Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Egri Mária: Adalékok Kisfaludi Strobl Zsigmond munkásságához

278 Egri Mária világon!' Nemcsak a vele történt „csodálatos dolgok"ra rezonált, de felfigyelt a másokkal megesett hasonló históriákra is. „Szeretnék még megemlékezni egy érdekes emberről, röviden felvázolni egy misztikus karriert. Nemes Marcellről

13 akarok szólni, aki mint szénkereskedő egy kis pincében kezdte, és világhírűvé vált a művészetek pártolásával és a műremekek gyűjtésével. Egy ízben elment Itáliába, elmerült a képek csodálatában és szerzett magának is egyet. Hazafelé a vonaton összeismerkedett egy útitársával, akinek megmutatta a festményt. Az elámult és kérte, nem adná-e el neki, ő a dupláját is megadná annak, amit Nemes fizetett érte. A festményt haza hozta, úgy emlékszem egy Greco volt. El volt vetve a mag, amelyből nagyon érdekes élet fejlődött..."

14 Nemes Marcell néha festegetett, Kisfaludi mintázni tanította. 1918ban Münchenbe költözött, ahol a szobrászművész meg is látogatta „Tutzingben, ahol a bajor ex-királyok egyik kastélyában élt, gyönyörű parkban." Halálakor halotti maszkját is vele készíttette a család. Műtermét, lakását állandóan nyitva tartotta a jó barátok előtt. Művészbarátai közül, többen hosszabb időt is nála töltöttek, ami sok vidámságra, bohémságra adott alkalmat. Szintúgy a Fészek Klub, amelynek rövidesen tagja lett. Kisfaludi Stróbl emlékezéseiben, de Herman Lipót „Művészasztal"-ának történetei, fényképei sőt karikatúrái között is sok utalás történik ezekre a többször fáradságos munkával kiagyalt, egymást ugrató-szórakoztató balgaságokra. Frecskay Endre,

15 Pólya Tibor,

16 Herman Lipót szerepelnek legtöbbször az említettek között. S bár a művész számos mulatságos krónikát feljegyez amelynek többnyire maga is részese volt, visszatekintve önérzetesen állapítja meg; kártyának, italnak rabja sosem lett, élete célja mindig a munka volt. Az Akácfa utcai műteremből az első, mindmáig változatlan funkcióval működő fővárosi művésztelepre, a Százados úti kolóniára költözött, ahol 1945-ig dolgozott. „Egy nap találkoztam Wildner Ödönnel, aki a Városházán a kulturális ügyek intézője volt - írja. Elpanaszoltam neki a fiatal szobrászok fájdalmát: nincs műterem, megrendelés, pénz. Megígérte, hogy beszél Bárczy István polgármesterrel ez ügyben. Pár hét múlva Sidló Ferenc,

11 Szentgyörgyi István

l& és én értesítést kaptunk, hogy Wildner és Péceli Béla találkozni akarnak velünk a Stefánia úti víztorony mellett, műtermeink ügyében. Meg is jelentünk, de a felajánlott helyet nem találtuk jónak, mivel az ott látott óriási gödörnek csak a feltöltése is évekig tartott volna. Tovább mentünk hát, míg végre a Százados úton felajánlott telket jónak találtuk, s a megépítés reményében boldogan ültünk be a Japán kávéházba, ahol a művészek részben örömmel, részben kétkedve fogadták a hírt. A kétkedők csalódtak, mert már két évvel később behurcolkodtunk az új müvésztelepre. A legbelső sarokban kaptam egy jó műtermet három szobával. Első nagy munkám itt Horváth Mihály püspök, történetíró szobra volt." A Százados úton, a Ferenc József laktanya mellett 1911 őszére elkészült a mai napig folyamatosan működő művésztelep. A parkkal övezett, Woszala Sándor városi mérnök tervezte tizenöt földszintes épületben huszonnyolc műtermes lakás épült, amelynek első lakói többnyire szobrászok voltak.

20 Kisfaludi Stróbl munkáit lassan a művészeti közélet, a műkritika is elfogadja. 1912-ben háromalakos bronz Finálé-ját kiállítja a Műcsarnokban, ahol a mű elnyeri a Rudics díjat, és állami vásárlással a Szépművészeti Múzeumba kerül. Stróbl a kapott pénzből bejárja Olaszország, Franciaország, Németország múzeumait, műemlékeit. Részt vesz a Velencei Biennálén, „Mosólány" с kis bronzát megvásárolja a modern Múzeum. A művészt a háború kirobbanása Olaszországban éri, alig tud hazatérni. Egész élete különös alakulására jellemzően míg a háború többek számára halált, sebesülést, nyomort jelentett, őt életre szóló barátságokhoz, felsőbb szintű kapcsolatokhoz, számos portré, hadiemlék megrendeléséhez juttatta.

21 Holott semmivel sem tett mást, többet, mint kollegái, akikkel együtt a legelején, már nem is oly fiatalon, önkéntesként bevonult. Az első időkben a fővárosban polgárőri szolgálatot teljesítettek, de a háború előrehaladtával egyre valószínűbbnek látszott hogy a hadszíntérre vezénylik őket. A hadi-önkéntes művészek számára „...Végül is a tüzérség látszott a legmegfelelőbbnek. Bevonultunk hát néhányan művészek, mint hadi önkéntesek: Pór Bertalan, Berény Róbert, Frim Ervin és jómagam a K. und K. tizenegyes tábori ágyús ezredhez, amelynek egyik kiképző tisztje Márjfy Ödön

12 festőművész barátunk volt... rövidesen káplár lettem, a rangemeléssel közeledett az az idő, amikor ki kellett volna menni a harctérre."

23 Szobrászi képességeinek köszönhetően ütegparancsnoka, Verebély László (civilben egyetemi tanár) gondoskodott róla és ahogy írja a többi „öreg hadi önkéntesről". A Xl-es tüzérek ezredsapka jelvényének elkészítése ürügyén felküldi őt Bécsbe a legfőbb tüzérségi felügyelőhöz, Leopold Salvator főherceg vezérezredeshez azzal a gondolattal, hogy a jelvényen vágtató hatosfogatú tábori üteg fölé az ő portréját mintázhassa meg a szobrász. A főherceg büsztjét is megmintázza. Úgy tűnik mégsem sikerül elkerülnie a harctéri szolgálattételt, amikor egyik korai pártfogója, dr. Lumniczer József orvosprofesszor, aki az Andrássy úti és a Bajza utcai művészeti főiskolában berendezett hadikórház főparancsnoka volt - személyesen kérte a honvédelmi minisztert, hogy Kisfaludit helyezzék mellé. „így lettem én kosztfelíró" - jegyzi meg. „Persze, foglalkozásom csak formális volt. Voltaképpen egész nap rajzoltam, mintáztam; katonákat és a szép önkéntes ápolónőket. Sok kisplasztikát készítettem... stb."

24 Egyik életrajzírója, Sebestyén Károly azt írja, hogy „ebből a termékeny korszakából valók fayence-figurái és néhány arisztokrata hölgyet ábrázoló arcmása. Itt fejlett ki bámulatos technikája a hasonlóság