Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Petánovics Katalin: Boroskanták ANNO1740

254 Petánovícs Katalin A tudatosan összeválogatott szólásokból szinte sugárzik a mester önérzete. Mintha csak azt mondaná: nézheti bátran, mert nem talál benne kivetni valót! S végül a más edényeken is gyakran előforduló ismert intés: aki eltöri a korsót, vegyen helyette. Vagyis vigyázzanak rá nagyon, mert ilyet többet nem csinál nekik senki. (10. kép) Az eredeti szöveg így szól: Minden újság kedves, Az о penig reves Vetik a sib vásárra. Uj szita függ s(z)egen az о hever a földön, csak nem is teszik polczra (ke)dve ha az о Bortol jobban (felke)l hogysem Musttol, meríts bele vigy a tánczba. Ajándék marhának nincs odva fogának Ki tört el (helye)tt(e) f(og) (venni)

u A megajándékozott és utódai szót fogadtak: évszázadokon át vigyáztak a korsóra, ahogy ez szokás volt mind a paraszti-, mind az úri háztartásokban, ezért is maradtak meg feltűnően nagy számban a díszes, feliratos edények.

15 A Balatoni Múzeum két boroskantájának lelőhelye, sőt a múzeumba kerülésének körülménye is ismeretlen. Hiába néztem át az 50-es években a múzeumba szállított magángyűjtemények listáit, azokban legtöbbször csak darabonként számolták össze a kerámiákat, de leírást nem adtak róluk.

16 A kanták az 1950-es évek közepétől 1982-ig a Helikon Kastélymúzeumban voltak kölcsönképpen más néprajzi-, régészeti-, és helytörténeti tárgyak társaságában, leltározatlanul, s csak egy revízió során kerültek vissza a Balatoni Múzeumba. Mivel felkeltette az érdeklődésemet a két testvérkerámia, amelyeknek díszítése a csaknem egy évszázaddal későbbi miskakancsók sujtásos mintáját jutatta eszembe, elkezdtem kutatni származásuk után.

17 Reméltem, hogy a kantán feltüntetett fazekas nevének, s az évszámnak a segítségével sikerül valamelyik dunántúli levéltár céhes anyagában rábukkanni a készítés helyére, de nem így történt. Ezért megpróbáltam kizárásos alapon eredményt elérni. Elsősorban azokat a Vas és Győr megyei helységeket vettem számba, ahol az adott időben fazekas és gombkötő céhek is működtek, és amelyekre „gyanakodhatunk" a kanták lelőhelye miatt. Ilyenek Sopron, Körmend és Kőszeg.

18 Igaz, hogy egyik központ kerámia anyagát sem ismerjük igazán, mégis azt hiszem, hogy az öt kantát Kőszegen készítette Szabó Miklós fazekas mester, vagy legalábbis az ő műhelyéből kerültek ki. Ezt a feltevést támogatja az az egyetlen hiteles adat. amely a gombkötő céh korsóját adományozó régi és neves Kőszegi családtól származik, aki megőrizte a korsóhoz fűződő hagyományt. '

9 A kőszegi kanta, rendeltetéséhez méltóan, mind között a legszínesebb, s a legszebben megformált mintájú edény. Igaz, hogy a mesterséget jelképező sujtásos, vitézkötéses motívumon kívül egyetlen sor sem utal a kőszegi gombkötőkre, sem a készítő nevére, de ez nem szokatlan. Előfordul más céhkorsókon is, hogy csak a mesterség jelképeit ábrázolták rajtuk minden szöveg nélkül.

20 Jelen esetben azért tesszük szóvá, mert a másik, vele egykorú edényen viszont bőségesen van írott szöveg. Korábban már megemlítettük, hogy a céhek saját városukban vagy a hozzájuk közel eső helységben működő fazekas céhtől - céhtagtól - rendelték meg korsóikat. Feltehetően a kőszegi gombkötő céh is ezt tette. Hogy miért maradt ránk ez az öt, egymáshoz ennyire hasonló edény, talán azzal magyarázható, hogy az ismert céhkorsóktól különböző egyéni találékonyságra valló díszítés megnyerte mások tetszését is, és ugyanolyat rendeltek, vagy maga a fazekas készített belőlük ajándék céljára, esetleg a saját családjának.

21 Egy biztos: a feliratos edény rendelésre készült. Az évszázadok folyamán az edények messze kerültek egymástól, de összekötötte őket a közös származás, s ezáltal újabb bizonyítékként szolgálhatnak a kőszegi (nyugat-magyarországi) fazekasság történetéhez. Ez a kis adalék azért is fontos lehet, mert a 18. századi magyar kerámiáról alig tudunk valamit, s jószerivel csak az egyes évszámos, feliratos edények nyújtanak támpontot. Különösen érvényes mindez Dunántúl - de talán az egész Kárpát medence - jelentősebb városaira, amelyek ráépültek a korábbi kistelepülésekre, maguk alá temetve a kerámiákat is. amelyek ki tudja, valaha felszínre kerülnek-e.

22 Jegyzetek: 82.14.2. Nagykanta Sz0: 11 cm F0: 17,8 cm M: 37,5 cm 82.14.3. Nagykanta Sz0: 11 cm F0: 14,5 cm M: 41 cm 56.53.1. nagy bödönként leltározták. Lelőhelyeként Sopront (?) jelölték meg kérdőjellel, amit a 4-es pontban így indokolnak: „Soproni eredetű családtól véve, ezért gondoljuk (!) soproninak." Sz0: 12 cm F0: 27 cm M: 37,5 cm 70.175.1. nagykanta. Hagyatékból vásárolták. A 4-es pont; „Az 56.53.1. számú Sopron környéki családtól vásárolt nagy kanta ennek testvér darabja." Sz0: 12 cm F0: 15,5 cm M: 37 cm 3 Az edényről készült fényképet és a leírókarton adatait Nagy Zoltán körmendi múzeumigazgató bocsátotta rendelkezésemre, amelyet ezúton is köszönök. H 69.100.1.