Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Straub Péter: A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb alternatívája

A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb altemetívája 207 leletanyag hiányában régészetileg továbbra is bizonyít­hatatlan. A Keszthely-kultúra eredetében legjobban a langobard vonal követhető, mivel hasonló korú bizánci temetők hiányában a századelő, s szakszerűsége folytán főként az utóbbi évtizedek itáliai ásatásai aránytalanul kedvezőbb összehasonlítási lehetőséget kínálnak. A jövőben amellett, hogy szükséges minél több te­metkezés közzététele, tisztázni kell. mi lehet az oka egyes langobard tárgytípusok dunántúli meglétével szemben mások teljes hiányának (tausírozott övek, cloissoné technikájú korongfibulák. arany lemezkeresz­tek), melyek a korábbi, hagyományos kronológia szerint Itáliában használatban voltak már a 7. század elején. Miután jelenleg az itáliai régészeti anyag datálása is válságát éli, ezért az sem kizárt, hogy a Keszthely­kultúra jó támpontokat adhat annak keltezéséhez. Tud­niillik adva van egy írott forrással adatolt terminus post quem időpont (610-611), ami keltez egy idegen, részben langobard eredetű leletkört, amiben ha bizonyos tárgyak hiányoznak akkor az azt is jelentheti, hogy azok talán Észak-Itáliában sem lehettek használatban a 7. század kezdetét megelőzően, vagy legalábbis nem voltak általá­nosan elterjedtek. Mindenesetre ha belegondolunk, hogy harminc évvel ezelőtt a horreumi temető publikálásakor mit tudtunk a Keszthely-kultúráról, s a meroving és a kora avar kori régészeti kutatások látványos eredményei milyen lehető­ségeket nyitottak meg, akkor joggal bizakodhatunk, hogy a közeljövőben talán tisztázódhat a Keszthely­kultúra problémája. A másik feladat, e dunántúli lelet­anyag belső kronológiájának részletekben való kidolgo­zása újabb tanulmány kíván, melynek megoldása a kul­túra külső kapcsolatainak gyors megszűnése, s annak teljes elszigetelődése folytán talán nehezebbnek, ám ko­rántsem megoldhatatlan tűnik. Jegyzetek: 1 Ma már tudjuk, hogy ez nem Lipp Vilmos bűne, akkor is, ha a feltárt temetkezések leletanyagát nem publikálta síronként, azokról leltárt vezetett és eredetileg külön tartotta őket, s csak Pestre felkerülve keveredtek össze azok végzetesen (KISS 1992, 245). Az 1950-es évektől Keszthely környékén váltakozó intenzitású tervásatások és leletmentések anyagának teljes leletösszefüggéseiben való közlésére jelen kötetben kerül sor. 1 Részletekbe menő kutatástörténeti áttekintést nyújt, különösen a korai időkre vonatkozóan KOVRIG 1958, 66-67; MÜLLER 1992, 251-252. J A helyben továbbélő késő római, keresztény enkláve meghatározó szerepét - melyet már Alföldi András fel­vetett (ALFÖLDI 1926) - a kultúra egészére nézve azóta is többen vallják (TÓTH 1987; POHL 1988, 232-233; SZŐKE 1994, 166, TÓTH 1996, 155-156). Egyes német és osztrák szerzők különböző etnikai felte­vései - burgund (KOLLAUTZ-MIYAKAWA 1970, 181), szász (MENKE 1990. 189) - mellett itthon Sági Károly nevéhez fűződik a legtöbb ilyen koncepció, alemannokkal (SÁGI 1961, 427-429), később frank be­vándorlókkal (SÁGI 1970, 173, 185), máskor visszama­radt langobardokkal (SÁGI 1960, 34) vagy keleti gótok­kal (SÁGI 1991, 137) való magyarázattal. ' Barkóczi Lászlón kívül Sági Károly és Bóna István tett kísérletet arra, hogy ne csupán egy-egy tárgytípus, ha­nem többé-kevésbé a leletanyag egésze alapján próbál­jon meg érdemben hozzászólni a kultúra genetikájához, ám munkájukat sajnos nem követte folytatás (BÓNA 1962, 62-64; SÁGI 1970, 170-192). 0 Ezúton is köszönetemet fejezem ki Horváth Lászlónak és Müller Róbertnek a sírok publikálásának átengedésé­ért. A képtáblák rajzainak elkészítéséért Marton Tibor­nak tartozom hálás köszönettel. 7 A hazai és külföldi recenziók valamint elemzések egy­mástól függetlenül mutattak rá eimek hibáira (BÓNA 1971a, 297; HOREDT 1971, 200; MARTIN 1973; TOMKA 1973), minek következtében a kutatás a temető bizonyos részét a kora avar kori dunántúli gepidák má­sodik legfontosabb lelőhelyeként tartja számon napja­inkban (MARTIN 1990, 73; KISS 1992, 92). i Az ásatási beszámolók - RégFüz Ser. I. (1971) 32; ArchÉrt 1971, 271-272 - csak hét temetkezést említe­nek, de eredetileg temetkezéshez tartozhatott a 34. sír­hoz közeli hulladékgödörből előkerült koponya is, mint ahogy ásatási naplójában Horváth László is egykori sír­nak tekinti azt. Az ásatás részletes dokumentációit a keszthelyi Balatoni Múzeum Adattárában találni KBM Ad.: 84.240-241 számon, a megmaradt leleteket úgy­szintén a Balatoni Múzeum őrzi, a leltári számokat a sírleírásokban adom. 9 E sírt közli SÁGI 1989, 273, 13. ábra. 10 Az ásatási napló szerint feltárásra került „nagyon sok állatcsont és kevesebb, 4. századi edénytöredék, vala­mint 60 cm mélységben egy hagymafejes bronzfibula" is. Előbbiekből a sírrajz két állkapcsot ábrázol, az utób­biakból azonban seimnit. 11 A 71.104.13 leltári számon szereplő tárgy az 1974. évi revíziónál már nem volt meg. A leltárkönyvbe Müller Róbert azonban szerencsére részletesen leírta - és leraj-

Next

/
Thumbnails
Contents