Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Petánovics Katalin: Boroskanták ANNO1740

ZALAI MÚZEUM 9 1999 Petánovics Katalin Boroskanták ANNO 1740 A keszthelyi Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteménye két, egymáshoz hasonló nagykantát őriz.' (1-2. kép) Az ország múzeumaiban még három, velük csaknem azonos edényről tudunk. Közülük kettő a Néprajzi Múzeum tulajdona, de származási helyükről csak feltételezik, hogy Sopron környékén készülhettek.

2 (3-4. kép) A harmadik a kőszegi gombkötő céh korsója, amely a Junsics Miklós Múzeum állandó kiállításában látható.

3 (5. kép) A kanták vagy kantakorsók tulajdonképpen fedeles vízhordó edények, amelyek különböző méretekben folyóedényként, azaz szériában készültek, ezért rendszerint mázatlanok. A borosedényként is használt nagykanta azonban kívül-belül mázas és szinte mindig egyedi darab. Rendszerint megrendelésre vagy ajándék céljára csinálták, ezért sok időt rááldozva, különös gonddal alkották meg. Gyakran felirattal, évszámmal és domborműves rátétekkel díszítették.

4 A fazekasok azért adták tudásuk legjavát egy-egy ilyen darab elkészítésébe, mert azokat legtöbbször közvetlen környékükre - városukba, közeli falvakba - vitték, méghozzá olyan közösségekbe, ahol ünnepélyes körülmények között: céh Öszszejövetelek, falusi tanács, lakodalom, keresztelő alkalmával kerültek az asztalra.

5 Sok ember látta, s mondott a mesterről elismerő szavakat, amelyek emelték szakmai becsületét, és újabb megrendelőket szereztek neki. Feltehetően ezért karcolták az edénybe saját nevüket is, mert ismerték munkájuk értékét. A kőszegi gombkötő céh korsójának alapszíne halványzöld-, a másik négy edénye sárgás-fehér ólommázas. Belsejük színtelen mázas. A domború mintákat a négy korsó esetében világos zöld és zöldes-sárga mázzal emelték ki. Egyedül a kőszegi korsó egyes gombjait és az ANNO 1740-es feliratát színezték vörös földfestékkel. Közülük ez a darab a legszínesebb.

6 A kanták díszítésének máshoz nem hasonlítható egyediségét a gombkötő céh számára készült korsó teszi világossá.' A motívumok ugyanis a gombokkal, vitézkötésekkel, sújtásokkal gazdagon kivarrt korabeli. 1718. századi főúri és katonai viseletre utalnak.

8 A minta karakterét az egy pontból sugarasan szétágazó, szív alakban végződő szárak, zsinórok alkotják, amelyek közre fogják az edény hasán függőlegesen komponált vitézkötést.

9 A szabadon maradt tereket a feliratos edényen cifrázófa segítségével közvetlenül az edény falába nyomott nagyobb virág-, és kisebb sugaras közepű gombokkal töltötték ki. (6. kép) A többi négy edény agyagból gyúrt és cifrázófával virággá, vagy sugaras kereszt alakú koronggá formált gombjait rátétként helyezték az edény falára.

10 (7. kép) A „zsinórok" ferde rovátkolása kettős céllal is készülhetett: egyrészt megtörte a hosszú csík egyhangúságát, másrészt emlékeztetett a sujtás végső, befejezett formájára, az ún. borításra, amely arany-, ezüst-, vagy selyem szálból készült. ' Az erőteljes fülek tengelyét x alakban sűrűn rovátkolt hengeres léc alkotja, amelyet kiemelnek és egyben megerősítenek a két oldalán egymást követő ujjbenyomások. (8. kép) Az öt kanta közös vonása még, hogy mindegyik nyakán - a szemközti oldalon - ott van a keskeny, lapos, rovátkolt agyagcsíkból kirakott ANNO - 1740 felirat. A magukra adó mesteremberek - asztalosok, kőművesek, ácsok, fazekasok stb. - akik büszkék voltak munkájukra, gyakran feltüntették rajtuk a latin ANNO szót és a készítés évszámát. A jellegzetes díszítésű öt kanta minden bizonnyal ugyanazon műhelyből került ki. de háromra korántsem fordítottak annyi gondot és figyelmet, mint a feliratos- és a céh edényre.

12 Közülük a legnagyobb és a rajta lévő szöveg miatt a legérdekesebb a 82.14.3. leltári számú korsó. A megrendelésre készült boroskorsók két jellegzetessége a domborműves díszítés és a karcolással készült felirat, amelyben megörökítik a készítés helyét, idejét, sokszor a készítő és a megajándékozott nevét, akit ellátnak jókívánságokkal és tanácsokkal.

13 A mi boroskantánk alsó harmadának felső részét a ligaturának nevezett ikerbetűs latin felirat foglalja el, a szabadon maradt többi helyet pedig a lekopott, alig kisilabizálható magyar szöveg tölti ki. A latin textust tanult ember, feltehetően az ajándékozó szerkesztette meg, amelyet a fazekas gondosan átmásolt az edény falára. így hangzik: ESTRUCTA PER NIKOLAUM SZABÓ, POSIDET JOSEPHUS KOVÁTS. Vagyis készítette Szabó Miklós, Kováts József számára. (9. kép) A magyar fogalmazás már a fazekas saját leleménye. Több olyan közmondást sorol fel egymás után, amely azt sugallja, hogy ezen új kanta mellett a régi boroskorsók feleslegessé válnak, zsibvásárra, vagy sarokba valók. Mivel a kanta ajándékba készült, ezért figyelmezteti a megajándékozottat, hogy a hibákat nem szabad néznie.