Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kerecsényi Edit: Négy nemzedék tárgyi emlékei egy hetési házban

ZALAI MÚZEUM 12 2003 Kerecsényi Edit Négy nemzedék tárgyi emlékei egy hetési házban A Danes család története A kámaházi (ma Kamovci Szlovéniában) (1. kép) Danes család 1985-ben elárvult házából (2. kép) - az özvegyen maradt anya halála után 3 évvel - értékes leletegyüttes került a Lendvai Galéria és Múzeum gyűjteményébe,

1 (KERECSÉNYI 1991, 109-115) melynek révén lehetőségem volt betekinteni egy hagyományőrző hetési család 4 nemzedékének életébe. A legkorábbi tárgy ugyanis egy 185l-es évszámot viselő tulipánosláda, míg a legújabbak a család már egyetemet végzett, világlátott, ifjú sarjának, Danes Margitnak a nagy- illetve a dédmama háziszőtteseiből varrott ruhája és tunikája. (28-29. kép) A házból az örökös, Danes József és családja az anya halála utáni években fokozatosan saját otthonába vitte mindazon tárgyakat - főleg szőtteseket, cserépedényeket és szerszámokat - melyekhez érzelmileg vagy használati értékük miatt leginkább kötődött, illetve amelyeket lendvai házukban és a szintén a szülőktől örökölt hegyi pincében el tudtak helyezni. A maradék eszközöket, berendezési tárgyakat felajánlották Király Ferencnek, a lendvai Galéria és Múzeum vezetőjének, válogassa ki közülük, amit a nemrég létesített néprajzi gyűjtemény számára hasznosíthatónak tart. S mivel épp ekkortájt rendeztem és leltároztam be a múzeumban az addig gyűjtött anyagot,

2 felkérésükre örömmel bekapcsolódtam a munkába, hisz végre lehetőségem nyilt egy valódi hetési család házában kutatni. A lezárt házban mintegy 450 tárgyat találtunk még: bútort, háztartási és gazdasági eszközöket, különféle szerszámokat, cserépedényeket s némi textiliát. Mivel azonban tekintetbe kellett vennünk a folyamatosan fejlődő Galéria és Múzeum szűkös raktári viszonyait és a restaurálás szinte megoldhatatlan problémáit, főleg a kiállításra alkalmas, jó állapotban lévő darabokat válogattuk ki, valamint azokat, melyek a hetési népéletet reprezentálják. Igyekeztem előnyben részesíteni még azon darabokat, melyekhez adatközlőnk vagy a felesége valamilyen spontán megjegyzést fűzött, pl.: „emlékszel, mikor a mama.... Ezen a faj szón (szövőszék) én is szüttem még... "stb. vagyis személyükhöz kötődött. Amikor pedig - látván az izgatott tevékenykedést - férjem felvetette, nem kellene-e vajon az udvaron egyre halmozódó bútorokat és egyéb tárgyakat még elszálításuk előtt - akár porosan is lefényképezni, Ella asszony rögvest kerített egy törlőruhát, miközben igyekezett a tárgyakat úgy elhelyezni, hogy azok a képeken minél jobban mutassanak majd. Tevékenysége során újból megmutatkozott, mely daraboknak tulajdonítanak jelentőséget.

3 (12-16. kép.) A múzeumba szállítást követően még számos alkalommal felkerestem a Danes családot, hogy a leírókartonok készítéséhez felvilágosítást és adatokat szerezzek az egyes tárgyak múltjáról, életéről, készítőjéről. E munka során fokozatosan megismerkedtem (3. kép) egy jellegzetes, népes hetési család 4 nemzedékének életével, miközben mindinkább szívembe zártam e nagylelkű, önzetlen család mindhárom tagját. S most következzék röviden a Danes család s a ház bemutatása, amelyben az egymást követő nemzedékek éltek! A nagyapa, Danes József 1871-ben nősült Kámaházán, s fiatalon, 1899-ben halt meg. A gáborjánházi születésű Fehér Erzsébetet vette feleségül, aki 1927-ben hunyt el. 8 vagy 9 gyermekük született, kik közül 6-ot tudtak felnevelni. A lányokat férjhez adták, s csak az 1885-ben született Mihály és Károly öccse maradt velük. Károly azonban elesett az I. világháborúban, így Mihály lett az egyedüli gazda. Az ő egyetlen fia, József az adományozó. A népes család 8 hektáron gazdálkodott és egy szőlőt is müveitek. A nagyszülők, - sőt még ajándékozónk is - 1922-ig boronafalú de már cserépzsindelyes és szabadkéményes házban éltek, mely szobából, konyhából s az épülethez L alakban tapasztott, lakótérnek is használt kamrából, faragókamrából, zsúpfedeles istállóból és nagy pajtából állt. Mihály rátermetten gazdálkodott, s 1924-ben akkor még modernnek számító, utcafrontos téglaházat, (2. kép és 4-5.kép) 1930 táján új istállót és pajtát, 1956-ban pedig ismét egy pajtát építtetett. (6-7. kép) 1944-ig lovakat is tartott, de