Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)
Béres Katalin: Borbély György (Egy vidéki értelmiségi a századfordulón)
210 Béres Katalin költségei felemésztették. Ezért írta egyik hírlapíró társa, hogy egy vidéki városban hivatásos újságíró nem él meg, csak az foglalkozhat cikkírással, akinek van más kenyérkereső foglalkozása is, amely a megélhetését biztosítja. 41 Borbély rovatvezetői, cikkírói sem hivatásos újságírók voltak, hanem általában tanár kollégái a főgimnáziumból, ügyvédek, tanítók, iparosok személyes jó barátai. De írtak lapjába más vidékről is, főleg Erdélyből, hisz ottani elvbarátaival Egerszegre kerülése után is élő kapcsolatot tartott fenn, és Vácról, ahol pedig öccse, Borbély Sándor, a Váci Siketnéma Intézet igazgatója dolgozott. A Magyar Paizsban nemcsak eredeti cikkeket közölt, hanem más - gyakran országos - lapokból vett át olyan írásokat, amelyek a lap profiljának megfeleltek. Munkatársai az évek során gyakran cserélődtek. Induláskor Borbély több neves egyéniséget kért fel újságja támogatására, pl. Jászai Marit, Gyarmathy Zsigánét, Bartha Miklóst, Szabolcska Mihályt, Szádeczky Mihály kolozsvári egyetemi tanárt, valamint Kun Vilmos zalaegerszegi káplánt, Kelé Antal ügyvédet és gimnáziumi tanártársait. Közülük néhányan rendszeres publicistái lettek a lapnak. A Magyar Paizs mutatványszámából hétezer példányt nyomtattak ki. Azonban nem ismerjük pontosan, hogy a későbbiekben hány példányszámban jelent meg - bár az első számokban Porszemből szikla alakul rovatcím alatt név szerint is közzétették az új előfizetőket. A szerkesztő és tulajdonos széles körű ismertsége révén nemcsak Zalaegerszegen olvashatták, hanem eljutott Erdélybe, Trencsenbe, Szentgotthárdra, Vácra, Budapestre és Miskolcra is. Borbély és lapja hamarosan támadások kereszttüzébe került. Különösen a kormánypárti Zalavármegyei Hírlap, amely konkurenciát és politikai ellenfelet látott benne, valamint a helybeli kereskedők - akiknek az érdekeit sértette az újság szellemisége - nézték rossz szemmel a Magyar Paizs tevékenységét. Többször is feljelentették a vallás- és közoktatási miniszternél azzal az indokkal, hogy lapjában felekezeti békétlenséget szít. Az áskálódás nem volt eredménytelen. 1901. július 4-én a VKM. a következő indokkal tiltotta el a lapszerkesztéstől: „A nm. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tekintettel egyrészt a lapjában közzétett nem megfelelő hangú czikkekre, másrészt arra, hogy mióta lapot szerkeszt, tanári kötelességeit elhanyagolja, az Ön részére múlt évi 3368. Eln.sz.a. adott lapszerkesztési engedélyt folyó évi jun. 15-én...visszavonta." Mivel az eltiltást Medgyesi Lajos, a főgimnázium igazgatója levélben hozta Borbély tudomására, még a következőket fűzte hozzá: „Midőn erről tudomásulvétel végett értesítem, egyben fölhívom, hogy a lapszerkesztéstől a legrövidebb idő alatt visszalépjen, visszalépését nekem írásban bejelentse, továbbá, hogy szabadidejét szakképzettségének kiegészítésére és fejlesztésére fordítsa és mindennemű tanári kötelességeinek kifogástalan teljesítésére törekedjék." 42 1901. július 4-től dr. Kelé Antal zalaegerszegi ügyvéd lett a Magyar Paizs felelős szerkesztője, Borbély kiadó és tulajdonos maradt. Később ideiglenesen - az ellene folytatott fegyelmi vizsgálat befejezéséig engedélyezték számára a szerkesztést, de 1902. szeptember 25-én végleg megvonták tőle az engedélyt. Az ügy során számos országos lap állt ki Borbély mellett, többek között az Alkotmány, a Hazánk és a kolozsvári Ellenzék. A hetilap szerkesztői székébe Z. Horváth Lajos került, Borbély hivatalosan munkatársként dolgozott, de továbbra is ő maradt a Magyar Paizs profiljának, szellemiségének meghatározója, spiritusz rektora, „...rengeteg munkát kellett végeznie, mert nemcsak cikkíró és szerkesztő volt, hanem ő intézte az adminisztrálást és expediálást is és mindezeken felül nagy anyagi gondokat is vállalt magára." 43 Mivel is foglalkozott az a lap, amelynek léte ilyen viharokat kavart? Borbély György a Magyar Paizs mutatványszámában, a Tájékoztatóban fejtette ki elképzeléseit lapja tartalmáról. Az újságot „védőeszköznek" szánta, ezért választotta a Paizs nevet. Védeni kívánta vele a magyar ipart, mindenekelőtt a kisipart, de védeni akarta a „nemzetfenntartó elemet"; az iparosokat és földműveseket is. Politikai meggyőződéséből fakadóan felvállalta lapjában a „nemzeti jelleg, a nemzeti karakter" védelmét. „Ezt az ősi természetet, mely a miénk,...ezt kell védelmezni a viseletben, szokásban, gyermekjátékainkban, tánczban, zenében, dalban, beszédben és írásban, társalgásban és irodalomban, tanításban és tankönyvekben, életben és művészetben, a legfőképp a nyelvben; mert nyelvében él a nemzet." 44 „E közlöny véleményt mond a közélet nyilvánulásairól...A megye és város igazgatásáról, a törvénykezésről, társadalmi gyűlésekről rövidebb értesítéseket közöl...vallási és politikai dolgokról legfeljebb rövid krónikákat sorol fel, távol minden véleményezéstől. Vagyis a Magyar Paizs nem politikai lap!" 45 Borbély az újság végső céljának a közjó előmozdítását tekintette. A Magyar Paizs központi problémaköre az ipar és az iparosság helyzete Magyarországon és elsősorban Zalaegerszegen. Borbély azért fordult e téma felé, mert felismerte, hogy a hagyományos, „törzsökös" kisipar a kapitalista viszonyok között válságba került. Ennek okát függetlenségi nézetrendszeréből következően a szabadelvű kormányzás gazdaságpolitikájában látta, az Ausztriával való vámuniót tekintette minden magyar baj forrásának. Nézetei találkoztak a többségében egyszemélyes kis műhelyekben dolgozó, tőkehiányban szenvedő, súlyos városi pótadók fizetésére kötelezett egerszegi kisiparosság és a hasonló gondolkodású városi intelligencia nézeteivel. A lapban hangot adott
