Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Szőke Béla Miklós: Egy avar kori indavirág (Késő avar kori övgarnitúra Zalaegerszeg–Ola, Új kaszárnya területéről)

ZALAI MÚZEUM 10 2001 Szőke Béla Miklós Egy avar kori indavirág Késő avar kori övgarnitúra Zalaegerszeg-Ola, Új kaszárnya területéről Professzorom, Bóna István emlékére Bevezetés Több mint ötven éve már annak, hogy Fettich Nándor egy avar kori leletben még műtárgyat (is) látott, s egy avar kori motívumot vagy motívumcsoportot mű­vészettörténeti módszerrel elemzett és értelmezett (FETTICH 1926, 1928, 1937). Ezután azonban a kuta­tást alapvetően egy olyan társadalomtörténeti érzékeny­ségű, ethnografikus szemlélet határozta meg, ami szinte teljesen háttérbe szorította, kiaknázatlanul hagyta az emlékanyag művészeti vonatkozásait. Hogy ez az egyol­dalúság milyen káros következményekkel járt, azt ma már egyre inkább érezzük, amikor egy-egy tárgytípus stílusával, díszítésének megfogalmazási módjával kap­csolatos kérdésre is választ szeretnénk kapni, vagy akár csak egy-egy tárgyat, leletcsoportot stílusjegyei alapján szeretnénk a maga kronológiai és tipológiai kereteibe ágyazni. A zalaegerszeg-olai övgarnitúrának a hagyo­mányostól eltérő feldolgozási módjával magam is sze­retném annak a napjainkban újra erősödő, komplexebb szemléletnek a meggyökeresedését, elterjedését elősegí­teni, amely természetesnek tartja, hogy egy régész a ré­gészeti leletre ne csak mint viseleti vagy használati tárgyra, hanem - ha az arra érdemes - mint műalkotásra is tekintsen. Leletkörülmények, a leletek leírása 1955 elején (?) Zalaegerszeg Ola nevű városrészében, az Új kaszárnya (utóbb Petőfi laktanya) udvarán isme­retlen körülmények között egy sírt bolygattak meg. Az előkerült leleteket Látrányi Antal zalaegerszegi iskola­igazgató 1955 februárjában a Göcseji Múzeumnak aján­dékozta, ahol Szentmihályi Imre, a múzeum akkori ve­zetője vette leltárba őket. (lelt. sz. ZGM. 55.11.1-10)' (1-2. kép) 1-2) Kéttagú, széles címerpajzs alakú övveretek. Tra­pézszerűen kiszélesedő, enyhén ötszögletű, címerpajzs alakú veret, U-alakú csüngővel (egyiknél letörött, hiány­zik). Kéregöntésü bronz, az előlap tűzaranyozású, az aranyból kevés az áttöréseken keresztül a hátlapra is rá­folyt. Az aranyozás a korabeli használat, a korrózió és a helytelen restaurálás miatt ma már sok helyen hiányos. A véreteket három szegeccsel erősítették az övre: egy sze­gecs felül középen, a másik kettő pedig a két alsó sarok­ban ütötte át a veretet. Az U-alakú csüngő zsanérral csatlakozott a verethez. A pajzsos veretek meghatározó motívuma a kötélszerüen összesodrott kétvonalas inda, amely nemcsak a széleket fonja körbe, de középen ke­reszt alakban egy másikkal is összefonódik. A kereszt­szárakról egy-egy kacs hajt ki, végén virággal. A virág két, ívesen lehajló csészelevélből s egy hármas tagolású, félkörívekben záródó sziromlevélből áll, amelyek közre­fogják az áttört, félkörívesen vagy pikkelyszerűen kivá­gott vackot. A veretek széleit gyöngydrót-motívum ke­retezi. Az U-alakú csüngő díszítése két szimmetrikusan elhelyezett, elmosódott rajzolatú indavirág, szélein ugyancsak gyöngydrót-utánzattal. A pajzsos veret H. 4,0 cm, Sz. 2,5 -3,5 cm, Vast. 0,4-0,5 cm, az U-alakú csüngő H. 3,0 cm, Sz. 2,5 cm, Vast. 0,3 cm. 3) Kisszíj vég. Nyújtott U-alakú, áttört díszű, tűzara­nyozású bronz kisszíjvég, egybeöntött. Felerősítés a szíjvég elő- és hátoldalán felül két-két, gúlába rendezett granulátumokat utánzó szíjbefogó füleccsel, közepén fel­erősítő szegeccsel. A szíjvég díszítésének alapmotívuma egyetlen, másfélszeres fordulatú, hullámos inda, amely­nek kör alakú kacsai a véreteknél megismert virágokban végződnek. Ezek hol jobbra, hol balra, de mindig lefelé hajlanak, velük szemben az indából egy kis levélke sar­jad. Az egész kompozíciót gyöngydrót-motívum kere­tezi. Teljes H. 5,5 cm, Sz. 1,8-2,0 cm, Vast. 0,5 cm, fel­erősítő fülecsek 0,6 x 0,6 cm. 4) Kisszíjvég. Rövid U-alakú, egyoldalas, áttört díszű, öntött bronz kisszíjvég. Az aranyozás vastagon vonja be a darabot, jobb minőségű, mint a többi veretnél. Felerő­sítése egyszerre tokos és két, gyöngygúla-utánzatú szíj­befogó füleccsel történt. Utóbbiak csak az előlapon emelkednek a szíj vég széle fölé, hátul alátétlemezke

Next

/
Thumbnails
Contents