Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)
Kovács Gyöngyi: Jegyzetek a kanizsai vár 16–17. századi kerámialeleteihez
160 Kovács Gyöngyi Dunántúlon azonban a késő középkorban, sőt nagy valószínűséggel még a hódoltság korában is, végig készítették a magyar fazekasok. Itt a kézi korong egyik típusa a késő középkor folyamán is fennmaradt (HOLL 1956, 191), használatát jól bizonyítják a 15-16. századi környezetben előforduló leletek (például Csepely: KOVALOVSZKI 1969, 246-247; Őcsény, Miklós Zsuzsa ásatása; Decs-Ete, Miklós Zsuzsa és Vizi Márta ásatása 13 ). A törökök ellen épült Bajcsa várában is találtunk kézi korongolt edényeket, ahol azokat magyar vagy muraközi horvát készítményekként értékelhetjük. Úgy véljük, az a körülmény, hogy a Dél-Dunántúlon a kézi korongolt kerámiának jelentősebb késő középkori helyi előzményei voltak, esetleg szerepet játszhatott sajátos hódoltság kori elterjedésének alakulásában is. Kanizsán a kézi korongolt kerámiát három fő korszakba datálhatjuk. Az igen kis számú Árpád-kori töredék mellett a leletek nagyrésze a késő középkorból, azaz a 15-16. századból, illetve a hódoltság korából, a 17. századból való. A leletanyagban való eligazodást könnyítheti más ásatások biztosan keltezett kézi korongolt anyagának alaposabb ismerete, azonban a nagyfokú hasonlóságok miatt a csoportok kronológiai szétválasztása még így sem könnyű. A keltezésnél Kanizsán a kísérő leletanyag, de néha a lelőhely segíthet: az egykori Topraklik területén, mázas török kerámiával együtt talált töredékek (7. kép 1-6) többségükben hódoltság koriak, a várkastély térségében talált darabok (MÉRI 1988, XXII. t. 1) - az egyéb leletek alapján zömmel 15-16. századiak lehetnek, bár köztük előfordulhatnak 17. századi darabok is. A fenékbélyeges fazékaljak a késő középkor emlékei („T" kutató árok, ltsz. 59.7.36. és 59.7.66: vö. MÉRI 1988, XXII. t, alsó sor középen; továbbá ltsz. 60.11.39, „Vár u."). A kézi korongolt anyag származását vizsgálva úgy véljük, hogy a késő középkori (15-16. századi) edényeket az uradalmi falvak zömében magyar fazekasai készítették. A hódoltsági, 17. századi darabokat részben talán továbbra is magyar fazekasokhoz köthetjük (miután biztos, hogy a hódolt falvak egyrészének iparosai továbbra is szállítottak Kanizsára), túlnyomó többségükben azonban már a törökkel megjelenő, a balkáni hagyományokat folytató délszláv mesterek munkái lehetnek, akik a váron belül illetve a Topraklik külvárosban vagy a hódoltság belső területein, Kanizsától akár távolabb levő délszláv falvakban élhettek és dolgozhattak. A kanizsai hódoltság kori kézi korongolt kerámia - mint általában a Dél-Dunántúl más lelőhelyein durvább konyhai fazekakból és korsókból tevődik össze. A fazekak (7. kép 1-6) anyaga kavicsos vagy homokos soványítású, színük szürke, szürkésfekete, peremük tagolatlan vagy alig tagolt. A vállon gyakori a vonalas díszítés (hullámvonal, körbefutó egyenes vonalak, vagy vonalköteg). A korsók közül jellemző típust alkotnak az ún. bosnyák korsók (8. kép 1-7). Ezek általában kavicsos soványításúak, vastag falúak és meglehetősen durvák, barna, vörösesbarna színűek. Kisebb részük díszítetlen (8. kép 2), többségükben azonban díszítettek, mégpedig fogaskerékkel benyomott textilszerű sávos mintával. Először Pécsről közölt ilyeneket Fehér Géza (FEHÉR 1959, 126-127, II. t. 4-7, VI. t. 2-3, IX. t. 10-13), majd az ő nyomán több dél-dunántúli török kori lelőhelyen sikerült megfigyelnünk előfordulásukat (Berzence, Babócsa: saját helyszíni megfigyelés; Törökoppány: KOVÁCS 1990-91, Pl. X. 3-5). Barcson a török vár területén 1984-1994 között nem találtunk ilyen korsókat, viszont Pusztabarcson, a korabeli polgári település területén Rózsás Márton több díszített töredéket gyűjtött (KOVÁCS 1998, 176, 7. jegyzet és 17. kép 4-8). Kanizsán jellemző módon csak a hódoltsági anyagban jelennek meg és szinte kizárólag a Topraklik külváros területéről kerültek elő ilyen edénytöredékek. 14 A Fehér Géza által idézett boszniahercegovinai párhuzamok alapján az edénytípus Kanizsa bosnyák lakosságához kötődhet, ami összecseng Evlia Cselebi idézett leírásával, mely szerint Kanizsa lakossága bosnyák (EVLIA 1985, 570). 17. századi magyar kerámia A 17. századi magyar kerámia nem ismert a térségben. Kanizsán a korszak edényeinek vizsgálatánál a próbaásatások és útátvágások (vö. MÉRI 1988, 1. ábra = 1. kép 1) 17. századi együttesei, majd a várkastély térségének bizonyos (pl. „S" és „U" szelvények), 17. századi anyagot is tartalmazó leletcsoportjai jelentették a kiindulópontot. Az egy-két mázas fazék- és írókás díszítésű tányértöredékkel (10. kép 1-2, 5-7) éppen csak jelzésszerűen bemutatott 17. századi magyar fazekastermékek észrevehetően különböznek a 16. századiaktól, párhuzamaik az egyre nagyobb területeken egységesedő 17-18. századi, részben már népinek nevezhető kerámia felé mutatnak (vö. KOVÁCS 1998, 15. kép B, 16. kép: a várárok 17. század végére - 18. századra keltezett táljai). A korabeli műhelyek és edényeik elterjedésének feltérképezése azonban - a vár 17. századi ellátásának kutatásával együtt - a jövő feladata lesz. A kéziratot 2000 elején zártuk le. Készült az OTKA támogatásával (nyilvántartási szám T 025390). 15
