Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Kiss Gábor: A Keszthely-városi avari kori tememtő kutatásának kezdetei (1873. november–1880. április)

80 Kiss Gábor tálló hosszában, a kertajtóig terjedő részen 200 nr-nyi területen (?). ahol „hatvan egynéhány", túlnyomórészt női és gyermeksirt tárt fel. Ezek többé-kevésbé ENyDK-i (?) irányú sorokat képeztek és fejjel nyugatnak feküdtek, amelyek alól csak a gyermeksírok képeztek esetenként kivételt, „valamint oly sírok, melyekben négy-öt ember maradványai voltak egymásra halmozva". A sírok mélysége a területen levő agyagréteg vastagságától függött, mert ezek „ismert mélységben a homokrétegre voltak ágyazva". A mélység tehát 150 cm körül lehetett. Az itt talált csontvázakat Lipp antropológiailag orthokephalosokra (arányos fejűek) és dolichokephalosokra (keskeny hosszúkás fejűek) osztotta. Azt is megfigyelte, hogy amíg az előbbiek sírjai mellékletben gazdagok, addig az utóbbiaké szinte üresnek bizonyultak. így ezek többségét fel sem tárták az ásatást 4-5. napjától fogva. Több összevagdalt koponyát is talált. Előfordultak kettős és többes sírok is. Volt férfi+nő. férfi+nő+2-3 gyermek, nő+1-2 gyermek. A koporsós sírokban (az urnák alatti öt sír!) gyakoriak voltak a különféle színű (vörös, sárga, kék, fekete) málladékok. amely nyilván az elporladt ruházattól származott. Néhány esetben ezek szálszerkezetét is jól meg lehetett figyelni. Az ásatások eredményéről, amelyről egyébként a napisajtó is hírt adott (VL 1879-12-07 2.; VK 1879-1214 3). Lipp Vilmos több helyen is beszámolt. (LIPP 1880 81-89.; 1880a 117-122.; 1880b; 1880c.) Hasonlóképpen említést tett róla titkári jelentésében Rezsőffy György is (REZSŐFFY 1880 97.). 1879.11./1-2. urnasír: (2 kép) Már az első napján, a feltárt terület „második sírsorának közepétől kissé kelet felé a felszíni humuszban" (amelyben egyébként egy római érem is volt) „csekély távolságban egymástól" (vagy egymás mellett) két urna állott. Mindkettő kétségtelenül őskori volt: 1-2. 2 darab durva és rosszul égetett, inkább csak tűz mellett szárított anyagú „öblönyalakú hamvveder". 1. A kisebbik urna (+) a munkások vigyázatlanságának esett áldozatul. 2. A még épen megtalált, de később szétesett nagyobbik urna Lipp leírása alapján („durva, fekete, és csak tűz mellett kiszárított agyagból készült és a hasdomborulás mindkét oldalán hosszúkás, átfúrt csücskkel volt ellátva" (Á: 13 cm.) (+). Az urnák őskori keltezését megerősíti Lipp észrevétele is: „Azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy csücskös edényeket (amilyen a talált urna is volt) nemcsak az őskorban, hanem még a középkor kezdetén is készítettek és használtak." Szintén az őskori keltezést támasztja alá, hogy az egyik urnában a földdel kevert hamu és csontdarabok között lelt leletek koravaskori jellegűek: 1. Vaskés (+). 2. Négyküllős bronzkarika (Á: 4,7 cm) (LIPP 1884 66 ábra; HAMPEL 1905 III 151. Taf. 13.) (+). 3. Gombosfejű törött bronz tű (H: 9,5 cm) (LIPP 1884 67. ábra; HAMPEL 1905 III 151. Taf. 12.) (+). Meg kell azonban jegyezni, hogy ezekről az urnában előkerült leletekről Lipp legkorábban csak a temetőről írt összefoglaló művében szólt (LIPP 1884 23, 1885 38.) az ásatások után írt beszámolóban azonban nem említette őket. Ez a tény, hasonlóan az alábbi lovassír esetéhez azt a gyanút kelti, hogy az eredeti sírleírást az ásató a későbbiekben valamilyen oknál fogva „átdolgozta", ami viszont ennek hitelességét kérdőjelezi meg! 1879.11./1. sír (2. kép) Lovassír. Állítólag 1 méterrel az urnák alatt (azaz 150 cm mélyen) „rendkívül nagy és a szokottnál másfélszer szélesebb" sírgödörben, közvetlenül a koporsón, egy 4-5 éves csikó csontváza feküdt a sír hosszában. A koporsóra a „korhadt fa nyoma" utalt. Valószínűleg ehhez a sírhoz tartozhatott a Lipp által külön emlegetett 11 darab „négy élű" koporsószeg, ill. ezek egy része (H: 11 cm; SZ: 1 cm) (+). A koporsóban egy „középtermetű, ázsiai emberfajtára utaló koponyájú férfi csontváz" feküdt (VH: 183 cm. „Ép csontváz"!) „amely már néhol teljesen elenyészett". „A csontváz maga helylyel közzel már csak rozsdasárga por alakban volt meg." A koponya legépebb része az alsó álkapocs volt, amelyben már csak egy fog, a baloldali utolsó előtti zápfog volt meg. „Az állkapocs jobb oldalán már a fogak helyét sem lehetett megismerni. Nyilván igen vén ember volt." A csontváz maga „melltől a fejig,, vastag ruhamálladék réteggel volt borítva. Mellékletek: 1-8. Bronzból öntött, nagyméretű vrapi indás övgarnitúra: 1. A mellen, „a mellcsont felett" kettőslapú nagyszíjvég (H: 17,5 cm; SZ: 3,5 cm) (Ltsz.: VRT III.C.19.: SM. 54.702.1.) (LIPP 1884 68. ábra: HAMPEL 1905 III. 139. Taf. L; FETTICH 1929 1-П. Taf. 1.). 2-7. A „gyomor táján" 6 darab pajzs alakú óvveret. 5 darab eredetileg csüngős (M: 3,9, ill. 5,6 cm; SZ: 4, ill. 2 cm), 1 csüngő nélküli (M: 3,6 cm; SZ: 4 cm) (Ltsz.: VRT III.c.17.; SM. 54.705.1.) (LIPP 1884 69. ábra; HAMPEL 1905 III. 139. Taf. 3.; FETTICH 1929 I-II. Taf. 3-6). 8. Közvetlenül a veretek mellett jobbra csuklós övcsat (H: 8, ill. 4,6 cm; SZ: 5, ill. 3,8 cm) (Ltsz.: VRT III.c.18.; SM. 54.701.2.) (LIPP 1884 70. ábra; HAMPEL 1905 III. 139. Taf. 2.; FETTICH 1929 I-II. Taf 2.). (Lipp első közleményében ezt még a nagyszíjvéggel szemben fekvő köpenycsatként írta le!)