Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Bondár Mária: Adatok a Délnyugat-Dunántúl kora bronzkori kutatási problémáihoz

68 Bondár Mária helyezkedik el. ..." (BONA 1972, 13). (Ekkor még nem képezte vita tárgyát a vucedoli és makói kultúra egykorúsága.) A hetvenes évek elején - Bandi G. publikálatlan anyagokra épülő megállapításait elfogadva (BANDI 1966, BANDI 1968) - Kalicz N. véleménye néhány ponton változott. Bandi G. nyomán - aki a somogyvári típusú leleteket ekkor még nem tartotta elegendőnek önálló kultúra meghatározásához - Kalicz N. a somogyvári csoportot a zóki kultúra részének tekintette, amelyről így írt: „A korabronzkori zóki kultúrát egy hengeres talptöredék és egy csorba, somogyvári típusú füles korsó képviseli ..." (MRT III. 213). Bandi G. véleménye később, a Vinkovci stratigráfia ismeretében módosult, ekkor már Somogyvár-Vinkovci csoport néven foglalja össze a korábbi Zók-Somogyvár jelenséget (BANDI 1984, 82). A korábban makóinak tartott lelőhelyekről kissé homályosan így ír: „A badeni kultúrát követően kialakult képben, megfelelő összevonással megoldódik - a Somogyvár-Vinkovci csoport értelmezése révén - a korábban Makóhoz sorolt közép- és nyugat-dunántúli lelőhelyek sorsa. ..." (BANDI 1984, 83). A hetvenes évek végén kapcsolódik be Ecsedy I. a kora bronzkor kutatásába. 1978-ban megjelent munkájában még Bóna I. és Kalicz N. véleményével egyezően a Somogyvár-Vinkovci kultúrát a Vucedol С legvégére Makó kultúra és a kisapostagi kultúra közé keltezte (ECSEDY 1978, 188). Munkájában - bővebb kifejtés nélkül - feltűnik a vucedol-postvucedol időszak fogalma (ECSEDY 1978, 185, 188). Egy évvel később megjelent nagy tanulmányában részletesen foglalkozik a korábbi kutatásban szereplő, egységesnek tartott „zóki kultúrával", amelyet ő nem tart „adekvát" kifejezésnek. Ecsedy I. kissé bonyolult logikai sort felállítva igyekezett cáfolni a vucedoli és makói csoport párhuzamosságát és e gondolatsor keretében bizonyította a makói csoport és Somogyvár-Vinkovci kultúra egyidejűségét: „Ha elfogadjuk, [helyesebben ha elfogadnánk] hogy a vucedoli és makói típusú leletanyag ugyanannak a régészeti kultúrának két, egymással egyidejű csoportját alkotja, akkor a fentebb ismertetett stratigráfiai adatokból [értsd Vinkovci] közvetlenül következik, hogy a SomogyvárVinkovci kultúra a Makó-Kosihy-Caka típusú anyaggal nem lehet egyidejű ... Véleményünk szerint a vucedoli típusú és a Makó-Kosihy-Caka jellegű leletanyag kulturálisan nem azonos, kronológiailag pedig nem párhuzamos." (ECSEDY 1979, 118). Ecsedy I. érvelése - Kalicz N. korábbi véleményének cáfolata során - kissé ellentmondásossá válik. Határozottan állást foglal amellett, hogy a zóki kultúra megjelölés nem megfelelő a MakóKosihy-Caka típusú leletanyagra, mert az bizonyos tipológiai ismérvek alapján a Zók-Vucedol utáni időszakra keltezhető (Uott 118). Elfogadhatónak tartja viszont azt a feltételezést, hogy „... a makói típusú leletanyag kialakulási szakasza, amelyet egyelőre nem lehet típusokhoz vagy lelőhelyekhez kötni, a késői vucedoli időszakkal még részben párhuzamos lehetett. Ugyanez a feltevés érvényesnek látszik a Somogyvár-Vinkovci kultúra kezdeti szakaszával kapcsolatban is ..." (Uott 118). Később határozottan kijelenti, hogy „A SomogyvárVinkovci kultúra megjelenése a Vucedol-Zók területén, a Makó-Kosihy-Caka elterjedésével párhuzamosan történt. A következő szakaszban a Dunántúlon É-i és ENy-i irányban terjed a Somogyvár-Vinkovci kultúra, ezzel a mozgással egyidőben pedig a makói alapon nyilvánvalóan déli hatásra kialakuló korai nagyrévi fejlődés veszi kezdetét..." (ECSEDY 1979, 119). „Szemléltető vázlaf'-ként aláírt térképein a Somogyvár-Vinkovci kultúra korai és kései szakaszának lelőhelyeit ábrázolja (ECSEDY 1979, Abb. 8-9). Ezek a megállapítások döntő fontosságúnak látszanak a kora bronzkorban, sajnálatos azonban, hogy Ecsedy I. nem értékelte újra a korábbi egységes zóki kultúra makói csoportjának dél-dunántúli (elsősorban Baranya megyei) anyagát, s nem fejtette ki bővebben azt a korábbi megállapítását sem, mely szerint „... a Dunántúlon legkorábbi lelőhelyein [Somogyvár-Vinkovci kultúráról van szó] makói jellegű leletanyaggal találjuk." (ECSEDY 1978, 188). Ugyancsak nem elemezte részletesen azt sem, hogy mi értendő a Somogyvár-Vinkovci kultúra kései szakasza (Somogyvár-Vinkovci Spát) terminus alatt. Ecsedy későbbi munkáiban már nem említi a baranyai makói anyagokat (ECSEDY 1983, 69; ECSEDY 1984, 99) ez azonban a szakirodalomban addigra már toposszá vált megállapítás használóit a későbbiekben sem tántorítja el attól, hogy panelként átvegyék munkáikba ezt a kellően alá nem támasztott megállapítást. Ecsedy I. munkássága a késő rézkor kora bronzkor elhatárolására is új lehetőséget vet fel. Köztudott, hogy Bóna I. történeti okokra vezette és vezeti vissza (EH tellek megszűnése) a bronzkor kezdetét és a korai teli kultúrák kárpát-medencei megjelenésével definiálja a korszakváltást. Kalicz N. a badeni komplexum felbomlását követő teljesen eltérő anyagi kultúrák létrejöttében látja a váltást. Ecsedy I. a „kulturális diffúzió" modelljének keretében képzelte el a bronzkor kialakulását, amelynek legszembetűnőbb kísérőjelensége a jellegzetes égéi kora bronzkori fémművesség Kárpátmedencei megjelenése (ECSEDY 1979, 118). Bandi G. és Ecsedy I. munkásságára támaszkodva Kalicz N. a Dunántúl nagyobb részén elfogadja a Somogyvár-Vinkovci kultúra meglétét. A korábbi makói lelőhelyek most már a Somogyvár-Vinkovci kultúra elterjedési térképére kerülnek (KALICZ 1982, Abb. 6-7), ám továbbra is közöletlenek. Kalicz N. a SomogyvárVinkovci kultúrán belül két fázist különböztet meg részletesebb tipológiai elemzés nélkül. Eszerint a Somogyvár-Vinkovci I-be a makóival egyidejű leleteket sorolja, míg a Somogyvár-Vinkovci II-be a korai nagyrévivel párhuzamos anyag lelőhelyei kerülnek. Mint látjuk, a hetvenes években a kora bronzkor kutatásában egymás mellett, sok esetben egymástól függetlenül születtek határozott vélemények, máskor egy-