Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Kiss Gábor: A Keszthely-városi avari kori tememtő kutatásának kezdetei (1873. november–1880. április)

ZALAI MÚZEUM 9 1999 Kiss Gábor A Keszthely-városi avar kori temető kutatásának kezdetei (1873. november- 1880. április) mert abban a tudatban, hogy az isteni gondviselés épen nekem engedte meg, hogy a keszthelyi sírmezők kincseit megmenthessem, és ez által hazám tudományosságának tehessek szolgálatot, találom leggazdagabb jutalmamat. " (Lipp Vilmos) A keszthelyi Balatoni Múzeum száz éves fennállásának ünnepe alkalmából időszerűnek vélem, hogy szóljunk a régészeti szakirodalomban „Keszthely-városi temető" néven ismertté vált sírmező kutatásának kezdeteiről. Nem csupán azért, mert e temető egyben névadója a város nevével jelzett antik eredetű ún. Keszthely-kultúrának, hanem azért is, mert ez volt az első magyarországi népvándorlás kori temető amelynek módszeres feltárása megindult. Az ásató Lipp Vilmos (1835-1888) csorna-premontrei kanonok, keszthelyi gimnáziumi igazgató és házfőnök volt, aki a hivatalosan 1872. január 7-én megalakult Vasmegyei Régészeti Egylet anyagi támogatásával kezdte meg a nagykiterjedésű - és tegyük hozzá, máig sem teljesen feltárt - sírmező kutatását. Annak ellenére, hogy a temetővel már az ásatón kívül is rengetegen foglalkoztak (összefoglalóan: MRT I 1966 91., No. 21/48.; KISS 1984 167-168; MÜLLER 1992 258.). mégis a temetőből legelőször múzeumba jutott leletek máig közöletlenek. illetve az egyik fontos ásatási évad beszámolója voltaképpen teljesen ismeretlen a régészeti kutatás előtt, hiszen az gyakorlatilag elérhetetlen helyen, egy vidéki lap hasábjain jelent meg. E két hiányosságot szeretném most pótolni

1 és a különféle publikációk, híradások,

2 leltárkönyvek és irattári anyagok alapján összefoglalni a Keszthely-városi temető kutatásának kezdeteit, pontosabban az első ismert leletek sorsát (1873 november és 1878 március), valamint a meginduló régészeti ásatások történetét addig az időpontig, ameddig azt még az amúgy csekély anyagi lehetőségekkel rendelkező Vasmegyei Régészeti Egylet finanszírozni tudta (1879 április - 1880 április). E kezdetek után a közben országos érdeklődést kiváltott temető feltárását már más anyagi forrásokból fedezték és ennek megfelelően ezt az időpontot követően a feltárt sírok leletei (legalább is azok döntő többsége) már országos gyűjteménybe kerültek. Az első ilyen ásatási évad 1880 nyarán volt, amikor Lipp Vilmos az Országos Embertani és Régészeti Társulat megbízásából újabb 34 sírt tárt fel. Ezek leleteit aztán 1880. október 22-én a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiség-osztálya 100 forintért megvásárolta az ásatótól (Ltsz.: 157/1880.1-37.). E múzeumba jutott leleteket ez alkalommal már Hampel József ismertette részletesen az Archaeológiai Értesítő hasábjain (HAMPEL 1880 349-351, XLIV-XLV t.; HAMPEL 1881). Az alábbiakban tekintsük át a szóban forgó szórvány leleteket és a Lipp Vilmos által megkezdett ásatások alkalmával feltárt sírokat és azok mellékleteit! Mivel a tanulmány végén a témával kapcsolatosan teljes bibliográfia található, a következőkben csak a lényegesebb információk lelőhelyét tüntetetem fel az állandó ismételgetések elkerülése végett. Ugyanígy a tárgyak képi közlésénél néhány kivételtől eltekintve a visszakereshetőség megkönnyítése végett csak Lipp Vilmos magyar (LIPP 1884), és Hampel József német nyelvű (HAMPEL 1905) összefoglaló művének képszámait adom meg. 1873. november 1873. november elején a keszthelyi Sörház helyén különféle „régiségek"-et találtak. Ezt a tényt e hónap 10-én Wiese Károly polgári iskola-igazgató jelentette a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiség-osztályának. A napfényre került leletekből az elhányódástól megmentett tárgyakat ez év november 15-én Wiese Károly a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Ezeket később Ortvay Tivadar mutatta be az Archaeológiai Értesítő lapjain (ORTVAY 1874 73.; 1875 59.), melyeket egyébként - mint írja - „fejjel kelet felé fordított" csontvázas sírokban találták. Később a telek tulajdonosának elbeszéléséből kiderült, hogy a munkások ekkor, a pinceásáskor „tizenötnél több régi sírt bontottak fel". „E sírok közül azonban csak egyetlen egy volt durván faragott kőlapokkal befoglalva", a többi egyszerű földsír volt (LIPP 1879 61.).