Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Kiss Gábor: A Keszthely-városi avari kori tememtő kutatásának kezdetei (1873. november–1880. április)

A Keszthely-városi avar kori temető kutatásának kezdetei 87 1881. április 24-én: „A nyakékszerek különféle alakú gyöngyökből állottak, melyek közé nem ritkán átlyukasztott római pénzek voltak felfűzve Julianus. Constantinus Gallus és Valentinianus korából, a legtöbb ilyen érem a IV. századbeli római imperátoroké volt. (...) A lelt tárgyak alakja után azt kehet következtetni, hogy a keszthelyi temető az avarok idejéből való. a kiknek temetkezési viszonyaira, hadi eszközeire, ékszereikre és ruházatukra is érdekes adatokat szolgáltattak Lipp Vilmos ásatásai." (ELLENŐR 1881) 1882. március 15. ..Zum Schlusse will ich noch die Frage berühren: welcher Zeit und welchem Volk gehört dieses Gráberfeld. und auch das in Keszthely an? Ein inschriftliches Denkmal würde dicse Frage mit einem Schlage erklaren, aber leider gerade ein solches habé ich bis jetzt nicht gefunden. Bleibt also nichts Anderes übrig. als aus dem vorliegenden Matériáié einen Schluss zu ziehcn. Die in den Grábern gefundenen Römermünzen gehen bis Gratianus, eine spatere, z. B. byzantinische oder gar fránkische Münze kommt gar nicht vor. Dies beweist. dass man den Grábern kein höheres Alter als das V. Jahrundert anwcisen kaim. Das VII. oder VIII. Jahrhundert anzunehmen. dürfte, meiner unmassgeblichen Meinung nach. auch nicht richtig sein. Dafür spricht erstens das absolute Fehlen einer Münze spáteren Datums. Zweitens fand ich am Dobogó, wenn auch in sehr gennger Anzahl. noch wirklich rönusche Gcgenstande. wíe Fibula, Perlen. Schüssel. Bruchstücke von glasernen Armringen. welchedeutlich zeigen dass unser Volk der unmittelbare Érbe der in Pannonién ansássig gewesenen römer war. Drittens ist die Herstellung unserer Schmucksachen eine Nachblüte der römischen Kleinkunst, wahrscheinlich von kunstfertigen. im Lande zurückgebliebenen römischen Handwerkern im Dienste und nach dem Geschmacke der neuen barbarischen Herren ausgeübt. Und dass diese einen zwar originellen, vielfach an den Orient erinnernden, aber durchaus keinen schlechten Geschmack hatten. zeigt ein Blick auf unsere Gcgenstande, die. was Kunstsinn und Ausfühmng betrifft. die gleichartigen Produkte der letzten römischen Zeit beiweitem übertreffen. Allés dies zusammengehalten ergibt sich fast mit Gewissheit. dass auf diesen Grabfeldern Hunnen bestattet waren. es ist aber auch nicht ausgeschlossen, ja durch die grosse Ausdehnung der Grabfelder sogar mehr als wahrscheinlich. dass die nachvolgenden Avarén diese Grabstátten auch benützt habén. Diese meine Ansicht wurde auch durch Fachmánner. wie Franz Pulszky und Dr. Otto Tischler, die im vergangenen Herbste die Grabfelder und meine Funde besichtigen, im vollsten Masse getheilt." (LIPP 1882 535-536.) 1883. május 21-én: „A talált pénzek, valamint a régiségek kifejlett ötvösi technikát mutatnak és azt sejtetik, hogy a sírmező a negyedik század második feléből való lehet és hogy minden bár épen nem római, hanem hol germán, hol keleti ízlést eláruló ékszereket a betelepített barbároknak római késművesek készítették. De hogy melyik barbár nép lakott itt, melynek Lipp a Dobogóval együtt immár négy nagy sírmezejét is ismeri Keszthelyen és közvetlen vidékén, azt oly kérdésnek mondja, melyet most megoldani még nem lehet." (K 1883) „Határozottan római fibula van háromféle, mindegyik több példányban, ismét egy bizonyítéka annak, hogy népünk, időben, nem eshetett messze a rómaiaktól. A frank fibula, melyekből a városi sírmezőn két igen szép példányt találtam, és a melyek okai voltak annak is, hogy sírmezőinket a VT. és VII. századból keltezték, csak egy, de igen sajátságos példányban került napfényre." (LIPP 1884a 17.) „Nem mellőzhetem hallgatással a sírokban itt-ott talált érmeket sem. melyek kizárólagosan római eredetűek és a melyek legfiatalabbjai a Gratianus-félék. Régibb, az van. Ilyen egy igen szép Tiberius ezüst dénár, hátlapján az ülő császár alakja, jobbjában pálmaágat, baljában lándzsát, vagy talán hosszú sceptrumot tart. A kifelé fordított betűk e köriratot adják: PONTIF MAXIM. Az előlap körirata: TICAESAR DIVIAVGFAVGVSTVS. Ez az egyetlen ezüst érem a Dobogóról. A nem átfúrt, tehát nem a gyöngyfüzérek lógói gyanánt használt érmek rendszerint a jobb kéz alatt feküdtek. Az éremleletekből világosan következik, hogy sírmezőnk Gratianusnál nem idősebb. De hogy nem is sokkal fiatalabb, a mellett nyomós bizonyítékok szólnak. Bizonyíték az. hogy Gratianusnál fiatalabb érmet sem a Dobogón sem a városi sírmezőn nem találtam. Pedig a három ezer sír egyikébe már csak tévedhetett volna egy. ha ugyan népünknek olyan lett volna... Ha már temetőnk korát csaknem biztonsággal a IV. század végére vagy az V. század elejére tehetjük, még mindig megoldatlan az a kérdés, hogy minő néptől eredt? (...) - Mindazonáltal az itt lakott nép miféleségéről positív adat hiányában, véleményt nem akarok koczkáztatni." (LIPP 1884a 22-24.) 1884. október 12-én: „Tekintettel tehát az alább felhozandókra. talán nem fogok nagyot tévedni, ha sírmezőinknek körülbelül 4060 évi időtartamot assignálok. Ez azonban csak mellékes értékkel bír, fő dolog az, hogy a leletek, összességükben tekintve, adnak-e oly támpontokat, melyek alapján a sírmezők valószínű korát némi biztonsággal meg lehessen állapítani. (...)