Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

T. Mérey Klára: Magyarország kereskedelme az 1810-es évek elején, egy katonai jelentés tükrében

Magyarország kereskedelme az 1810-es évek elején, egy katonai jelentés tükrében 219 Összevontan szerepel a katonai jelentésben a kender, len és lenáruk 172 ezer forint értékű exportja (16. tétel). Külön kiemelten említi közülük az akkor nyilván divatos törökös festett árukat (türkische Gefárbte), amelyek értéke meghaladta a 63 ezer forintot. A 18. vámtételben szerepelnek a Magyarországról kiszállított selyemáruk (161 ezer forint értékűnek tüntették fel azokat). Ezek nyilván nyersselyem áruk voltak, feldolgozatlan állapotban. A 20. tétel sem szerepelt külön a katonai jelentésben, pedig ez valódi „nyerstermék" volt: ágyakba való toll, gubacs, ökörcsont, emberi haj és lószőr, sertéssörte stb. Ezek értéke meghaladta a 320 ezer forintot. A 21. tételbe soroltán iparművészeti tárgyak szerepelnek, amelyek közül külön kiemeli a szíjgyártó munkát 7500 forint értékben, és a szőrszitát (Haarsieb), 559 forint értékben, továbbá a rézmetszeteket, amelyekről Schwartner megjegyzi, hogy ez valószínű „retour" Bécsbe, s amelyek értéke megközelítette a 2000 forintot. A katonai jelentésben feltüntetett export-cikkek skálája - a Schwartner által is használt forrás alapján színes és viszonylag széles árukínálatot jelez. A szőrme (hódsapka), a török kendők divatja mellett a nyerstermékek keresettek voltak a külhoni piacokon. Meg kell még említenünk azt is, hogy Schwartner munkájában az összegek közlésekor külön kiemelte, hogy azok az akkori pénzrendszerben megadott összegek. Vajon ugyanez a kép akkor is, ha a behozatal listáját vizsgáljuk meg? Schwartner 20 tételben sorolja fel azokat az árukat, amelyeket 1802-ben - a vámregiszter szerint - Magyarország területére a német tartományokból behoztak. (Schwartner, 1809. 420-422. o.) A katonaijelentésben ez az árulista 7 tételben szerepel és a 8.ban összevontan tüntetik fel a többi import árut, mintegy 3 millió forint értékben. Ez utóbbi tételbe a kézműipar különböző termékeit és a kisárucikkeket tömörítette. Érdemes megvizsgálnunk, hogy melyek a „kihagyott", illetve összevontan feltüntetett import cikkek. Schwartner munkájában közölteket megvizsgálva úgy találjuk, hogy a katonai jelentésből kimaradt az 1-4. vámtételben feljegyzett állat-, mezei termés (Feldfrüchte), ételnemű, a méz és a viasz, amelyeket több mint 12 millió forint értékben hoztak be nyugatról Magyarországba. Nem szerepel kiemelten a nyugatról történt dohánybehozatal (6. tétel) és az italnemü (7. tétel) sem, pedig az előbbi közel 3000 forint, az utóbbi pedig közel 220 ezer forint értékű importárut jelentett. Ugyancsak összevontan szerepelnek az import faáruk (9. tétel), közel 350 ezer forint értékben), a fazekasáruk (170 ezer forint értékben), a könyv és a papíráruk (117 ezer forint értékben). Ezek Schwartner művében a 10-12. tételszám alatt találhatók. A 13. tételszám alatt az import kiskereskedelmi árut jelölték (Krámerei), amelyek között azonban többnyire „luxuscikkek" vannak, mint pl. írótoll (penna, Federkiel), elefántcsont-fésű, játékkártya, pecsétviasz stb. Ezek értéke 264 ezer forint. - A 13. tételként feljegyzett import árucikk ruhanemű volt, divatos külföldi áruk, a felsorolásban kalap, kesztyű és cipő szerepel. Értékként 225 ezer forintot jegyeztek a vámlistára. Az utolsó (20.) tételként feljegyzett árucikkek különböző műtermékek, pl. divatcikkek, leoni borítás (Leonische Tressen), kocsik (Kutschen), térképek stb. megjelöléssel szerepelnek és 248 ezer forint értéket jegyeztek fel az e tételekbe tartozó áruk eladási áraként. Az import áruk összértéke - mint láttuk - meghaladta a 15 millió forintot. A katonatiszti jelentésben szereplő import cikkek némelyikénél Schwartner művében szerepel néhány kiegészítés, ami figyelmet érdemel kereskedelemtörténeti szempontból. így említésre méltó a bőrárukkal kapcsolatosan Schwartnernek az a megjegyzése, amely szerint a behozatal árui közt sok szűcsáru („Kürschner Waaren"), vagyis feldolgozott bőráru volt található. Ugyancsak ebben a műben kiemelt szerepet kapott a külföldről Magyarországba szállított ásványvíz (Mineralwasser), amely több mint 2,7 millió forint értékkel bírt. Ezen belül említi a kávét, amelyet 800 ezer forint értékben hoztak be az országba. Schwartner lábjegyzetben külön kiemeli, hogy Magyarországon mennyire kedvelt ital a kávé, amelyeket még az út menti csárdákban is kínálnak, igaz, nagyon eltérő minőségben. Ha a katonai jelentést most már - mindezek ismeretében - újból végigolvassuk, akkor azonnal feltűnik, hogy a terület kereskedelméből, annak adataiból a jelentés készítője csak annyit látott, hogy az országból értékes árukat visznek ki (24 millió forint értékben). A kereskedelmi mérleg pozitív, a kereskedelem viszonylag magas hasznot hajt az országnak. Azt azonban nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, hogy ilyen nagy haszon mellett az ország népessége szegény és semmi jele a felemelkedés lehetőségének. A kereskedelmi mérleg adatainak „korrigálását" már Berzeviczy Gergely elvégezte, amikor - más, de hasonló adatokat felmutató mérlegek adatait elemezve rámutatott arra, hogy a kereskedelmi mérlegek adataiból hiányoznak a Bécsbe kiszállított bányabérek, a Bécsben lakó magyarországiak sok luxuskiadása (itt nyilván a nagybirtokosok 18. században épült bécsi palotáira és ottani életkörülményeire gondolt). Hiányoznak továbbá a kamarai, sóbányái stb. jövedelmek, a Bécsből kapott tőke utáni törlesztések összege és azok kamatai, a Bécsben kiállított okmányok, okiratok stb. kiállítási díja stb. Az árak emelkedése, amelyre a jelentés készítője több alkalommal hivatkozik, „nem mindig a pénzmennyiség valódi szaporodásának, hanem gyakran a