Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

T. Mérey Klára: Magyarország kereskedelme az 1810-es évek elején, egy katonai jelentés tükrében

Magyarország kereskedelme az 1810-es katonatiszt utal arra, hogy a magyar nemzetgazdaság­nak kiterjedt és szerteágazó ága az állattartás. Az állat­állomány azonban nagyrészt sovány birkákból és né­hány lótenyészetből (Pferdzucht) áll, amelyeket úgy tar­tanak, ahogyan a természet megteremtette őket, azok é­lelmüket a hatalmas legelőkön és pusztákon szerzik meg. A szarvasmarhatartásról annyit ír, hogy a magyar ökör nagyon karcsú lábú, szétálló szarvú, húsa rend­kívül ízletes és ezért tartják. Ezeket is a pusztákon le­geltetik télen, nyáron, vagyis a rideg tartás volt akkor szokásban. Az osztrák tartományokba sok marhát szál­lítanak - hangzik a jelentés -, a legnagyobb marhapiac Sopronban és Győrben van. Itt utal azokra a kereske­delmi adatokat tartalmazó táblázatokra (Commerzialen Tabellen), amelyeknek adatai szerint Magyarországról a külföldre kivitt állatok után 1777-től 1787-ig 30 mil­lió forint fölötti összeg jött be az országba. Milyen összeget hozott volna ez most az országnak, a jelenlegi árakon? - teszi fel a kérdést a jelentés készítője. Az idő­ben - írja - az ökör darabja 50 forint volt. ,most az 500 forintba kerül. Minthogy azonban a szarvasmarha-állo­mány ez idő tájt nagyon megfogyatkozott - a sok hábo­rú, a szomszédos tartományokba történő erős kivitel miatt -, hangzik tovább a jelentés -, azért aztán a juhte­nyésztés lendült fel. A hanyatlás nem követhető nyomon - írja tovább -, főként azért, mert a magyar gazdák nem törődnek a fajta- nemesítéssel, hanem ép­pen úgy kihajtatják állataikat a legelőkre, mint ahogyan azt száz évvel ezelőtt tették (T. Mérey, 2000). Visszatérve a kereskedelemről írottakra, az állatke­reskedelemről szóló beszámoló után a bőrök értéke­sítésének kérdésére tér át. Ezek nagy részét is külföldre szállítják Magyarországról, s annyit sem dolgoznak fel ebben az országban, amennyi szükségletüket fedezi ­írja a jelentés készítője. A végén pedig megjegyzi, hogy az előbb említettek a magyar kereskedelem fő áru­cikkei (Hauptartikel). Ujabb oldalcím töri meg a jelentés szövegét, s esze­rint a kereskedelmi mérleg (Handesbillanz) következik. E mérleg bázisául az 1802. évi vámregiszter szolgál, amely az egész Magyarországról kivitt fő és mellékter­mékeket („Haupt nebst anderen Nebenartikel") mutatja be, amelyeket a határon át a szomszédos tartományok­ba szállítottak. A kivitelnél a következő tételek és összegek szere­pelnek: 1. Allatok együtt számítva a török 8,482 493 Ft sertésekkel 2. A föld termése (Feldfrüchten) 2,816 338 Ft 3. Bor és égetett szesz (Brandwein) 2,486 305 Ft 4. Dohány 1,143 189 Ft elején, egy katonai jelentés tükrében 217 6. Szőrme és bőr (Fellé und Haute) 1,245 243 Ft 7. Más melléktermékek, minden­3,300 953 Ft félék Összesen: 24,515 078 Ft Mielőtt tovább mennénk, ez a táblázat magyarázatra szorul. Az állatkivitelnél Törökországból érkező állatok továbbvitelét is említi. Ezek döntő többsége az a sertés­sereg volt, amelyet soványan hajtottak fel Törökor­szágból és Szlavónia erdeiben, illetve a Dráva melletti megyékben, főként Somogy megyében és a Bakony erdőségeiben hizlaltak fel, majd áruindítási jussal ren­delkező, kereskedelmi helyekről szállították azokat a szomszédos tartományokba. (Sopront, Győrt és Nagy­kanizsát említi a jelentés másik részében, mint e sertés­sereg piachelyét.) Ugyanott azt is megemlíti, hogy százezer disznót hoznak évente Törökországból e területen történő felhízlalásra (erdei makkoltatásra). A behozatal árui között a jelentésben a következők szerepelnek: 1. Fűszeráruk (Materialisten 2,790 280 Ft Waaren) 2. Vasáruk (Eisen Waaren) 1,299 235 Ft 3. Gyapjúáruk, mint posztó stb. 4,668 068 Ft 4. Gyapotáruk (Baumwollwaaren) 1,611 564 Ft 5. Lenáruk (Flachswaaren) 2,692 265 Ft 6. Selyemáruk (Seidenwaaren) 1,223 901 Ft 7. Bőráruk (Lederwaaren) 918 314 Ft 8. Különböző művészi, kézműves 3,186 495 Ft és más kisárucikkek Összesen: 18,390 122 Ft A közölt adatok alapján a jelentés készítője megál­lapítja, hogy 1802-ben Magyarország termékeiből szár­mazó tiszta bevétel - az aktív kereskedelmi mérleg adatai alapján - 6,124 956 forint volt. Majd ezek után hozzáteszi szubjektív megjegyzésként: mennyi lehet 10 év óta az ország bevétele, ha figyelembe vesszük az évenként emelkedő árakat! Az igaz, hogy az állatkihaj­tás - a már vázolt okok miatt - már nem olyan élénk, mint azelőtt volt, de a gyapjú és a bor kivitele meg­növekedett. Ha az aktív kereskedelmi árfolyamot a pénzárfolyammal összefüggésben vizsgáljuk, amikor is egykor az ár 120 forint, s most 1200 forinton áll, akkor azt kell mondanunk, hogy 1811-ben 10-szer akkora összeg jött az országba anélkül, hogy figyelembe vették volna azt, hogy egyes árucikkek ára a 10-szeresnél is magasabbra emelkedett! A jelentés szövege pontosan így hangzik: „Wenn dieser activ Handel Kurs nach den Geld Kurs in Verhàltniss gezogen wird, wo damais der Preis 120 ft und itzt (jetzt) 1200 ft. steht, so muB im Jahr 1811 eine 10 fache Summe ins Land gekommen

Next

/
Thumbnails
Contents