Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Haász Gabriella: A nyilvánosság formái egy hajdani vidéki múzeumban (A sümegi Darnay-gyűjtemény bemutatása, 1891–1941)

292 Haász Gabriella gyűjteményből és a neves személyiségekhez kapcsolódó emléktárgyak osztályából adott válogatást. Deák Ferenc, Kossuth Lajos és gróf Wesselényi Miklós ereklyéi együtt még inkább figyelemfelkeltőek voltak.

34 Az 1900-as „Egyetértés"-béli beszámoló a kézirat- és régi könyvgyűjtemény különlegességeit sorolta fel. Ezúttal Zrínyi Miklós, Thököly Imre egy-egy levelét és II. József jegyzetét emelte ki. Az irodalmi-művészeti anyag változatosságát 18. századi búcsúztatókon és halotti verseken kívül Kazinczy Ferenc, Barcsay Ábrahám, Petőfi Sándor. Bajza József, Vachot Sándor, Tompa Mihály, Arany János és Blaha Lujza levelein, feljegyzésein mutatta be.

35 A „Társaság" 1916-os múzeumi „visszaemlékezésének" idején már a berendezett nagy, többtermes kiállítást vette alapul Darnay. Az iparművészeti teremből 3 műtárgyat választott ki, a Kisfaludy-teremben pedig a kézirattár darabjaiból válogatott. A 16 év előtti lista jócskán kibővült, a már említett teljességre törekvés jegyében, s a mintegy 30 nagy név mellett nem mulasztotta el egy-két mondatban leírni a nevezetes dokumentumok tartalmát sem.

36 A múzeum egészének bemutatásával az olvasók még teljesebb képet alkothattak maguknak az ott folyó gyűjtőmunkáról és az anyag rendszerezéséről. A Vasárnapi Újság említett összeállításában, 1905-ben még a kereskedés melletti nagytermi kiállításról esett szó. A beszámoló sorra vette a tárlókat, de hosszabban időzött a régészetnél; a kőkorról. bronzkorról, a csabrendeki és somlói sírmellékletekről szólva megemlékezett a különleges szerzeményekről is.

37 Eötvös Károly a Pesti Hírlap hasábjain 1907-ben adott hasonlóan részletes ismertetést, s ő is a „történelem előtti" kort, továbbá a népvándorláskort és a középkort emelte ki mint a múzeum erősségét.

38 Az új kiállítóhelyről 1910-ben író Darnay amellett, hogy a valóságnak megfelelően sorolta fel gyűjteményeit, az őskori terem és a magyar hadtörténeti terem tárgyait tudta legjobban szemléltetni. A látottak alapján, a Sümeg vidéki ásatások eredményeként, bemutatta az elmúlt korok anyagi kultúráját, foglalkozásait, eszközhasználatát - beleértve a frissen kutatott szalacskai pénzverő műhely felszerelésének jellemzését. Mindezt életképszerűen. a jelenkor embere számára érzékletesen foglalta össze, s ezzel a kiállítást a leírás útján is látványossá tette.

39 Az első látogatási adatok az 1900-as évekből ismeretesek. A gyűjtemény a régi helyén, a vaskereskedés melletti nagyteremben már meghatározott nyitvatartási időben fogadta a vendégeket: szerda délután 14-20 óráig és vasárnap délelőtt 8-12 óráig. Vidékieknek bármikor rendelkezésre állt, kivéve vasárnap délután. Az 1902. júliusi megnyitást követően, az első hónapban 2000-nél többen keresték fel.

40 Az Ingyen Naptár azután évről évre közölte a látogatási statisztikát, az iskolai csoportokat és a neves személyiségeket külön is felsorolva. Az állami múzeumba a hét 3 napján; szerdán, csütörtökön és vasárnap díjtalan volt a belépés, szombaton 30 fillér. Az idegenek előzetes bejelentéssel bármikor jöhettek. Tudósok, szakemberek: régészek, történészek, levéltárosok minden évben érdeklődtek a legújabb szerzemények iránt, s kutatómunkára is alkalmuk nyílt. Darnay személyes jó kapcsolatai révén sok művész, politikus, közéleti személyiség fordult meg a múzeumban. A látogatók zömét mégis a helybeliek és a vidékiek adták. 1906-ban a több mint 8000 vendégből 6000-en a sümegi búcsúk és vásárok idején jöttek. A földművesek Zala. Veszprém. Vas és Somogy megyéből sokszor magukkal hozták a náluk heverő régiségeket. 1907-ben a szintén 8000 körüli vendéglétszámból ők megint jelentős arányban részesültek. A következő években „több ezernyi" látogatóról kapunk rendszeresen hírt, akik között növekvő számban vannak jelen a balatoni fürdőző- és turistacsoportok. A vendégeket maga az igazgató kalauzolta, és magyarázatok kíséretében mutatta be gyűjteményeit. Felfedezték a művelődési lehetőséget az iskolák: az ország távolabbi részeiből is vezettek ide tanulmányi kirándulásokat; minden évben szép számú gimnáziumi, reáliskolai, polgári és elemi iskolai csoport tekintette meg a kiállítást, mint a Balatonkörnyék egyik fő nevezetességét.'

11 Az 1920-30-as évekből csak szórványos információk szólnak a látogatottságról: 1933-ban több mint 8500 fő, 1934-ben 10 800 fő nézte meg a múzeumot, az immár állandósított ingyenes belépési lehetőséggel élve.

42 (10. kép) A veszprémi múzeum párhuzamos adatait is érdemes megemlíteni. 1900-1910 körül évente 1700-3500 látogatót jegyeztek fel. valószínűleg a csoportok nélkül. Az érdeklődés itt is az 1920-as évektől élénkült meg, amikor a múzeum önálló palotát kapott. A látogatók száma 1928-ban túllépte a 10 000-et, 1932-ben 13 000-re növekedett. Az élőszavas kalauzolás nemcsak a múzeumra, hanem a városra is kiterjedt.

43 Az összehasonlításban a Darnay Múzeum a későbbiekben is megállta a helyét, s ez nagyban köszönhető a sajtóban megjelent tudósításoknak, ismertetéseknek és az irodalmi műveknek, melyek fenntartották az érdeklődést az intézmény iránt. Az I. világháború után az ásatások abbamaradásával Darnay irodalmi tevékenysége nagyobb hangsúlyt kapott. Régészi, kultúrtörténészi munkájának eredményeit szépirodalmi köntösbe bújtatva ismertette meg a közönséggel. Új műfajt teremtett: az őstörténeti tárgyú kalandregényt. Az 1913-ban megjelent „Gisimár" a somlóvidéki ősemberről, az 192l-es „Tagisir" a szalacskai telep életéről szól. Az 1920-as évek könyveit szintén gyűjtőmunkája és búvárkodása eredményeiből állította össze. A köznéphez szóló, ízes nyelvezetű, regényes elemekkel tarkított művek nem tartoztak a korabeli irodalom élvonalába, de művelődés- és társadalomtörténeti korfestésük miatt elismerést érdemelnek. A Kisfaludyt