Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

P. Barna Judit: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród–Kápolnapusztáról

ZALAI MÚZEUM 9 1999 P. Barna Judit A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród-Kápolnapusztáról Bevezetés A lelőhely a Kis-Balaton környéki leletmentéseket megelőző terepbejárások révén vált ismertté. Kápolnapuszta Zala megyében, a Kis-Balaton keleti partján fekszik. ' A Balatonmagyaródi-hát megtelepedésre kiválóan alkalmas, a környezetéből 5-10 m-nyire emelkedik ki és futóhomokkal fedett. A legmagasabb pont tengerszint feletti magassága: 115 m.

2 A nagyjából É-D-i irányú dombháton hosszirányban helyezkedett el a neolitikus telep. A lelőhely először a középső neolitikumban népesült be. a legintenzívebb települési periódusa azonban a késő neolitikum - korai rézkor idejére esik és a lengyeli kultúrához köthető, A lelőhely a Kis-Balaton rekonstrukció részét képező II. víztározó építése során vált veszélyeztetetté, a meginduló földmunkákkal párhuzamosan Horváth László vezetésével kezdődött meg a leletmentés 1992 tavaszán. Ekkor a lengyeli kultúra több gödre, valamint szórványos DVK leletek kerültek elő. 1993 áprilisában nagyobb felületen folytatódott a feltárás, két ásatási helyszínen. A leletanyag az előző évihez hasonló volt, kisebb számban vonaldíszes kerámia, túlnyomó részben lengyeli leletek kerültek napfényre. Végül 1994-ben egy kisebb leletmentés eredményeként egy népvándorlás kori temetőrészlet, valamint a lengyeli kultúra egy újabb gödre egészítették ki a kápolnapusztai településtörténeti adatokat. Az alábbi közleményben a DVK kerámialeleteit mutatjuk be. Л település Az őskori települések - a leletanyag előkerülési helyéből következtetve - mind a középső, mind pedig a késői neolitikumban a dombhát nagy részét elfoglalták. Pontos adatokat sem a DVK, sem pedig a lengyeli kultúra településére nézve nem tudtunk gyűjteni, hiszen gyakorlatilag az egész lelőhely bolygatott volt. A lelőhelyet magába foglaló dombot egészen a II. világháborút követő évekig mezőgazdaságilag nem hasznosították, 1945 után azonban művelésbe vonták és a talajt szinte az egész dombháton mintegy 80 cm-es mélységben átforgatták (rigolírozták). Ennek nyomai egyértelműen jelentkeztek a leletmentés során: a dombhát E-i peremén, ahol 1992-ben, majd 1993-ban a leletmentést megkezdtük, sikerült néhány érintetlen objektumot feltárni, melyek szinte kizárólag a lengyeli kultúra anyagát tartalmazták. Ezt a néhány gödröt leszámítva azonban az egész lelőhelyen egyetlen egy további objektumnak sem találtuk megfogható nyomát, holott a kutatott terület egészét a leletanyag nagy sűrűsége jellemezte. A DVK leletek kivétel nélkül szórványként, lengyeli leletanyaggal keverten került elő. Mindezek következtében a DVK településére nézve semmilyen adattal sem rendelkezünk. A leletanyag A feltárt leletanyagban nem csak mennyiségileg, hanem minőségileg is a kerámia dominál. A leletanyag további részét kőeszközök és állatcsontok képezik, mely leletek a kerámiához hasonlóan, a már említett okokból kifolyólag szintén szórványnak minősülnek. A lelőhelyen feltárt kőeszközök részben a dunántúli vonaldíszes kerámia, részben pedig a lengyeli kultúra hagyatékai, mivel azonban e leletcsoport részletes feldolgozása még nem készült el, közzétételüktől ezúttal eltekintettünk. Szórvány jellegénél fogva az előkerült kis számú állatcsont nem köthető a lelőhelyen képviselt kultúrák egyikéhez sem. A lelőhely kiterjedéséhez és intenzitásához mérve az állatcsont anyag meglepően kevés, állapotát tekintve pedig annyira rossz megtartású és töredékes, hogy állattani meghatározásra alkalmatlan. Kerámia: A finom kerámia kívül szinte kivétel nélkül fekete vagy szürke színű, feketésszürke, néha világos szürke, a belső oldal ugyanilyen, esetleg pirosas barna vagy téglaszínű. A felület legtöbb esetben polírozott. Ez sokszor lekopott, csak kisebb-nagyobb foltokban maradt meg. Az edények viszonylag vékony falúak (4-7 mm), felületük kívül-belül simított. Megjelenik a szürkés fekete, homokkal soványított, törésfelületén vörös színű kerámia is. A finom kerámia anyaga jól iszapolt. Általános a homokos, kvarcszemcsés soványítás, de gyakori a kisebb