Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)
Béres Katalin: Borbély György (Egy vidéki értelmiségi a századfordulón)
Borbély György Egy vidéki értelmiségi a századfordulón 207 A hosszú út során Borbély nemcsak a nemzeti irodalom és történelem nagy alakjaihoz fűződő nevezetességeket kereste fel, hanem a természet alkotta látványosságokat is. Többek között lemászott a dobsinai jégbarlangba, s eljutott a Magas Tátrába a Lomnici csúcsig, amit szeretett volna megmászni. A rossz, esős, ködös időjárás azonban megakadályozta ezt a tervét. Derűs jó kedve ez egyszer elhagyta, „Uram bocsáss! szinte káromkodtam, itt az ég közepén; ha legalább pénzem volna, hogy lekenyerezném a kronologusokat; de sem ez, sem időm,...Lomnitz tövét otthagyám." 17 Különösen bosszankodott akkor, amikor két órával a tovaindulása után, kisütött a nap. Zala megyébe is eljutott, igaz, csak a Balaton partjára. Füredet és Tihanyt kereste fel, az előbbiben megcsodálta Kisfaludy Sándor szobrát, utóbbiban kipróbálta a híres visszhangot, s megállapította, hogy mily kevés beszédűek ezen a vidéken az emberek A „mosolygós" Dunántúl bejárása után tért vissza Kolozsvárra szeptember 1-én. Megérkezéséről így írt: „...megláttam a hosszú tornyot s az jutott eszembe, hogy az utazással minden emberben nő egyéb mellett a hazaszeretet is. A ki nem hiszi, kísértse meg." 18 Az 1880-as években kezdett elterjedni Magyarországon és Erdélyben a kerékpározás, mint sportág. A Kolozsvári Athletikai Club keretén belül 1887-ben jött létre kerékpározó kör, melynek természetesen tagja lett a mindig vállalkozó szellemű Borbély György is. Egyik sporttársa, Stampa Keresztély vásárolt számára Budapesten egy elől óriáskerekű, magasüléses velocipédet, amellyel 1889 nyarán nagy útra indult. Két társával, Philipovits Emil gyógyszerészhallgatóval, a Budapesti Kerékpár Egylet tagjával és Szappanos Péter nyíregyházi rajztanárral, a Nemzeti Torna Egylet sportolójával, (aki később a zalaegerszegi Állami Főgimnáziumban rövid ideig kollégája lett,) 1889. júl. 7én Párizsba, a Világkiállítás megtekintésére indultak. Borbély és Philipovits magaskerekü, Szappanos pedig „törpe" kétkerekű, un. biztonsági kerékpáron - amelyen már volt áttétel - tette meg a mintegy 4000 km-es utat. A hetvenkét napos túra nemcsak itthon, hanem Európa szerte is nagy érdeklődést keltett. Nem mindennapi teljesítmény volt a korabeli Európát átkerekezni a ma megszokott szállodák, vendéglátó- és pihenőhelyek, valamint jó minőségű utak nélkül. Poggyászuk a legszükségesebbekre korlátozódott, leginkább a biciklik javításához szükséges nélkülözhetetlen eszközöket, gumit, ragasztót, stb. vittek magukkal. Öltözékük keveréke volt a sportos és a polgári viseletnek. „Rajtam a KAC bicycli körének egyenruháját a kabát mutatná, de az a kormányrúdon van; a többi a következő: rendes polgári nadrág, fejér vászon czipő, mely nem több a mezitlábnál; egy vastag ing s angol fejér sisak-kalap, mely a végin megfeketedett s rajta a trikolor egy szín lett, meglehetős rút látványú öltözet." 19 A három magyar utazó július 26-án érkezett meg a francia fővárosba, ahol nyolc napig időzött. Természetesen megtekintették a Világkiállítást, a város nevezetességeit, felkeresték a „Párisi K.(ölcsönösen) S.(egélyező) Magyar Egyletet", a bicikli klubot, ahol nagyon szívélyesen fogadták őket a francia kollégák. Kirándultak a boulognei erdőbe, (itt volt a párizsi kerékpárosok gyakorlópályája) majd ellátogattak Versaillesbe. Az utazás következő állomása Kossuth Lajos száműzetésének helye, Turin volt: ehhez át kellett kelni az Alpokon, amit Borbély már egyedül tett meg, mert Philipovits Emil még Párizsban, Szappanos Péter pedig Mont-sous-Vandreyben vált el tőle. Kossuthnak, „a magyar kultúra legnagyobb emberének" azonban csak az otthonát találta meg az olasz nagyvárosban, mert a turini remete Svájcban tartózkodott. „Szerfelett azért csüggeteg nem voltam, mert hazulról jött levélben üzenték, hogy Kossuth az Engadin völgyben van valahol, Svájczban. Azt is hittem, hogy feltalálom s megindultam Engadin felé." 2 - írta. Azonban ott már csalódnia kellett, mert erőfeszítései ellenére sem találta meg Kossuthot, így hát hazafelé indult. Augusztus 4-én nagy diadallal érkezett meg Kolozsvárra. Barátai, sporttársai Gyalun várták. „Ott voltak már a KAC bicycli körének tagjai 12-en teljes számmal... Dr. Istvánffy Gyula, a kör elnöke és Bartha Gergely a kapitánya a csapat élén közrefogva haladtunk befelé...A város végén a tűzoltó-egylet lobogózott és ágyúzott a Rákóczi emléknél...A Belmonostor utcza végén mind megálltunk s itt igazán nem tudom, szégyeljem vagy hiu legyek rá: br. Jósika Gábor hajadonfőn üdvözölt. Aztán összegyűltünk nagy és fényes és barátságos vacsorára...Nem felejtem el soha." 21 Az utazás élményeiről, tapasztalatairól színes útileveleket küldött haza, mindenekelőtt a Kerékpársport c. szaklapnak, valamint a kolozsvári Ellenzéknek, de egyéb országos lapokban is megjelentek beszámolói. E levelek mellett naplót is vezetett, részletesen leírva a túra állomásait, a látottakat, tapasztaltakat. Útinaplója ma is érdekes olvasmány s egyben kultur- és sporttörténeti forrás is. 2 Borbély György 1891-ben ismét nyeregbe szállt. Oliver (Algernon) Paget, John Paget, a reformkorban Erdélybe települt kiváló író, mezőgazda fogadott fia 23 kérte meg, hogy legyen útitársa angliai rokonai meglátogatása alkalmából. 24 Ezt az utat már alacsony, felfújt gumibelsős biztonsági gépen tette meg. Angliai tartózkodása azonban csak rövid ideig tartott, mert Paget inkább rokonlátogatással töltötte az időt, így Borbély hamarosan hazatért, de visszafelé már vonaton tette meg az utat. Erről a kirándulásról tudomásunk szerint nem készült beszámoló. Utolsó, nagyobb lélegzetű kerékpáros utazására 1893-ban, 33 éves korában került sor. Egy tordai kollégájával és barátjával, Scherscher Dániellel vágtak neki
