Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Straub Péter: A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb alternatívája

208 Straub Péter zolta! - a tűt, ennek nyomán adom a tárgy képét, mely így nem veszett el véglegesen a kutatás számára. 12 A Festetich család múlt században istállóját és annak kifutóját ugyanis pontosan a sír helyén építtette meg. 13 A Keszthely-kultúra temetőiben Lipp Vilmos ásatásai óta tudjuk, hogy leletanyaguk alapján feltétlenül számolnunk kell - főként Fenékpusztán - 4. század végi, vagy akár 5. század eleji sírokkal is, ám azok déli tájolásáról eddig csak két lesencetomaj-piroskereszti sír nyomán volt információnk (MÜLLER 1992, 267, 274). " A Lányi Vera féle 17. típusba tartozó horreumi darabok (LÁNYI 1972, Abb. 61, 17) nem állnak magukban. Fenékpusztárol több temetőből is ismertek pontkönnintás csontkarperecek: Keszthely-Fenékpuszta déli erődfal 1901/2. sír (KUZSINSZKY 1920, 91. ábra 10; PEKÁRY 1955, 1. kép 2.4), Keszthely-Fenékpuszta déli erődfal 1980/15. sír (publikálatlan, Erdélyi István ásatása, KBM-leltározatlan), Keszthely-Fenékpuszta В temető 75. sír (KBM ltsz.: 71.49.4), 81. sír (KBM ltsz.: 71.54.2). A fibulatípus nagyszámú hazai és nyugat-európai 6-7. századi lelőhelyeit már számos alkalommal összegyűjtötték (WERNER 1962, 76, 171-172, Taf. 70, 2; KOCH 1980, Abb. 8; BIERBRAUER 1993, 129; BÓNA 1993, 138-139), melynek használata a langobardok körében teljesen általánosnak tekinthető. 10 A Közép-Duna vidék eddig publikált langobard sírjaira nem jellemző a sírgödör kövekkel való kirakása. Ha akadnak is kövek a sírokban, azok nem a sír alján, vagy annak közelében - kivétel néhány kranji temetkezés -, hanem kőpakolásként vagy a padkára keresztbe fektetett gerendán - Keszthely-Fenéki utca (SÁGI 1991. 126) vagy a sír betöltésében - Várpalota-Unio homokbánya (BÓNA 1956. 221), Zuran (POULIK 1949) kerültek elő. E lelőhelyek keltezését és etnikai értelmezését sokáig vita kísérte. A várpalotai és kranji temetkezéseket Bóna István tisztázta (BÓNA 1981, 297-298; BÓNA 1993, 160), míg a legújabb kutatás a keszthelyieket langobard kori nyugati germánokhoz (MÜLLER 1996b, 81), a zuraniakat pedig részben langobardokhoz köti (POULÍK 1995, 77). Utóbbi esetében a vaskeresztek a hasonló bajor és itáliai langobard leletek mintájára (MLOJCIC 1966, 259) leginkább koporsószerelékként funkcionálhattak, avar temetőből hasonló darab ismert a székkutaskápolna dűlői 9. sírból (NAGY 1992). Ez csak a Hegykő-csoport asszonyaira jellemző, akik a vas mellett szívesen hordtak bronzkarpereceket is (BÓNA 1974,37). ? Ma már egyértelmű, hogy a környei temető felhasználása régészeti alapon itt téves, ld. 7. jegyzet! Elég megemlíteni a vörs-papkerti 8-11. századi (KÖLTÖ-LENGYEL-PAP-SZENTPÉTERI 1992), a garabonc-ófalui 9. századi (SZŐKE 1994a), a karoseperjesszögi (RÉVÉSZ 1996) illetve a szeged-algyői 10. századi (KÜRTI 1998), valamint a szabolcsi kora Árpádkori (KOVÁCS 1994) temetők biokémiai feldolgozásainak a régészeti eredményeket kiegészítő, illetve alátámasztó tanulságait. 20 A szentendrei és testonai langobard temetők vércsoportarányainak hasonlósága is erre utal (BÓNA 1974, 69)! 21 Lengyel Imre a keszthely-városi temető sírjainak csontszövettani feldolgozását is elvégezte - mely régészeti leletanyaga részben közlésre került (KOVRIG 1960) -, ám annak eredményeiről szinte semmit nem tudni. Mindössze aimyi derül ki a szűkszavú utalásból, hogy a vizsgálat a horreumi val minimális eltéréssel majdnem tökéletesen megegyező eredményt hozott, az indexszámok ugyanazt a két etnikai csoportot különítették el (LENGYEL 1971, 198-199). Azt azonban nem tudni, hogy ez az adat az ötvenes-hatvanas években Keszthelyen több idényen át folyó ásatás pontosan melyikére, s annak hány sírjára vonatkozik. 22 A horreumi temetőben mindkét csoportnál megtalálni a kőkeretezéses-koporsós temetkezési módot, melynek különböző formái az avar kori Kárpát-medencében éppúgy ismertek (SIMON 1993), mint a kora népvándorlás kori Európa széles területén, legyen szó akár itáliai langobard, akár balkáni temetkezésekről. így a kőkeretezésnek mint temetkezési szokásnak, a különböző etnikumok elkülönítésében korábban tulajdonított jelentősége (BARKÓCZI 1968, 288; SÁGI 1970, 165-166) nem tekinthető megalapozottnak. 23 Az antropológiai alapú nemmeghatározás (LENGYEL 1971, 193) néhány esetben (4., 9., 12. sír) - a kevés csontanyag következtében - nincs összhangban a régészeti leletekből adódó meghatározással, összefoglaló táblázatomban az utóbbiakra támaszkodtam. Ugyanígy a tárgyakból indultam ki, ha az elhunyt nemére egyáltalán nincs adat. 24 Ábrázolását korábban Szent Györggyel hozták összefüggésbe, ma inkább, mint Győzelmes Krisztust értelmezik (TÓTH 1991,29). 25 E dunántúli korongfibulák mediterrán hatást mutató paimoniai, kontinuus műhelyek termékeként való meghatározása, s így az avar korban továbbélő római népességhez kötése napjainkban is képviselt nézet (TÓTH 1996, 155). A romamzált elemek 6. századi jelenléte, s különösen azoknak ilyen gazdagság tulajdonítása a már említett ellentmondások miatt azonban sokkal kétségesebb annál, mintsem hogy ilyen egyszerű lenne a megoldás. Ezzel szemben a Koman-kultúra által kínált alternatíva sokkal inkább elgondolkodtatóbb kell, hogy legyen, miként a legkorábbi darabokat Garam Éva is bizánci hadifoglyokkal idekerült provinciális árúknak tartja (GARAM 1993, 131). 20 Ez, a kosaras fülbevalók esetén a német szakirodalomban elfogadott tény, érződik a kölkedi pár értelmezése kapcsán is (KISS 1996, 193). Hogy a képmező ábrázolása alapján több csoportra bontható félholdcsüngős fülbevalóknál valóban számolnunk kell azok utánzásával, azt