Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Straub Péter: A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb alternatívája

A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb altemetívája 207 leletanyag hiányában régészetileg továbbra is bizonyíthatatlan. A Keszthely-kultúra eredetében legjobban a langobard vonal követhető, mivel hasonló korú bizánci temetők hiányában a századelő, s szakszerűsége folytán főként az utóbbi évtizedek itáliai ásatásai aránytalanul kedvezőbb összehasonlítási lehetőséget kínálnak. A jövőben amellett, hogy szükséges minél több temetkezés közzététele, tisztázni kell. mi lehet az oka egyes langobard tárgytípusok dunántúli meglétével szemben mások teljes hiányának (tausírozott övek, cloissoné technikájú korongfibulák. arany lemezkeresztek), melyek a korábbi, hagyományos kronológia szerint Itáliában használatban voltak már a 7. század elején. Miután jelenleg az itáliai régészeti anyag datálása is válságát éli, ezért az sem kizárt, hogy a Keszthelykultúra jó támpontokat adhat annak keltezéséhez. Tudniillik adva van egy írott forrással adatolt terminus post quem időpont (610-611), ami keltez egy idegen, részben langobard eredetű leletkört, amiben ha bizonyos tárgyak hiányoznak akkor az azt is jelentheti, hogy azok talán Észak-Itáliában sem lehettek használatban a 7. század kezdetét megelőzően, vagy legalábbis nem voltak általánosan elterjedtek. Mindenesetre ha belegondolunk, hogy harminc évvel ezelőtt a horreumi temető publikálásakor mit tudtunk a Keszthely-kultúráról, s a meroving és a kora avar kori régészeti kutatások látványos eredményei milyen lehetőségeket nyitottak meg, akkor joggal bizakodhatunk, hogy a közeljövőben talán tisztázódhat a Keszthelykultúra problémája. A másik feladat, e dunántúli leletanyag belső kronológiájának részletekben való kidolgozása újabb tanulmány kíván, melynek megoldása a kultúra külső kapcsolatainak gyors megszűnése, s annak teljes elszigetelődése folytán talán nehezebbnek, ám korántsem megoldhatatlan tűnik. Jegyzetek: 1 Ma már tudjuk, hogy ez nem Lipp Vilmos bűne, akkor is, ha a feltárt temetkezések leletanyagát nem publikálta síronként, azokról leltárt vezetett és eredetileg külön tartotta őket, s csak Pestre felkerülve keveredtek össze azok végzetesen (KISS 1992, 245). Az 1950-es évektől Keszthely környékén váltakozó intenzitású tervásatások és leletmentések anyagának teljes leletösszefüggéseiben való közlésére jelen kötetben kerül sor. 1 Részletekbe menő kutatástörténeti áttekintést nyújt, különösen a korai időkre vonatkozóan KOVRIG 1958, 66-67; MÜLLER 1992, 251-252. J A helyben továbbélő késő római, keresztény enkláve meghatározó szerepét - melyet már Alföldi András felvetett (ALFÖLDI 1926) - a kultúra egészére nézve azóta is többen vallják (TÓTH 1987; POHL 1988, 232-233; SZŐKE 1994, 166, TÓTH 1996, 155-156). Egyes német és osztrák szerzők különböző etnikai feltevései - burgund (KOLLAUTZ-MIYAKAWA 1970, 181), szász (MENKE 1990. 189) - mellett itthon Sági Károly nevéhez fűződik a legtöbb ilyen koncepció, alemannokkal (SÁGI 1961, 427-429), később frank bevándorlókkal (SÁGI 1970, 173, 185), máskor visszamaradt langobardokkal (SÁGI 1960, 34) vagy keleti gótokkal (SÁGI 1991, 137) való magyarázattal. ' Barkóczi Lászlón kívül Sági Károly és Bóna István tett kísérletet arra, hogy ne csupán egy-egy tárgytípus, hanem többé-kevésbé a leletanyag egésze alapján próbáljon meg érdemben hozzászólni a kultúra genetikájához, ám munkájukat sajnos nem követte folytatás (BÓNA 1962, 62-64; SÁGI 1970, 170-192). 0 Ezúton is köszönetemet fejezem ki Horváth Lászlónak és Müller Róbertnek a sírok publikálásának átengedéséért. A képtáblák rajzainak elkészítéséért Marton Tibornak tartozom hálás köszönettel. 7 A hazai és külföldi recenziók valamint elemzések egymástól függetlenül mutattak rá eimek hibáira (BÓNA 1971a, 297; HOREDT 1971, 200; MARTIN 1973; TOMKA 1973), minek következtében a kutatás a temető bizonyos részét a kora avar kori dunántúli gepidák második legfontosabb lelőhelyeként tartja számon napjainkban (MARTIN 1990, 73; KISS 1992, 92). i Az ásatási beszámolók - RégFüz Ser. I. (1971) 32; ArchÉrt 1971, 271-272 - csak hét temetkezést említenek, de eredetileg temetkezéshez tartozhatott a 34. sírhoz közeli hulladékgödörből előkerült koponya is, mint ahogy ásatási naplójában Horváth László is egykori sírnak tekinti azt. Az ásatás részletes dokumentációit a keszthelyi Balatoni Múzeum Adattárában találni KBM Ad.: 84.240-241 számon, a megmaradt leleteket úgyszintén a Balatoni Múzeum őrzi, a leltári számokat a sírleírásokban adom. 9 E sírt közli SÁGI 1989, 273, 13. ábra. 10 Az ásatási napló szerint feltárásra került „nagyon sok állatcsont és kevesebb, 4. századi edénytöredék, valamint 60 cm mélységben egy hagymafejes bronzfibula" is. Előbbiekből a sírrajz két állkapcsot ábrázol, az utóbbiakból azonban seimnit. 11 A 71.104.13 leltári számon szereplő tárgy az 1974. évi revíziónál már nem volt meg. A leltárkönyvbe Müller Róbert azonban szerencsére részletesen leírta - és leraj-