Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Béres Katalin: Borbély György (Egy vidéki értelmiségi a századfordulón)

Borbély György Egy vidéki értelmiségi a századfordulón 211 amorf elégedetlenségüknek, nekik próbált megoldási javaslatokat adni, kiutat mutatni nehéz helyzetükből. A megoldást elsősorban a reformkori Védegylet mozgalmának felújításában látta, ezért a lapot, a századelőn a Függetlenségi párt támogatásával kibontakozó iparvédő mozgalmak szócsövévé tette. Nemcsak az újságban fogalmazta meg nézeteit az iparpártolás szükségességéről, hanem szervezőként majd tagként is közreműködött a Zalaegerszegen 1900. március 4-én létrejött Zalavármegyei Iparvédő Egyesület, a Zalaegerszegi Központi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet és az 1906. július 8-án megalakult Magyar Védő Egyesület Zalaegerszegi Fiókja munkájában.

46 Az egerszegi iparosokat azonban nemcsak e naiv és természetszerűleg eredménytelen eszközökkel igyekezett segíteni. Jól látta, hogy a helybeli iparosság gazdasági hanyatlása nemcsak az olcsó gyáripari termékek elterjedésének köszönhető, hanem az iparosság képzetlenségének, a tanoncképzés hiányosságainak, a kontraszelekciónak, stb. Borbély az újságban elölj árt a kézműves pályák népszerűsítésében, számtalan cikkben buzdította őket tanulásra, önképzésre. A gyakorlatban is részt vett abban a munkában, amelyben tanártársaival együtt az egerszegi iparosság szellemi színvonalát igyekeztek emelni. Rendszeresen előadásokat tartottak a Katolikus Legényegyletben, megszervezték az Iparos Ifjak Önképző Körét, ahol évente megrendezték a tanoncok munkakiállítását. 1909-ben munkásgimnáziumot hoztak létre, ahol a „műveltség elemeiből" tartottak népszerűsítő előadásokat. Pásztor Imre gimnáziumi tanár hamarosan - közadakozásból - könyvtárat is teremtett a munkásgimnázium számára, amelyet 1912ben a városnak adtak át, hogy mindenki használhassa. Számtalan, az iparosság érdekét szolgáló, de meg nem valósult ötlete volt még Borbély Györgynek. Ezek közül csak néhány: ruhagyárat szeretett volna telepíteni Zalaegerszegre, ösztönözni akarta a kendertermelést, erdélyi minta alapján a hagyományos háziipari szakmák, pl. a szalmakalap- és kosárfonás újrahonosítását kezdeményezte, javasolta a hal tenyésztés megindítását a Zalán, stb. Borbély azonban nemcsak az iparosság problémáira reagált érzékenyen, bár lapjában kétségtelenül velük foglalkozott a legtöbbet, hanem a többi társadalmi rétegére is. Szívügye volt a fix fizetésből élő közhivatalnokok, közalkalmazottak és kistisztviselők gondja, hiszen ő is közéjük tartozónak vallotta magát. Szegény Tisztviselő című cikkében érzékletesen fogalmazta meg, hogy milyen társadalmi elvárásoknak kell megfelelnie egy magafajta városi értelmiséginek. Cselédet kell tartania, gyermekeit szépen kell öltöztetnie és iskolába járatnia, a koldusnak alamizsnát kell adnia, bálba, majálisra legalább egyszer-kétszer el kell mennie, ott felül kell fizetnie. Lennie kell egy kis könyvtárának, legalább egy lapot járatnia is illik, tagja kell legyen a kaszinónak, legalább három humánus egyletnek. Járjon el a bankettekre, nézzen be időnként a kocsmába, feleségének legyen 10 forintos kalapja, zászlószentelésre, könyvtáralapításra, templomépítésre, szoboralapra s könyörületes célokra, stb. adakozzék, s mindezt azért, mert úr.

47

Borbély a Magyar Paizsban hangot adott követeléseiknek: magasabb béreket, érdekvédelmi szervezetet, szolgálati szabályzatot szerettek volna elérni, bekapcsolódva egy 1901-ben Tordáról elindult mozgalomba. Borbély szót emelt a nyomorúságos helyzetben lévő falusi tanítók érdekében. „Akit rossz sorsra szánt az isten, abból tanítót csinált."

48 - írta. Enyhíteni szeretett volna Göcsej rettenetes elmaradottságán is; a lapban hosszú sorozatokat közölt az intenzív gazdálkodás előnyeiről, Közgazdaság című rovatában gyakorlati tanácsokkal látta el a göcseji parasztságot, kezdve a permetezés szükségességétől a tarlórépa termesztésének előnyeiig, stb. Mindezeken túl földműves iskolákat sürgetett erre a vidékre, valamint szükségesnek tartotta falusi gazdakörök, olvasótársaságok létrehozását. „Állítsunk fel községeinkben kölcsönkönyvtárakat s az önképzést elősegítő egyesületeket, ahol módjában lesz az ifjúságnak megszerzett ismereteit kibővíteni, szóbőségét gyarapítani, tudását fejleszteni, szellemi tőkéjét növelni és ha szórakozást nyújtunk itt a fiatalságnak, nem lesz kénytelen szabad idejét a kocsmák borgőzzel teli levegőjében tölteni"

49 - írta 1912-ben. Borbély György a Magyar Paizsban kipellengérezte Zalaegerszeg szociális, egészségügyi, oktatási és kulturális hiányosságait is. Szót emelt a csatornázásért, az utak portalanításáért, a városi óvoda és az elemi iskolák állapotának javításáért, a korszerűbb városrendezési tervekért. Gyakran megrótta a város polgárait, hogy milyen igénytelenek környezetükkel szemben. A még mindig falusias, poros település helyén modern várost szeretett volna látni, teremteni: a kövezetlen girbe-gurba utcácskák helyén széles, egyenes utakat, az alacsony, zsuppfödeles házak helyén kényelmes, tágas polgári otthonokat képzelt el, csatornákat a szennyvíz elvezetésére, amelyek hiányában az utcák menti árkokba zúdult a piszkos víz, ott megrekedve bűzt, betegséget terjesztett.

50 Még Várhidy Lajos polgármesterrel is vitába keveredett, aki a villanyvilágítás bevezetését valósította meg városunkban 1905-ben. Borbély a villanyt luxusnak tartotta mindaddig, amíg a csatornázás, az útburkolás és a városi fürdő építése meg nem történik. A 20. század elején Zalaegerszegen a rossz munkahelyi és lakáskörülmények miatt nagyon magas volt a tüdővészben szenvedők aránya, s magas volt a csecsemőhalandóság is. E súlyos egészségügyi problémák ellen Borbély országos lapokból átvett felvilágosító cikksorozatokkal próbált meg tenni valamit. Borbély, mint ahogy azt a Tájékoztatóban megfő-