életének vizsgálata során feltárul előttünk a szorgalmas hetési nép takarékos, önellátásra és szépre törekvő életének számos mozzanata, s életmódjuk idők folyamán történt átalakulása. szeretnénk kiegészíteni. (KERECSÉNYI 1999, 61-73.) A kutatás és gyűjtés elősegítésére férjem a néprajzi témájú előadásokhoz diasorozatokat és magnófelvételeket is készített, melyekből bőven juttattunk a Magyarságtudományi Intézetnek és a Néprajzi Múzeumnak is. Ekkor kaptuk az értesítést, hogy az időközben Lendván letelepedett Danes család felajánlja kámaházi családi házának megmaradt berendezését 4 nemzedék értékeivel, az ezermester szülők, nagyszülők készítményeivel a gyűjtemény számára, hogy az utókor is megismerhesse, miként élt és gazdálkodott hajdan a hetési gazda. Király Ferenc megkérdezte tőlem, vállalnám-e ezt a megbízatást is - a hagyaték válogatását, leltározását bár a munka sürgős lenne, mert a házat és telkét el kívánják adni. Örömmel vállaltam ez újabb feladatot, hogy végre szabadon betekinthessek egy igen szorgalmas és ügyes hetési gazda otthonába. Az ajándékozó Danes József felesége, Gabriella asszony akkor még azt hitte, hogy a nagy gonddal elhelyezett tulipános ládák harmadik, addig ismeretlen darabja is a család valamelyik tagjához kötődik. De kiderült - igaz csak közvetve, - hogy azt egy Vas megyei vásárból vagy búcsúból hazatérő közeli rokon vásárolta, hogy a vett fona-lakat belerakhassa, majd üresen felvitte a padlásra. Ilus a kezében tartva mutatja a dédszülők által használt, nagy becsben tartott aratósarlót (12. kép). L. 88.1.76 Magyarország legdélibb, az Adria melletti vármegyéje Lika volt, ahol a kiváló fűrészélesítő mesterek működtek. Jegyzetek:
