Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Szőke Béla Miklós: Egy avar kori indavirág (Késő avar kori övgarnitúra Zalaegerszeg–Ola, Új kaszárnya területéről)

ZALAI MÚZEUM 10 2001 Szőke Béla Miklós Egy avar kori indavirág Késő avar kori övgarnitúra Zalaegerszeg-Ola, Új kaszárnya területéről Professzorom, Bóna István emlékére Bevezetés Több mint ötven éve már annak, hogy Fettich Nándor egy avar kori leletben még műtárgyat (is) látott, s egy avar kori motívumot vagy motívumcsoportot művészettörténeti módszerrel elemzett és értelmezett (FETTICH 1926, 1928, 1937). Ezután azonban a kutatást alapvetően egy olyan társadalomtörténeti érzékenységű, ethnografikus szemlélet határozta meg, ami szinte teljesen háttérbe szorította, kiaknázatlanul hagyta az emlékanyag művészeti vonatkozásait. Hogy ez az egyoldalúság milyen káros következményekkel járt, azt ma már egyre inkább érezzük, amikor egy-egy tárgytípus stílusával, díszítésének megfogalmazási módjával kapcsolatos kérdésre is választ szeretnénk kapni, vagy akár csak egy-egy tárgyat, leletcsoportot stílusjegyei alapján szeretnénk a maga kronológiai és tipológiai kereteibe ágyazni. A zalaegerszeg-olai övgarnitúrának a hagyományostól eltérő feldolgozási módjával magam is szeretném annak a napjainkban újra erősödő, komplexebb szemléletnek a meggyökeresedését, elterjedését elősegíteni, amely természetesnek tartja, hogy egy régész a régészeti leletre ne csak mint viseleti vagy használati tárgyra, hanem - ha az arra érdemes - mint műalkotásra is tekintsen. Leletkörülmények, a leletek leírása 1955 elején (?) Zalaegerszeg Ola nevű városrészében, az Új kaszárnya (utóbb Petőfi laktanya) udvarán ismeretlen körülmények között egy sírt bolygattak meg. Az előkerült leleteket Látrányi Antal zalaegerszegi iskolaigazgató 1955 februárjában a Göcseji Múzeumnak ajándékozta, ahol Szentmihályi Imre, a múzeum akkori vezetője vette leltárba őket. (lelt. sz. ZGM. 55.11.1-10)' (1-2. kép) 1-2) Kéttagú, széles címerpajzs alakú övveretek. Trapézszerűen kiszélesedő, enyhén ötszögletű, címerpajzs alakú veret, U-alakú csüngővel (egyiknél letörött, hiányzik). Kéregöntésü bronz, az előlap tűzaranyozású, az aranyból kevés az áttöréseken keresztül a hátlapra is ráfolyt. Az aranyozás a korabeli használat, a korrózió és a helytelen restaurálás miatt ma már sok helyen hiányos. A véreteket három szegeccsel erősítették az övre: egy szegecs felül középen, a másik kettő pedig a két alsó sarokban ütötte át a veretet. Az U-alakú csüngő zsanérral csatlakozott a verethez. A pajzsos veretek meghatározó motívuma a kötélszerüen összesodrott kétvonalas inda, amely nemcsak a széleket fonja körbe, de középen kereszt alakban egy másikkal is összefonódik. A keresztszárakról egy-egy kacs hajt ki, végén virággal. A virág két, ívesen lehajló csészelevélből s egy hármas tagolású, félkörívekben záródó sziromlevélből áll, amelyek közrefogják az áttört, félkörívesen vagy pikkelyszerűen kivágott vackot. A veretek széleit gyöngydrót-motívum keretezi. Az U-alakú csüngő díszítése két szimmetrikusan elhelyezett, elmosódott rajzolatú indavirág, szélein ugyancsak gyöngydrót-utánzattal. A pajzsos veret H. 4,0 cm, Sz. 2,5 -3,5 cm, Vast. 0,4-0,5 cm, az U-alakú csüngő H. 3,0 cm, Sz. 2,5 cm, Vast. 0,3 cm. 3) Kisszíj vég. Nyújtott U-alakú, áttört díszű, tűzaranyozású bronz kisszíjvég, egybeöntött. Felerősítés a szíjvég elő- és hátoldalán felül két-két, gúlába rendezett granulátumokat utánzó szíjbefogó füleccsel, közepén felerősítő szegeccsel. A szíjvég díszítésének alapmotívuma egyetlen, másfélszeres fordulatú, hullámos inda, amelynek kör alakú kacsai a véreteknél megismert virágokban végződnek. Ezek hol jobbra, hol balra, de mindig lefelé hajlanak, velük szemben az indából egy kis levélke sarjad. Az egész kompozíciót gyöngydrót-motívum keretezi. Teljes H. 5,5 cm, Sz. 1,8-2,0 cm, Vast. 0,5 cm, felerősítő fülecsek 0,6 x 0,6 cm. 4) Kisszíjvég. Rövid U-alakú, egyoldalas, áttört díszű, öntött bronz kisszíjvég. Az aranyozás vastagon vonja be a darabot, jobb minőségű, mint a többi veretnél. Felerősítése egyszerre tokos és két, gyöngygúla-utánzatú szíjbefogó füleccsel történt. Utóbbiak csak az előlapon emelkednek a szíj vég széle fölé, hátul alátétlemezke