Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Dobrovits Mihály–Őze Sándor: Török nyelvhasználat a 16. századi Dél-Dunántúlon

ZALAI MÚZEUM 12 2003 Dobrovits Mihály - Öze Sándor Török nyelvhasználat a 16. századi Dél-Dunántúlon E munkákban arra kerestünk választ, hogy az élet milyen területein és mennyire hatott egymásra a hódoltság korában a magyarság és a törökség kultúrája. Jelen esteben a nyelvhasználat kérdéseit szeretnénk közelebbről megvizsgálni. Jelesül azt, hogy kik, mikor és hogyan éltek a török nyelvvel a hódolt és a királyi magyar területeken. Tanulmányunkban éppen azt fogjuk látni, hogy a török nyelv ismerete korántsem mondható általánosnak, sőt éppen rendkívüli, kiemelendő esemény, feljegyzésre méltó érdem, vagy esetleg vétek jele, ha valaki a törökök nyelvét érti. A nyelvhasználathoz kapcsolódóan meg kell vizsgálnunk a megfelelő nyelvi- szintek használatát, s azt is megfigyelhetjük, hogy a török nyelvet ismerők között is ritka, aki a nehézkes, arab és perzsa szavakkal, kifejezésekkel bőségesen átszőtt irodalmi nyelvet ismerte volna. Az ismeretek leginkább az egyszerű, török köznyelvre korlátozódtak, amelynek birtokában a beszélő jól megértethette magát az egyszerű török katonákkal és civilekkel, az Oszmán Birodalom elitkultúrája azonban zárva maradt előtte. Ezt a benyomásunkat erősíti az a tény, hogy a királyi és a hódolt országrészben (a török fogságot járt és a szerájiskolában tanult Bartholomeus Georgievicsen kivül) nem tudunk kimutatni olyan személyt, aki a török írásbeliséget ismerte volna. Az egyetlen kísérlet Meliusé, de az ő próbálkozását is hamar leállítják. A török írásbeliség ismeretével, esetleges komoly fordítási kisérletektről csak Erdélyből van tudomásunk. Még Balassi hires török bejtjeiről is kimutatható, hogy alkalmi költői bravúr és nem a török kultúra iránti bensőségesebb érdeklődés termékei. Ami a két kultúra egymásról való ismereteinek dinamikáját illeti, jól látható, hogy amíg a török, gyakorlati, igazgatási és diplomáciai szempontból ismerte a magyar nyelvet, és jól kimutatható, bár meglehetősen gyenge térítései kísérletekkel is számolhatunk, addig a magyar közvélemény nyugati eredetű toposzokban gondolkozott ellenfeléről. (Még a két hódoltságkori Korán-cáfolat is nyugati alapokon készült.) Magyarország királyi része 1547-től hivatalosan drinápolyi békéig török hűbéres terület. A török próbálta úgy tekinteni Magyarországot, mint hódolt balkáni területeinek egyikét, és úgy is igyekszik berendezkedni tájainkon. Éppen ezért volt fontos a számára, hogy le tudja-e fűzni az országot a nyugati kereszténységről, tehát a pápaságról. Ez azt jelentette volna, hogyha nem is indul be bosnyakizálódási folyamat, de Magyarországon létre lehetett volna hozni egy, a török hatalomtól függő keresztény felekezetet. Huszár Gál levelezését szokták e tárgykörben idézni Bullingerrel, amelyben arról értesíti a mestert, hogy a török a reformáció egyházába hajlandó megtérni. Résztvesznek a török tisztviselők az istentiszteleteken, csak az úrvacsoravétel előtt távoznak el. (A kérdésről bővebben Dobrovits - Őze 1998.) A török-magyar érintkezéseknek eleve két szintjét kell feltételezzük. Egyfelől a formális teológiai érintkezését, amely vagy elutasító, illetve kérdőjelesen nézett a törökre, netán egy időben várakozó álláspontra helyezkedett vele szemben, majd pedig a biztos elutasítás útját választotta. (Ez esetben 10 év különbséggel két levelet szoktak idézni a 16. századi Tolnáról, amelyekben Nyugat-Európában élő hitsorsosaikat értesítik a dél-dunántúli hódoltsági állapotokról. Ezséki Szigeti Imre levelét, amelyben a török érdeklődését és támogatását írja le, a reformáció terjesztőivel szemben. A másik levél 10 év múlva íródott, Thuri Farkas Pál körlevele, amelyben a gyanakvó és ravasz török rendszer elnyomó és erőszakosan térítő voltáról ír. Volt másfelől egyfajta nem hivatalos érintkezés, melynek a Balkánon illetve Anatóliában is léteznek analógiái. Adott esetben közös kegyhelyeket is láthatunk. Egyértelmű, hogy a keresztény szent helyekre elmentek adott esetben muszlimok vagy fordítva adott, csodát vagy gyógyulást várni. Az egyház felső szervezetei azonban ezeket a kapcsolatokat mindenképpen le szerették volna állítani. A magyar Délvidék reformációja Ami a magyar Délvidék reformációjának folyamatát illeti, kérdés, hogy a törökkel való érintkezés ezt a folyamatot hogyan érintette: Gyorsította-e vagy éppen