Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Németh József: A Göcseji Múzeum története

10 Németh József nak igazgatója egyúttal az egy gazdálkodási egységet jelentő, a megye területén tanácsi fenntartásban működő minden múzeumot és kiállítóhelyet magában foglaló szervezet vezetője lett. Erre az átszervezésre Zala megyében majdnem 10 évet várni kellett. 1962-ben a két múzeum (a zalaegerszegi mellett a nagykanizsai) létszáma, gazdasági ereje is nagyon kicsi volt, ezért 1972ig a két múzeum külön-külön a megyei tanács művelődési osztályának irányítása alatt állt. Mégis, az 1962 után következő esztendők a múzeum számára is a lassú változások, a nagyobb ugrást előkészítő kis lépések időszakát is jelentették. Az egyenetlen fejlődését is, ugyanis az ország akkor legerőtlenebb múzeumú megyéje vállalkozott arra, hogy létrehozza az ország első szabadtéri néprajzi múzeumát. 1963-ban Zala Megye Tanácsa határozatot hozott a Göcseji Falu-múzeum létesítéséről, 1968-ban pedig arról, hogy mindkét város múzeumát nagyobb, alkalmasabb épületbe költözteti. Az is nyilvánvaló volt, hogy egy megye muzeológiai feladatainak ellátására nem elegendő két néprajzos muzeológus. Az első kísérletek régész alkalmazására történtek. 1962 nyarán a Göcseji Múzeumban kezdte pályáját Valter Ilona. Akkor múzeumi státust még nem sikerült számára biztosítani, a Zrínyi Gimnázium állományában szerepelt, de teljes munkaidejében a múzeumban dolgozhatott. Azóta magasabbra ívelő pályáját sikeres zalai kutatásokkal kezdte, figyelme kiterjedt a régészeti ismeretterjesztésre, több cikket írt a zalai sajtóban, régészeti népszerűsítő füzetet állított össze. Másfél évi munka után, 1964 januárjában az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa lett. Távozásában nemcsak az új munkahely nagyobb szakmai lehetőségeinek vonzása, hanem az egerszegi intézmény légkörének taszítása is szerepet játszott. Szerencsére, Zala megyéhez fűződő jó kapcsolatai mindmáig megmaradtak, és az óta is sok fontos kutatással gyarapította a megye középkoráról meglévő ismereteinket. Ezután Zala Megye Tanácsa ösztöndíjat biztosított Müller Róbert régész hallgató számára, aki 1967. augusztus 1-én kezdte meg munkáját Zalaegerszegen. Harmadfél esztendős egerszegi ténykedését több sikeres ásatás, figyelmet keltett publikáció is jelzi. Különösen hasznos, ma is sokszor forgatott kötete a Göcseji szegek környékén végzett terepbejárásainak összefoglaló adattára. 1970. január 31-ig dolgozott itt, távozásának indokai közt ott szerepelt elődjéé is. Az évtized végén munkába állhatott az intézmény első restaurátora, Szabolcs Péterné Takács Ágnes. Az 1960-as esztendők legnagyobb nyűge, vesződsége az épületgondok, a raktározás megoldása volt. Hiába vehette fokozatosan birtokba a Kazinczy (akkor: Marx) tér 1. számú ház teljes első és második emeletét, az elfogadható munkahelyek, a megfelelő nagyságú kiállítás és főleg a raktárak számára egyre szűkösebbé vált. A városban múzeumi célra alkalmas épület nem volt, még a két évtizede üresen álló zsinagóga átalakítása is szóba került. Vázlatos tervek készültek, hogy az épület belső terét kettéosztva hogyan lehetne ott raktárakat, kiállítási tereket kialakítani a múzeum és a levéltár számára. A szükséges költségeket akkor nem sikerült biztosítani. (Ma már tudjuk: szerencsére, hiszen a ma a zsinagóga szépen helyreállítva elegáns hangverseny- és kiállító terem.) 1963 végén vetődött fel először a gondolat, hogy a Városi Tanácsnak új székházat kellene építeni. Erre nagy szükség volt, mert a Tanács a Zalaegerszegi Takarékpénztár hajdani bérházában működött, ahol még orvosi rendelőnek, ifjúsági klubnak, bolti raktárnak és napközis konyhának, ebédlőnek is helyet szorítottak. Ráadásul az 1892 óta álló épület kedvezőtlen beosztású, rossz műszaki állapotú volt, még a tanácselnök dolgozószobája is beázott. Felvetődött, hogy el kellene adni valamelyik vállalatnak vagy le kellene bontani, helyén korszerűbb irodaházat emelni. A Megyei Tanács művelődési osztályának egyik munkatársa előterjesztésében bizonyítani igyekezett: az épület ugyan nem műemlék, de a város egyik, központi helyén lévő, a városképet is meghatározó része. Lerombolása jóvátehetetlen vétek lenne, hiszen értéket pusztítana. Felújítva azonban a múzeum méltó otthonává alakítható. A bontás ötletét sikerült megakadályozni, de a Városháza építése még évekig húzódott. Közben a múzeum raktározás céljára átmenetileg meg-kapta a zsinagóga egy részét, így a régi épületben 1966. január 9-én még új állandó kiállítás nyílhatott. 1968. májusában nyílt szabad út a városi székház építésének, s ekkor a Művelődési Minisztérium 2 millió forint célhitelt engedett át Zalaegerszeg városnak, ennek fejében a Batthyány utcai épület múzeum céljára vált hasznosítható. Különböző intézmények sürgető elhelyezési gondjai miatt még a felújítás megkezdése előtt, 1970-ben át kellett költözni a nagyon rossz állapotú épületbe. Közben Szerdahelyi Károly elkészítette az átalakítás terveit, 1971-ben megindult a szakaszos felújítás. A kivitelezést a Hegyhátszentjakabi Építőipari Szövetkezet végezte. Eredményeként célszerű, további fejlesztést is ígérő múzeumépület jött létre, meglehetősen nagy munka árán, hiszen meg kellett újítani a tetőszerkezetet, teljesen ki kellett cserélni a felső szint födémjét, új villany-, víz- és csatornahálózat készült, a válaszfalakat szinte kivétel nélkül áthelyezték. Csak megfelelő előcsarnokot, hangulatos, a hely szelleméhez méltó lépcsőházat nem sikerült kiképezni. Pénzhiány miatt az akkor már 80 esztendős ajtókat, ablakokat nem lehetett kicserélni, nagyon silány burkolóanyagokkal kellett megelégedni, az épületgépészeti berendezések nagyobb része is rendkívül hitvány volt stb. Mégis, használható otthont adott a múzeumnak, s állandó pótlásokkal, modernizálással, s főleg az 1997-ben megkezdett újabb felújítással, tetőtér-beépítéssel a fennállásának fél százados forduló-