Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Dobrovits Mihály–Őze Sándor: Török nyelvhasználat a 16. századi Dél-Dunántúlon

182 Dobrovits Mihály - Oze Sándor gátolni igyekezett? Éppen az lehet a konklúzió, hogy Magyarországon is kialakult a XVI század első felében - második harmadában egyfajta közeledés a keresztények és a muzulmánok között. Ez az egymás irányába való mozgás azonban nem tartott hosszú ideig. Amint kiderült, hogy az egyik fél, nevezetesen a török, ezt szeretné a maga teológiai győzelmeként elkönyvelni, a hódoltsági magyar reformáció, ezt hirtelen lefojtotta, arra törekedve, hogy ez a pillanatnyi közeledés ne menjen tovább. (Dobrovits - Őze 1998) E közeledés egyik helyszine éppen a Dél-Dunántúl volt. A kulturális és vallási érintkezés alaphangulatát ettől a felismeréstől kezdve a bizalmatlanság határozta meg. A török politika szempontjából két tájékozódási irányt láthatunk. Az egyik, hogy lehetséges-e egyfajta vallásos hanyatlás kapcsán becsalogatni valahogyan a magyar parasztot az Iszlámba, Bosznia példájára. A másik pedig sokkalta fontosabb, hogyha nem is sikerül becsalogatni ebbe a csapdába, le lehet-e szakítani ezt a területet a nyugati kereszténységről, illetve a nyugati civilizációról. Ez a végső konzekvenciája az egész kérdéskörnek. A reformáció elterjedése éppen azért fontos, mert miközben kiemelte hódotsági Magyarországot a pápaság és vonzásköréből (amelyet a török tartósan nem tűrt), sikeresen tartotta benne ezt a területet a nyugati világ vérkeringésében. A bég háza előtt, avagy kinek a királya? Van egy érdekes forrásunkl561-ből. „Kegielmesen mekvíkaztala levelébe Kerechéni uramat. Bizoni nagi zerenchén jüt és megien az én zolkám Fejérvárói teknap niolch órán. Jüt Simekbe egi paraztember, ki jól tud törökül.

1 Hamza békét várta, valami levéléi. Az kihaja monta, immár ne várd, ha ma mek nem ju. Hét török ül volt az bék háza elot. Mond égik: - Honét való vagi? Ez mekmongia. Mond törökül az más töröknek, kérgiék mek, ha lezen az о királioknak is hadok. Mond az más török: - Ne kérd azt ha az о királioknak is lezen, hanem azt kérgied lezen-e hada az ti királitoknak?

2 Mond az zekéni ember: - Nem tudom. - Mond ismék törökül az más töröknek. Kérgiék mek, Zent Geroltba, Tőrébe (sic) ha vagion, sok nép és ha volt mastan Pápán? Mond az másik. Ne zólj aról! Inkáb elértik. Hanem kérd azt tüle, mikort lezen giulések az о királioknak! Mekérdi. Mond az zekéni ember: - Uram azt én nem tudom. Én zekéni parazt ember vagiok, nem tudok én aról zólni. Láta az ember, az laptákot, borvedröket chináltatván az kihaja. Bódok Úristen Hogi nich kerezténi fejedelem ilien vezedelembe. Az Úristen éltese nachákod sok jóval. Költ Chánba, úrnap után pénteken 1561. Nachákodnak zolkál A Cháni. Zeréni uramnak, Tahinak. Zékeli Lukat uramnak, Unkonád Kiristófhak írt leveleket kért, hogi elkülgiem nekik. Mongia az én zolkám, vélte (sic) meli nap törököt nem viznek Giulába. Soknak mongia az rabot." (Őze 1996) A történet szerint, a veszprémi bég háza előtt üldögélő török katonák beszédbe elegyedtek egy arra vetődő magyar parasztemberrel, aki csodálatos módon értette a török nyelvet. Ez a lehetőség a katonák eszébe sem jutott. Ők viszont értettek magyarul és törökül beszéltek a háta mögött. Az egyik török katona arra biztatta a másikat, hogy kérdezze meg, hogy lesz a Habsburg királynak háborúja. Mire a másik kijavította és azt mondta: Úgy kérdezd meg tőle, hogy lesz-e a királyotoknak háborúja. A paraszt az ő felségterületükön lakott. Elismerve, hogy az „ő királya" a Habsburg uralkodó, a török katonák saját magukat bélyegzik ezzel megszállónak, megszálló hatalomnak. Ugyanakkor ők maguk természetesnek vették, hogy magyarul érintkezzenek ezzel a paraszttal. Nyelvismeret A török nem arra törekedett ebben a tartományban, amely voltaképpen hadműveleti terület volt, hogy terjeszthesse a nyelvét, az inkább a saját védelmét szolgálta, hanem éppen elfogadta a magyar nyelvet, mint közvetítő eszközt. Erre számos példánk van, kezdve a budai pasák magyar nyelvű levelezésével, hogy inkább a török az, aki akár délszlávul, akár pedig magyarul hajlandó megszólalni. Ezáltal a magyar nyelv a birodalomban egy kettős szerepet tölt be. Egyfelől diplomáciai jelentőségű, hogy ezen lehet Magyarország hatóságai illetve Bécs felé levelezni. Egy olyan nyelv amit, ha nem is muszlimok beszélnek, de a birodalom egyik megszállt és részben bekebelezett népessége használ. így egy köztes szituációról van szó. Ennek ellenére egyértelmű az, hogy sokkalta kevesebbet tudtak általában törökül és a törökről a királyi Magyarországon, mint fordítva. A török ismerete azonban csak gyakorlati célokra szolgált. A magyar nyelv anynyiban volt érdekes a számára, amennyiben a magyar lakossággal való érintkezés szempontjából fontos volt, illetve az iszlám vallás terjesztésének célját szolgálta, vagy szolgálhatta. A muszlim szerzők által magyarul, illetve részben magyarul irott szövegek vagy népies szerelmes versek, vagy pedig - mint Murád Terdzsümán himnusza -, iszlám katekizmus. Egyébként ezek a szövegek minden esetben arab írásúak. (Ács 1999, 141156) Legalábbis, a budai pasák magyar nyelvű diplomáciai levelezését nem számolva. Murád szövege annyiban sajátos, hogy az arab írásos magyar szövege nyilvánvalóan szerzőjének hitbéli elkötelezettségét tükrözte, a magyar szöveget ugyanis nyelvi okokból indokolatlan lett volna arab írással is közölni.