Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kaposi Zoltán: Földbirtok és társadalom Kanizsán (1690–1811)

Földbirtok és társadalom Kanizsán (1690-1811) 203 adóösszeírás szerint Nagykanizsán 420, Kiskanizsán pedig 241 gazda élt, vagyis az egy gazdára jutó cenzus 2,42 forint volt.)

78 Kérték, hogy hadd lehessen szabad a korcsmáitatás joga, hiszen „saját szőlőjük van ". (Ez nyilvánvalóan nem volt igaz, tudva-levőleg a szőlők a hetvenes években még nem Kanizsa területén voltak.) A kilenced helyett mindenben inkább tizedet fizettek volna városlakók. Kérték, hogy a szomszédos Festetics-birtokokról (nyilván a csurgói-szentmiklósi területekről) átjött vadakat hadd lőhessek le, de emellett megígérték, hogy a Batthyány uraságét nem bántják. Szabad birtokforgalmat akartak, az évi szerződés bizonytalansága helyett jobbnak vélték az örökszerződés létrehozását. Úgy gondolták, egy mészárszék őket is megilletné, akárcsak az ún. „svájciföldek" használata. A kölcsönös vádaskodások és követelőzések után a kérdés végleges - s úgy tűnik a forrásokból, hogy tartós - rendezése az 1773. március 29-én kelt úrbéri szerződésben következett be, amely Kanizsa város és Batthyány Ádám gróf között köttetett.

79 Bár a város monográfiaírója, Barbarits Lajos meglehetősen plasztikusan ábrázolja a szerződés létrejöttét,

80 mégis úgy tűnik, hogy kölcsönös engedmények látszanak ebben az új kontraktusban. Az évi 1600 forintos cenzust a város továbbra is elismerte, s biztosította azt a régi jogot, hogy a vagyon arányában a város osztotta szét, s ezzel hosszú távon újra előnyös állapothoz jutott. Hatalmas különbségek voltak ugyanakkor az egyéni fizetésben. 1773-ban Nagykanizsán a legtöbbet a „Piarczi utcában " lakó Chinoranyi Leopold fizette, évi 16 forintot, míg a kiskanizsi fővirilisnek Vunczon József számított a maga 13 forintjával.

81 Érdekes módon a kiskanizsaiak az ossz 2000 forintból népességük arányához képest többet fizettek, mint a nagykanizsaiak. A 2000 forintos kvótából 875 forint (44 százalék) megfizetésének terhe hárult rájuk akkor, amikor a gazdáknak csak 37 százaléka élt Kiskanizsán. A város biztosította magának azt is, hogy a lakosok a külső és belső telkeket szabadon adhatják el. Továbbra is szabadnak minősült a cenzus ellenében a három pusztában való legeltetési jog, ám a zsidók és a görögök ottani legeltetése kizárt volt, ugyanakkor ők nem fizettek cenzust sem, hiszen másfajta adóra voltak kötelezettek. (Az 1771/72-es dicalis conscriptio szerint 50 zsidó család élt már a keleti városrészben.)

82 Ha a város makkoltatni akarta a sertéseit, akkor ezért bérleti összeget kellett fizetnie a földesúrnak. Nagy újdonság volt a korábbiakhoz képest, hogy a földesúr engedélyezte a városnak a juhtartás lehetőségét. Megmaradt a hídpénz, az útvámszedés és a vásári jövedelem is a város számára. A másik oldalon a földesúr biztosított magának még 400 forint cenzust a kidőlt és száraz fa után járó városi használatból, fentartotta magának a korcsma, a mészárszék, a vadászat, a halászat jövedelemszerzési lehetőségét. (A korcsma kapcsán kiemelhetjük a szerződés azon punctumát, miszerint „senki a házában bort nem tarthat, el nem adhat". A hazátlan zsellérek a régi gyakorlatnak megfelelően 2 gyalognappal tartoztak az uraságnak, s emellett még 20 krajcár cenzust is fizetniük kellett. Kimondták azt is, hogy az új irtásföldek megszaporodása miatt újra fel kell mérni Kanizsa területét. A kórház számára rendelt 61 holdnak a fenntartása a város kötelessége volt. Megszabadult a földesúr a híd rendbentartásának kiadásaitól is, hiszen egy 1773. augusztus 8-án kelt kitétel alapján az a várost terhelte, amiért azok még valami kis földet is kaptak. S lényeges pontja az új szerződésnek az is, hogy a kontraktus kölcsönös betartását a vármegyei szolgabíró fogja ellenőrizni. Ugyanakkor elrendelték a város pontos földfelmérését, ezt a tevékenységet Kovács János „authenticált mathematicus " végezte el 1774-ben.

83 Ennek során - eltérően néhány uradalmi falutól - egy sessio nagyságát 32 holdban határozták meg, míg egy holdat 1248 négyszögöllel azonosítottak, amely 3 pozsonyi mérőnyi vetést feltételezett. Az 1774-ben elkészült összeírás szerint a városiak által használt belső telkek nagysága Nagykanizsán 63,5 egész telket, míg a kiskanizsaiak hasonló földje 49,5 egész telket tett ki, átszámítva ez összesen 3615 holdnyi terület.

84 Egy 1772-es területi összeírásból kiderül, hogy Nagykanizsán ebben az időben a lakosok 3908 holdnyi szántót, fundust és kertet tartottak kézben, amihez még hozzá kell számítani 264 kaszás rétet, ugyanakkor Kiskanizsán 3064 holdnyi földdel, s mellette 520 kaszás réttel rendelkezetek, vagyis együttesen a két városrész lakossága mintegy 6972 hold földdel, s emellett 784 kaszás réttel bírt ekkor.

85 Mivel tudjuk egy későbbi iratból, hogy a város egész területe 12952 hold volt, így kiderül, hogy az összes földből messze a város birtokolt többet, hiszen a lakosok által használt föld az összterületnek több mint 60 százalékát jelenti. S a népesség szaporodásával nyilvánvalóan még nagyobb esélyek nyíltak a városiak előtt, hiszen jelentős szolgáltatásokjártak a földesúrnak, vagyis fennált a veszélye a földesuraság számára, hogy részére nézve szélsőségessé válik a földbirtokeloszlás. Az 1773-as úrbéri kontraktus - annak minden, a lakosságra nehezedő vonzatával - még mindig előnyösebb jog-és vagyoni állapotot teremtett, mint az országos formáknak megfelelő uradalmi falvakra és mezővárosokra létrehozott Urbárium. Nézzük meg, hogy mekkora különbség volt a mezőváros és az uradalmi települések jogállásában és birtokhasználati lehetőségeiben, mekkora volt az úrbéres telki állomány a kanizsai uradalomban 1767-68-ban.