Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Kiss Attila: A 375 és 1000 közötti kincsleletek, mint a Kárpát-medence kora középkori történeti forrásai. A kincsleletek katalógusa

56 Kiss Attila történeti kutatás az Erdélyben élt nyugati gótok (Marosszentanna / Síntana de Mures kultúra) államának 376380, évi összeomlásával, és a hunok elöli elmenekülésével magyarázza (BÓNA 1986 129-130; BONA 1990 75-76). 2.2. Az előbbivel azonos korú, az Alföld északkeleti és délkeleti peremén ill. keleti területein elhelyezkedő lelőhelyekről (1. kép B) származó vandál(?) aranylelet (Brestov / Ormod: 430 g arany ékszer + 25 aranyérem: 97,7 g, azaz összesen > 528,4 g arany) valamint a nagy számú bronz éremből álló szarmata ill. gót(?) kincsleletek (Öcsöd: 2284 db. Hajdúnánás - Tedej: 705 db ill. Jupa/Zsuppa: 971 db,) a kutatás egybehangzó véleménye szerint a 4. sz. utolsó negyedében bekövetkezett történeti eseményekkel - a hunok kelet-európai megjelenése okozta menekülés-hullámmal - magyarázhatók (JÓNÁS 1929-30 44, SOPRONI 1966-67 115. 116; MESTERHAZY 1994a 284. 292). 2.3. Az egyazon újkori telken, tehát egymás közelében 1797-ben. majd 1889-ben megtalált, egykor két részletben elrejtett 5466 g arany összsúlyú és 2536 g ezüst összsúlyú Szilágysomlyó-i I—II. kincslelet (összesen 8 kg) elrejtését korábban a régészeti - történeti kutatás a gepidák hun uralom alá való kerülésével magyarázta. (A véleményeket összegyűjtve lásd: KISS 1991a 257-258). Az ujabb vizsgálatok szerint azonban a kincs legkésőbbi leletei az 5. sz. középső harmadára keltezhetek. (KISS 1982-84 401-408, KISS 1991a 252-253) tehát a gepidák hun uralom alá való kerülésének lehetősége kronológiai okok miatt elesik. A Hun Birodalom bukását (454/455) elsősorban a kárpát-medencei germán népek lázadása okozta, akiknek az élén éppen a gepidák állottak (POHL 1980 252-262). Ezért a szilágysomlyói kincs leletek nem hozhatók összefüggésbe a Hun Birodalom összeomlásával, hiszen nem lenne logikus, hogy éppen a győztes gepidák rejtsék el kincseiket, így egy újabb feltételezés szerint a 3. sz. végétől fokozatosan gyarapodó, majd arany leletei alapján éppen a hunoknak fizetett római adókból származó aranyból készült jelentős tárgyakkal gazdagodó kincsnek az elrejtése az Attila-uralom kezdetén (445-453) történt gepida dinasztia váltassál. Ardanch hatalomra kerültével volna magyarázható (KISS 1991a 255-256). 2.4. Az időben következő arany kincsleletekre (Hódmezővásárhely - Szikáncs: 6446 g. Bina / Kisbény: 482 g. Sóshartyán: * > 454 g, §ebes / Szászsebes: * 106.12 g, Debrecen környéke: > 8,19 g. Dobra: ? g. Hida / Hídalmás: ? g, Nyírbátor: > 7,8 g) az jellemző, hogy valamennyi solidusokból ill. keleti (indiai és perzsa) aranyérmekből áll (1439 - 108 - „száznál több" solidus). Ezek a kincsleletek az 5. sz. közepén zárulnak és a Kárpát-medencében nagy területen - leszámítva Pannoniát és a Duna-Tisza-közét - helyezkednek el (2. kép). Nem kell nagy képzeleterő vagy logika ahhoz, hogy a hunoknak tonna-számra fizetett aranyadó ismeretében az 5. sz. közepén záródó éremleletek elrejtését a Hun Birodalom összeomlásával kelljen magyarázni. Egy más feltételezés szerint - mely az érmek verdefényes állapotára épít - a Hódmezővásárhely - szikáncsi lelet Bleda halálakor (444/445) került volna földbe (BÓNA 1991 64). 2.5. Az 5. sz. második felére ill. a 6. sz. első felére keltezhető kincsleletek "csoportját' egyelőre csak a tág időhatár kapcsolja egybe (3. kép). Ez a 'csoport' negatív példa lehet: az időben elkülönülő leletek helyi, lokális eseményekkel magyarázhatók - ha egyáltalán magyarázhatók - és azt mutatják, hogy a csak a nagy események hozhatnak létre egységes, nagy területekre kiterjedő depot-horizontokat. 2.5.1. Az egykor cca 700-930 g aranyból és cca 9781284 db nagyméretű gránát/almandin felhasználásával készült arany cloisonné borítású Sárvíz-i lelőhelyű pajzs esetében kérdéses, hogy valódi kincsleletről van-e szó. A lelet formailag egy kincslelet, de egy újabb feltételezés szerint a pannóniai Bolia folyó-menti csatában (469) Edica halálakor a mocsaras folyóba esett pajzsáról lehet szó (KISS 1992a-b 12; KISS 1997). Ha ez az eset forogna fenn. akkor a sárvízi leletet törölni kell az 5. századi depótok közül. 2.5.2. A svébek által az 5. sz. második felében még lakott barbaricumi szállásterületéről ismert három más-más kategóriába tartozó - kincslelet. A karancskeszi. két Zeno solidusból; a Nővé Zámky / érsekújvári 131 bronz éremből és a Dőlné Semerovce / Alsószemerédi két Baldenheim-típusú sisakból álló lelet. A két éremlelet záróérmei az 5. sz. harmadik negyedének végén zárulnak, és feltehető (de nem bizonyítható!), hogy e két éremlelet az 5. sz. 2. fele és a 6. sz. második fele közé keltezhető Baldenheim-típusú sisakokkal együtt egyazon történeti esemény következtében kerültek földbe. Ez az esemény - ha a három lelet valóban egy 'lelet-horizontot' jelentene - írott forrás hiányában nem rekonstruálható. 2.5.3. Az erdélyi medencében fekvő Someseni / Szamosfalván megtalált, s csonkulása előtt cca 1000 g súlyú, női aranyékszereket tartalmazó lelet az 5. sz. harmadik negyedére keltezhető. Az írásos források szerint Erdély ekkor a gepidák uralma alatt állott. (POHL 1980 268) így a kincs elrejtése is a gepida történelem függvénye. Mivel a someçeni / szamosfalvi lelet azonos korú a tőle 5 km-re fekvő (HOREDT - PROTASE 1970 Abb. 1) 1042 g aranyleletet tartalmazó apahidai I. (Omharus) sírtól (HAMPEL 1905 II. 39-43, III. 39-43; FETTICH 1953 145-147. Taf XXI: 1-3, XXII-XXV; KISS 1986 123) és a 2457 g aranyat tartalmazó apahidai II. fejedelmi férfi sírtól. (HOREDT PROTASE 1972; KISS 1986 123-124) valamint az egyelőre csak egyetlen hatalmas aranycsattal (215 g) képviselt apahidai III. sírtól. (MATEI 1982; KISS 1986 125) jogos az a feltételezés, hogy az erdélyi gepida királyi