Zalai Múzeum 11. Kereszténység Pannóniában az első évezredben (Zalaegerszeg, 2002)
Bratož, Rajko: Der Bischoff Victorinus und die Kirchengemeinde von Poetovio [2. Hälfte des 3. Jahrhunderts]
20 Bratoz, Rajkó Abkürzungen: AAAd Antichitr Altoadriatiche, Udine. AA SS Acta sanctorum (3. Ausg., Paris 1863 ff.) ANRW Aufstieg und Niedergang der römischen Welt, Berlin - New York. CCSL Corpus Christianorum Series Latina, Turnholti. CSEL Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum, Wien. D M. DULAEY (Hg.; Victorin de Poetovio, SC 423, 1997). DACL Dictionnaire d'Archéologie Chrétienne et de Liturgie, Paris. GCS Die Griechischen christlichen Schrift steller der ersten Jahrhunderte, Berlin. HA História Augusta HE História ecclesiastica LCL The Loeb Classical Library (Cambridge, Massachusetts - London) MGHAA Monumenta Germaniae historica. Auc tores antiquissimi, Berlin. PC J.-P. MIGNE, Patrologiae Graecae cursus completus, Paris. PL J.-P. MIGNE, Patrologiae Latinae cursus completus, Paris. RAC Reallexikon fur Antiké und Christentum, Stuttgart 1950 ss. SC Sources Chrétiennes, Paris. TU Texte und Untersuchungen, Leipzig. Victorinus püspök és a poetovioi egyházi közösség a 3. század 2. felében Victorinus idején Poetovioben már egy viszonylag fejlett, a nyugati nagy közösségekkel összehasonlítható egyházi közösség létezett. Ezért jogos a feltételezés, hogy az első térítés és Victorinus működése között legalább egy emberöltönyi idő telt el. Ez a relatív népes közösség a 3. század 2. felében társadalmilag rétegzett volt, és tagjainak egy része volt annyira képzett, hogy megértse Victorinus írásait, és hitét a Biblia tanulmányozásával elmélyítse. A Kinyilatkoztatásról írt kommentár keletkezése idején nem üldözték az ecclesia catholica-t, de tagjai úgy érezhették, hogy ennek veszélye még mindig fenyeget. A püspök rendelkezett ilyen tapasztalattal, hisz átélte Decius és/vagy Valerianus idején az üldöztetést. Victorinus fennmaradt írásaiban nem foglalkozott a más vallásúakkal való együttélés kérdéseivel. A kinyilatkoztatáshoz írt kommentárban találhatók utalások a Mithras- és a Nap kultuszra. A püspök nyilvánvalóan el akarta kerülni a többségében pogány népességgel való vi-szony kiéleződését. A pogányok jövőbeni keresztényként jelennek meg az eszkatológikus távlatban. Jobban az előtérbe kerülnek a zsidókhoz és a zsidósághoz való viszony kérdései, de a polémikus jegyzetek alapján nem lehet egyértelműen arra következtetni, hogy zsidó közösség élt volna a városban. A püspök számára a korabeli, nyilvánvalóan Poetovioban is ismert heretikusok kérdése volt a legfontosabb, akik megzavarhatták volna az egyházi közösség életét. A polémia gyakorisága és módja alapján úgy tűnik, hogy a püspök viszonya a fent említett három csoporthoz ugyan olyan volt, mint egy jó évszázaddal később Chromatius aquileiai püspöké: a pogányokkal szemben elutasító, a zsidókkal szemben még elutasítóbb, a heretikusokkal szemben pedig teljesen kérlelhetetlen. Nem állapítható meg pontosan, hogy honnan terjedt el Poetovioban a kereszténység. A közösség magját olyan keleti eredetű hívők alkották, akik jelentős mértékben átvették a latin nyelvet, de az istentisztelet során a görögöt használták, és az általuk használt vallási terminológia görög befolyás alatt állt. Victorinus teológiájának különlegességei és valószínűsíthető kapcsolatai a kereszténység keleti központjaihoz, a szíriai-palesztinai és kis-ázsiai terület uralkodó vagy legalábbis erős befolyását mutatják az akkori keresztény világ más központjainak egyidejű befolyása mellett. (fordította: Müller R.)
