Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kardos Ferenc: Amiről a tárgyak mesélnek. Dél-Zala gyermekjátékkultúrája a Thúry György Múzeum gyűjteménye tükrében

278 Kardos Ferenc sadalom hierarchiájára vonatkoznak. E jelző funkciója a játékoknak kettős abból a szempontból, hogy egyfelől a gyermektársadalom sajátos hierarchiáját, másfelől az egész faluközösség hierarchiáját jeleníti meg. A kétféle tagolódás eltérő, minden bizonnyal a felnőtt társadalom tagolódása erősen hat a gyermektársadalomra, de a gyermektársadalomnak is vannak „szuverén" területei. A társadalmi presztízs megjelenik a játéktárgyak minőségében, mennyiségében, és korai leváltásában is. Ez jól látható a nemespátrói játékokon, melynek egy nagy része az ott és elismert evangélikus lelkész családjától származnak. De erre utal egy muraszemenyei asszony megjegyzése is: „A gazdagok és szegények labdája között volt különbség, mert a gazdagoknak szép, formás labdájuk volt, több részből szabták, varógéppel varrták meg, a szegény meg megvárta, ahogyan tudta" (TGYM 71.84.2.) A falu rítusai is megjelennek a játékokban, melyre jó példa az egyedutai gyászoló baba: „Az ajándékozó számára nagyanja készítette... 1970 novemberében. A kislány nagybátyja halála után a családban nagy volt a gyász,..és az unoka kérte nagyanyját, ...gyászoló babát csináljon neki."( TGYM 71.52.1.) Összegzés Az 1951-től folyamatosan végzett gyűjtés eredményeként egy gazdag, sokfelé elágazó gyűjtemény jött létre a Thúry György Múzeumban, melyet e tanulmányban csak legjellemzőbb és a ma gyermekjátékkutatása szempontjából oldalairól mutathatunk be. A gyűjtés jelenleg is tervszerűen folyik s kiállításokban - még ha apró részegységekként is - megjelenik a gyűjtött anyag. Látható, hogy a gyermekjátékok és a rá vonatkozó információk gyűjtése és rendszerezése lehetővé tesz egy mélyebb, társadalomnéprajzi-mentalitástörténeti szempontú elemzést. Ennek célja egyfelől Dél-Zala játékkultúrájának feltérképezése, másfelől a gyűjtés további céljainak és formáinak meghatározása lehet. Azonban ehhez további gyűjtés szükséges - nem csak a játékban használt tárgyak, hanem az adatok vonatkozásában is. Jegyzetek: 1 Kresz M. 1948. 2 Török Ferenc: A székely gyermekvilág ezer év multán. Sepsiszentgyörgy, 1896. Kresz M. 1948. 5.0. 3 József Dezső: A nyikómenti gyermek magakészítette játékai. Kolozsvár, 1943. Kresz M. 1948. 7.o. 4 v.ö. Bibliográfia In: M.N.VI. 649-682.0., Bibliográfia In: Lázár 1997 26.o. 5 Lázár K. 1990. 6 Lázár K. 1997; 2002. 7 Gönczi F. 1912, 1914, 8 Elsősorban iskolások által írt pályázati anyagok. 9 Gönczi F 1937, 1940 10 Együd Árpád gyűjtései lásd Szapu M. 1996. 11 Szapu M. 1996. 12 Szapu Magda (1990) listáját tekintve Zalából ilyen Letenye (69.6.1.1-3.), Nagykanizsa (80.59.2), Somogy megyéből Pogányszentpéter (73.42.1-34.) 13 Niedermüller P. 1990a, 537-539.o. 14 Niedermüller P. 1990/b 542.0. 15 Niedermüller P. 1990/b 542.0. 16 Lázár K. 1990. 17 Kresz M. 1948. 9., Lázár K. 1990. 546. Számomra problematikus a különbségtétel definiálása. Ugyanis definiálni kellene, hogy mi tekinthető szabálynak és mi nem. Még a szituációs játékoknak is - pl. a babázásnak - nagyon szigorú, a szerepnek megfelelő szabályrendszere lehet. Másfelől: meggyőződésem, hogy minden tárgy (még a nem játék céljára készült is) csak valamilyen szabályszerűség vagy „idea" mellett alkalmas önmagában is (szituációs) játékra. (Lehet ez az „idea" csak egy viselkedésminta követése is akár.) 18 Gönczi F. 1937. 7. 19 Egy egység egy játéktárgy alkatrészeivel és tartozékaival együtt (például kukoricahegedű vonóval). Nem egy egység az egy babaszobához tartozó bababútor készlet! Egy játék a hozzá tartozó eszközökkel jelent egy egységet, például a kukoricahegedű teste és vonója A kiállításon nem csak a nagykanizsai múzeum, hanem más múzeumok tárgyait is kiállították. MNVI. 547.-560. 23 v.ö. Szapu M. 1996.; MNVI. 649-682. 24 MNVI. 547. 20 21 22