Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Németh József: A Göcseji Múzeum története

16 Németh József zése idejében épp nem dolgozott néprajzos az intézményben. Évekig a néprajzos állást sem sikerült betölteni. Megoldást ígér, hogy Marx Mária régész kolléganő 2000-ben néprajzos képesítést is szerezve gazdája lesz a múzeum etnográfus tevékenységének. A képző- és iparművészeti gyűjtemény növekedésében nagyon szerencsés időszak következett 1973 után. Zalaegerszeg Város Tanácsától az intézmény megkapta Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész hagyatékát, a Megyei Tanács segítségével 1974-ben megvásárolhatta a Hertelendy-gyűjteményként emlegetett vegyes tartalmú, de sok értékes darabot tartalmazó és zalai vonatkozásokkal is bíró kollekciót. Frank Frigyes festőművész a múzeumnak ajándékozta festményeinek félszáz darabos válogatását, s 1975-ben Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész leánya az édesapját még 1970-ben díszpolgárrá választó Zalaegerszegnek adományozta édesapja teljes hagyatékát. Az Egervári Müvésztelepen készült alkotások egy része is ez időben került a múzeumba. Már a nyolcvanas évek végén került a gyűjteménybe Gácsi Mihály festő- és grafikusművész hagyatékénak egy része. E tekintélyes gyarapodás azonban hosszú időn keresztül nem párosult színvonalas szakmai tevékenységgel. A tárgyalt időszak első két évtizedében három művészettörténész is megfordult a múzeumban, közülük az első kettő képtelen volt a múzeumi munka fegyelmébe beilleszkedni, a harmadik - Sárkány József - egyetemi tanulmányainak befejezése után hamarosan a nagyobb lehetőségeket kínáló pécsi múzeumba távozott s az óta ott végez sikeres munkát. Az 1985-ben negyedikként érkezett Kostyál László több évi alapozó munka után gyümölcsöző, az intézmény falain kívül is elismert, más megyékbe is átívelő munkát végez nemcsak a megye képzőművészeti értékeinek - elsősorban a XVIII. század - feltárásában, hanem a jelenkori képzőművészeti élet alakításában is. Munkájának is köszönhető, hogy legutóbb felmerült az önálló városi képtár szervezésének lehetősége. A történeti muzeológiát, mint önálló stúdiumot a levéltári és olajipari múzeumi gyakorlatú Bencze Géza indította útjára 1979-ben.(Pályáját a kaposvári levéltárban kezdte, a Magyar Olajipari Múzeumban folytatta, 1999ben a Magyar Műszaki Múzeum főigazgató helyettese.) Noha 1982-ben a Legújabbkori Történeti Múzeumba távozott, két zalai vonatkozású kötet, több tanulmány és kiállítás tanúskodik munkájáról. Távozása után képzett, lelkes kolléganők vették át örökségét, s a tanulmányok, gyermeknevelési kötelezettségek, könyvtárrendezési feladatok teljesítése után a történeti muzeológia az utóbbi esztendőkben bontakozott ki látványosan. Több jól sikerült kiállítás, a város történetére vonatkozó dokumentumok gyarapodása, a fotógyüjtemény kiteljesítése, nagy szakmai sikert aratott 1848-as programok, kiállítások, kiadványok jelzik az eredményt. 1985 után vett új lendületet a nemzetközi kapcsolatú munka. A múzeum néprajzi kiállításokat rendezett Prágában, Szófiában, Herszonban, régészetit Muraszombaton, történetit Lendván, művészetit Kuselben stb. Több kolléga előbb alkalmanként, majd rendszeresebben részt vehetett nemzetközi konferenciákon, közös ásatásokon, s több osztrák, német, majd szlovén kiállítást is fogadhattunk. A Falumúzeum, az állandó kiállítás, a Kisfaludi Stróbl Gyűjtemény, az intézmény falain kívül rendezett kiállításokkal együtt rendkívül mértékben megnövelték a múzeum látogatottságát. E lendület 1988 után lelassult, a 90-es évekre pedig a múzeum iránti érdeklődés látványosan lecsökkent. Nemcsak a kiállítások elfáradása következtében, hanem elsősorban - az országos tendenciát követve - az életmód változása, a szervezett munkahelyi kirándulások csökkenése, a közlekedési, szállodai költségek rohamos növekedése miatt. Ez időben az intézmény munkatársi gárdájának zöme már kellő gyakorlatot, esetleg második diplomát, tudományos fokozatot, nyelvvizsga bizonyítványt szerzett, nagyobb szerepet vállalhatott a magyar tudományos életben is. Az 1974-ben indított Zalai Gyűjteményben a múzeum munkatársai kezdettől fogva rendszeresen publikáltak. (Benne 32 tanulmány a Göcseji Múzeum munkatársaitól származik, további 45 pedig valamilyen módon a zalai múzeumokban végzett tevékenységgel kapcsolatos.) 1987-ben a Megyei Igazgatóság megindította a Zalai Múzeum című sorozatot. Közleményeinek nagyobb része régészeti témájú. V. A Göcseji Múzeum 1990 tájára elérte a hasonló lehetőségű megyei múzeumok szintjét, ezzel együtt tartalékait is jórészt kimerítette. Célszerű volt a következő két évtized új fejlesztési szándékait meghatározni, működésének korszerűbb kereteit kialakítani. Erre azért is szükség volt, mivel a magyar társadalomban bekövetkezett változások miatt átalakult az intézmények fenntartásának, finanszírozásának, irányításának egész rendszere. Elérhető közelségbe került a számítógép nagyobb méretű alkalmazása a múzeumi munka minden területén. A bővülő nemzetközi kapcsolatok kiterjedtebb nyelvtudást igényeltek. Az állandó kiállítás túlhaladta a neki szánt egy évtizedet, sürgetővé vált a következő tárlat szakmai előkészítése. Várható volt, hogy az autópálya építése sokszorosára növeli az olyan régészeti tennivalókat, melyek ellátása a hagyományos szervezeti keretek közt már megoldhatatlan. E teendőket próbálta körvonalazni az intézmény igazgatójának 1991-ben kelt „A Zala Megyei Múzeumi Szervezet helyzete, feladatai, lehetőségei, szándékai" című összefoglalása. E megváltozott teendők elvégzésére másfajta készültségű vezetőre volt szükség. E miatt 1991-ben Németh József az irányítási teendőktől való