Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kvassay Judit: Árpád-kori leletek Nagykanizsa–Billa lelőhelyen [Egy különleges tárgytípus: az agyaggolyók Zala megyei lelőhelyei]

146 Kvassay Judit esetében használtak fésűs szerszámot. A díszítés egységes rendszerétől egyedül a 12/5a oldal tér el: ezen a vállon körömmel benyomott minta fut körbe. A lelőhelyen napvilágra került fazéktöredékek anyaguk, készítésmódjuk, arányaik, peremkiképzésük és díszítésük alapján a kora Árpád-korban, a 11-12. század fordulója és a 12. század első fele közti időszakban készülhettek. A durva szemcsés homokkal és kavicsokkal soványított agyagból, kézikorongon, hurkatechnikával felépített, külső felületén gondosan simított kerámia már a kora avar kortól kezdve jellegzetes leletanyaga a telepásatásoknak, és csak a lábbal hajtott fazekaskorong használatának széles körű elterjedésével, a 14. században tűnik el. Lelőhelyünk esetében a fazekak arányaira csak következtetni lehet, hiszen valamennyi töredékes. A vállak és oldalak ívelése alapján nyúlánkak lehettek, legnagyobb kiszélesedésük a magasság felső harmadára esett. Ezek az arányok a 12-13. századi fazekaknál figyelhetők meg. Az edények díszítése a vállon hullámvonalban kezdődő, majd az edény testén vízszintes vonalban folytatódó, spirálisan körbefutóan bekarcolt minta - viszont a 10-11. századi kerámiák legjellegzetesebb díszítésmódját idézi (KVASSAY 1984, 176.). A 12/5a töredéken látható körömmel benyomott minta ellenben csak all. századtól kezdve tűnik fel az edényeken. Ehhez, az archaikusnak mondható díszítéshez azonban már változatos szélkiképzésű perem járul, szemben a 10-11. századi fazekakra jellemző lekerekített vagy elkeskenyedő szélű peremmel (KVASSAY 1984, 175.). A kisalföldi Árpád-kori kerámiaanyag elemzése során Takács Miklós is arra a következtetésre jutott, hogy az archaikus díszítés eltűnése és a változatos peremszél-kialakítás megjelenése a 11-12. század fordulója tájára tehető (TAKÁCS 1996,157-158.). III. Agyaggolyók A lelőhely felettébb talányos leletei az agyaggolyók. Hasonló tárgyakat összesen 35 Zala megyei Árpád-kori lelőhelyről ismerünk (részletes adataik a lelőhely-katalógusban). Ezek több mint fele (22 lelőhely) a Göcsejben, a Zalaegerszegtől délre elterülő dombvidéken található. A többi helyszín a megye déli felében, elszórtan helyezkedik el, illetve 2 lelőhely a Zalától északra fekszik (4. kép). Az elterjedési térkép alapján egyelőre semmiféle következtetés nem vonható le, ez ugyanis csupán a kutatás jelenlegi állapotát rögzíti: a göcseji „túlsúly" minden bizonnyal Müller Róbert szisztematikus terepbejárásainak (MÜLLER 1971) köszönhető. A megye más területein (az egykori nagykanizsai és zalaegerszegi járások) végzett régészeti topográfiai terepbejárások anyaga még feldolgozatlan, ezek között is előfordulhatnak agyaggolyó leletek. A lelettípus a jelzett területeken kívül az országban, eddigi tudomásunk szerint, sehol máshol nem fordul elő.

3 Az agyaggolyó megnevezés vált általánossá, habár alakjuk a szabályos gömbtől a korongig változik, még lekerekített élű hasáb is található köztük. Zömükben lapított gömb alakúak, leginkább egy zsömlére emlékeztet a formájuk. Méretük szintúgy változatos, átmérőjük 3,5 centimétertől 8,5 centiméterig terjed, de legáltalánosabb az 5-6 centiméteres átmérő. A golyók - az ugyanazon a helyszínen talált, erősen kavicsos soványítású edényekkel ellentétben - finom homokkal soványított agyagból készültek, néhány felületén pelyvalenyomat található. Általában gondosan gyúrtak, finoman simított felületűek. Közepesen égtek ki, világos sárgás-barnára, barnára, vöröses-barnára, közepük többnyire szürke, tapintásuk porózus. Néhány darabon másodlagos égésnyomok figyelhetők meg. Ettől, a meglehetősen változatos átlagtól egyedül a Botfa-Avas-hegyen feltárt, 2. sz. kemencében talált agyaggolyók térnek el erősen. Ezek 6-7 cm átmérőjűek, durva szemcsés homokból, rosszul összegyúrtak, sötét vöröses-barnák, többségük másodlagosan égett. Akadnak köztük kúp, henger, hasáb és krumpli alakúak is. Mennyiség tekintetében is eltér a lelet az átlagtól: 155 darabot tártak fel. A két egymásba ásott kemencén és az agyaggolyókon kívül más leletet nem találtak, így korukat meghatározni nem lehet. Az agyaggolyók rendeltetését eddig még nem sikerült megállapítani, habár az összes lelőhely több mint felén (21 helyszínen) végeztek ásatást vagy leletmentést, ahol megfigyelték az előkerülési körülményeket. Felmerült a gondolat, hogy melegítésre használták őket (KVASSAY 1996, 231.). Ennek ellentmond, hogy csak viszonylag kevés példányon figyelhető meg másodlagos égés nyoma. Az sem valószínű, hogy a késő középkori golyócskák mintájára játékszerek (MÉRI 1954, 149; PAP 2002) lettek volna, hiszen azoknál nagyobbak, nehezebbek, szabálytalan alakúak, és általában igen nagy mennyiségben kerülnek elő egy-egy objektumból. A golyók lelőhelyadatait vizsgálva feltűnik, hogy sok esetben, olyan környezetben kerültek elő, ahol vasfeldolgozás folyt: Csatár-TSz Istálló és Letenye-Lapuleveles-dűlő

4 lelőhelyeken kovácstelepeket, Nagyradán és Pákán

5 pedig kovácsműhelyeket tártak fel. Balatonmagyaródon, Csonkahegyát-Szentivánon, Hahóton, Nagykanizsán, Zalaegerszeg-Ságod-Kutasidűlőben és Söjtörön

6 vassalak, vasbuca, illetve gyepvas került elő, Hottó-Szentmihályfa, valamint Kustánszeg-Rácokparraga esetében pedig erősen faszeneshamus, égett betöltésű objektumokból származnak az agyaggolyók. A többi lelőhelyen az Árpád-kori településeknek csak kis részleteit tárták fel, talán csak a véletlenen múlott, hogy azokon a részeken épp nem találtak vassalakot. Az viszont elgondolkoztató, hogy Letenye-Hergyó-földeken, ahol több ezer négyzetmé-