Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

M. Virág Zsuzsanna: A badeni kultúra rézleletei Sármellék–Égenföldről

A badeni kultúra rézleletei Sármellék-Egenföldről 41 PULSZKY 1884, 2. á. a-b, 3. á. a-b, VLADÁR 1974, 18, t, 1, 5) Markolatnyúlvány nélküli, szegecses tőrök több, jól keltezhető példánya vált ismertté Moldovából, melyek hiteles leletek alapján, a Cucuteni B-B2 időszakból származnak.(Hanesti: CRISMARU 1970, 284, Abb. 12, 3, Tirgu Ocna (Podei): MATASA 1964, 124, 9. kép, KIJNA 1981, 29, VAJSOV 1993, 122-123, Stara Momteoru:VAJSOV 1993, 124, 19. ábra 7) Az Al-Duna vidéki es bulgáriai hasonló példányok a Salcuta IVJagodina -Galatin-Pevec-Cemavoda I időszakba, azaz a „Scheibenhenker horizontba keltezhetők. (Vádastra П: VAJSOV 1993, 124, 20. ábra 3, VAJSOV 1993, 121, Hotnica-Vodopada: VAJSOV 1993, 117-118, 12. ábra I. Haramijskata Dupka: VAJSOV 1993, 119, 12. ábra 6, Galice: VAJSOV 1993, 120, 15. ábra) Tipológiáikig az Alpok vidékéhez kapcsolódnak a horvátországi példányok, melyek a topoljei tőr keltezése alapján valószínűleg szintén Salcuta IV-Hunyadihalom időszakba tartoznak. (VAJSOV 1993, 125-126, 23. ábra 2, MTROSAVLJEVIC. 1953, 265. 2. kép) A tőrtípus további párhuzamait Nyugat-Ukrajnában, a Tripolje C2 időszakban találjuk, melyek közül a Vajsov által Nerusaj típusba sorolt példányok között fordulnak elő a sármellékihez igen közel álló tőrök. (Ogorodnoe: VAJSOV 1993, 108, 2. ábra 5, Nerusaj: VAJSOV 1993, 108, 2. ábra 6, Cervomj Chutir: VAJSOV 1993, 109, 4. ábra 4, stb: KIJNA 1981, 64, ХХП. t. 12-14 VAJSOV 1993. 2-A. ábra) A tőrtípus késői formáival találkozunk az Al-Duna térségében, ahol Baile Herulane-Pestera Hotilor lelőhelyről a Cotofeni kultúra I és JJ/a fázisának hiteles együtteséből származó példányokat ismerünk. (ROMAN 1976, 8. t. 24, 25) További hasonló formák a Cotofeni Ш/а időszakból kerültek elő. (ROMAN 1976, 8. t. 28, 29) 12 Bizonytalan keltezés. 13 Feltűnő jelenség ugyanis, hogy a Keleti-Alpok térségében megjelenő tőrök arzéntartalmú rézből készültek, csakúgy, mint a Kárpátoktól keletre előforduló példányok, s valószínűleg nem véletlen az sem, hogy az Alpok vidékén kibontakozó fémművességben éppen az arzénréz használata válik meghatározóvá. A két régió közötti összekötő kapocs lehet a már említett kis-lengyelországi tőr, illetve az arzénréz megjelenése más tárgytípusokban Szlovákia területén (KUNA 1981, 18, 25). Az arzénréz technológia és a szegecses tőrtípus keleti összefüggéseinek feltételezésére ösztönöz a tőrök finomabb időrendi beosztása is. A legkorábbi szegecses tőrök a Cucuteni BB2 kultúrához kötődnek. Ezt a korai időszakot képviseli a Wyciaze-Zlotniki csoportba tartozó tőr is, míg Moldovában, Ukrajnában, illetve Ausztriában, a Mondsee csoportban kisebb időbeli eltolódással jelennek meg. (VAJSOV 1993, 33. ábra) Az idősebb formák megjelenése miatt, már M. Kuna is hangsúlyozta a Cucuten-Tripolje kultúra szerepét a Mondseei tőrök eredetével kapcsolatban, sőt még keletebbi, Kaukázus vidéki szánnazást is elképzelhetőnek tart. (KUNA 1981, 31) Ugyanakkor, az újfajta, valószínűleg keleti eredetű eleinek beszivárgása mellett, az Alpok vidéki fémművesség létrejöttével kapcsolatban nem tagadható a keletkárpáti, balkáni fémmű vességi kör hatása sem, (KALICZ 1991, 374) melynek késői öröksége az Altheimi típusú balták formai megjelenése. Az arzéntechnológia megjelenésével, alkalmazásával és elterjedésével kapcsolatosan felmerülő kérdések alapos taglalásával itt nem foglakozhatunk részletesebben. Kiemelendő azonban a technológia tadatos alkalmazásának problematikája, melynek további vizsgálata az itt feszegetett kérdések értékeléséhez is közelebb viheti a kutatást. Ezzel kapcsolatban még: TYLECOTE 1991, BHDDOTTAWAY 1995, PERNICKA 1997, 127, MATUSCHIK 1998, 243, M. VIRÁG 1999. 14 A legtovább talán az a központ működhetett, mely a Kárpát-medence északi részén megjelenő Handlova (KALICZ 1982, 11) és Szendrő típusú fokosokat, illetve a laposbalták késői változatait készíthette (PATAY 1984, kronológiai tábla, SCHUBERT 1965, 278-279, 284, KUNA 1981, 25). A Handlova és a Szendrő típusú fokosok a 3. rézhonzont végére keltezhetők, de az arzénréz felhasználása miatt, készítésüket egészen a badeni kultúráig feltételezik. (KUNA 1981, 25) 15 KALICZ 1982, M. VIRÁG 1986, 1987 10 Ezt a feltevést támasztja alá a hlinskoi lelet keltezése, illetve e három típus együttes előfordulása ebben a leletegyüttesben (PAVELCIK 1979, 2. á. 1-7, 336-337, PARZINGER 1992, 2. ábra, KALICZ 1991, 361-375) M. Kuna a badeni kultúra fémművességének Alpokvidéki összefüggéseivel kapcsolatban hasonló feltételezésre jut. Miután az arzénrezet DK- Európa peremkultúrái (Cucuteni В, a Mondsee és Altheimi Trichterbecher kultúra) már a rézművesség 3 horizontjában alkalmazták, feltételezi, hogy a badeni kultúra az arzéntechnológiát ezektől a kultúráktól tanulta, valószínűleg a Kárpátmedence ENy-i részén (Mondsee és Trichterbecher kult.), ahonnan a fémművesség néhány formáját is átvette. (KUNA 1981, 43) Véleményem szerint a Kuna által ebben az összefüggésben említett rézhorizont valójában a 3. rézhorizont végét, vagy a Kuna szerinti 4. rézhorizont elejét jelentheti. 18 KUNA 1981,30 19 KALICZ 1982, 15 20 A rézlelőhelyek nem merülhettek ki, mivel a Kárpátmedencében ismert rézlelőhelyeket még a középkorban is használták, sőt a 30-as évekből is van adat, tiszta rézrögök előfordulására az Északi-Érchegységben különböző területein. KALICZ 1992, 7. és 9. j, MAKKAY 1996, 42. 21 A rövidítéseknél Tulok M. jegyzékét alkalmaztam, ('fúlok M: Abbreviations of Periodicals and Series of Archaeology and auxiliary Sciences. ActaArchHung 36 (1984), 333-384.