Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Straub Péter: A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb alternatívája

A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb altemetívája 203 ző, illetve azt átfedő időszak emlékei, mégpedig a 6-7. század fordulójáról. 2/ Kosaras fülbevalók A horreumi temető öt - 6., 8., 9., 17., 29. - sírjában került elő kiskosaras arany fülbevalópár. A kora népvándorlás kori Európa óriási területén közkedvelt kosaras fülbevalók késő római formai előzményei ma már jól ismertek. A fülbevalótípus eredete a 4. századra vezethető vissza, mely rendkívül népszerűvé a 6. századtól, bizánci hatásra vált. A kosaras fülbevalók a félholdcsüngős típusúaktól eltérően azonban nemcsak aranyból ismertek, sőt formailag is olyannyira változatosak - a horreumi párok közt sincs két egyforma! -, hogy részletes tipokronológiai összefoglalásuk még várat magára. Ennek következtében, az 5-7. századi példányok döntő többségükben jelenleg keltezhetetlenek (BIERBRAUER 1993. Anm. 235.). Annyit azonban biztosan tudunk, hogy több területen is számolhatunk önálló késő antik (KASTELIC 1956) és germán műhelyekkel (BOTT 1961; FINGERLIN 1974), melyek helyben utánozták a bizánci darabokat. Miután még nem tisztázott, hogy tipológiáikig melyek azok a jegyek, amik alapján egy kosaras fülbevalót biztosan bizánci készítménynek kell, hogy tartsunk, a horreumi - és általában a Keszthelykultúrás - kiskosaras fülbevalók következetesen bizánci darabként való meghatározásában óvatosnak kell lennünk. A köznépi temetkezések nagyszámú, bronzból öntött, teljesen egyszerű darabjai biztosan helyben készültek (MÜLLER 1987a, 112). továbbá régóta köztudott, hogy a kiskosaras arany és ezüst fülbevalók a gazdagabb itáliai langobard női síroknak is szokványos leletei (LBERG 1923. 85), melyek az Alpoktól északra langobard közvetítéssel terjedtek el. Az 568-ban Észak Itáliába vándorolt langobardok rendkívül gyorsan átvették a kosaras fülbevalók használatát, olyannyira, hogy a nyugati germánok közül a bajorok mellett körükben vált azok viselete a legnépszerűbbé. Mindezek értelmében már kevésbé meglepő, hogy antropológiai anyaga alapján mindkét vizsgálható horreumi fülbevalós sír az első szerológiai csoportba tartozik. így azok a fenékpusztai kosaras függők, melyeket a hazai szakirodalom Garam Évának a kora avar kori ékszerek bizánci kapcsolatait tárgyaló alapos munkái nyomán előszeretettel tart eredeti bizánci készítményeknek, teljes leletösszefüggéseiket tekintve is inkább mutatnak langobard kapcsolatokat, mintsem bizáncit. Mivel egyelőre nincs átfogó jellegű, megalapozottnak tekinthető tipokronológiai rendszer, nem dönthető el egyértelműen, hogy a horreumi fülbevalók a 6. vagy a 7. századra keltezendők-e, mindenesetre utóbbi lehetősége nem zárható ki. mint ahogy az sem, hogy itáliai műhely(ek) darabjairól lenne szó. Itáliában éppúgy készíthették bizánci, mint langobard ötvösök, de nem is a mesterek meghatározása a fontos, hanem az, hogy azok langobard nőkkel is bekerülhettek a Kárpát-medencébe, miután az viseletük részét képezte Itáliában. Ami a keltezését illeti, a kosaras függők datálásában ugyan a hazai és külföldi kutatásban általánosan elfogadott a 6. századi keltezés, ám hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy azok egész Nyugat-Európában használatosak voltak a 7. század legelején is (BIERBRAUER 1987, 150), ami számos itáliai langobard temetkezésre is vonatkozik (RIEMER 1992, 125). Nem járható út a kosaras fülbevalók 6. század második felére való keltezése lényegében egyetlen párhuzam alapján, a példaként gyakran említett Arnegunda sír ugyanis gazdagságában egyáltalán nem egyedülálló. Hasonlóan látványos viseleti elemeket tartalmazott az éppúgy közismert bülachi Szent Laurentius templomban feltárt alemann női temetkezés is, melyben a hasonló formájú kiskosaras arany fülbevalópárt a sír többi melléklete alapján kizárt, hogy a 7. század közepe elé lehetne datálni (DRACK 1970). 3/ Filigrán és kőbetétes korongfibulák A 8. sírból nagyméretű hegyikristály foglalatú (BARKÓCZI 1968, Pl. LVIII, 3), a 9. sírból pedig kis, üvegkőbetétes arany korongfibula került elő (BARKÓCZI 1968, Pl. LIX, 3), melyeket bár formájukban különbözőek, a peremükön lévő apró kőbetétek sora éppúgy összeköt, mint a filigrántechnika. További kapcsolatot jelent, hogy mindkét sírban kiskosaras arany fülbevalópár is volt. Csontszövettani eredménye csak a 9. sírnak van, mely szerint az ékszer viselője a langobard csoporthoz tartozik, ami összevág a leletről rendelkezésre álló régészeti ismeretekkel. E korongfibula ugyanis nemcsak típusában, hanem európai lelőhelyeiben is eltér a bibliai jelenetű daraboktól. Míg a mélyített mezőjű korongfibulák párhuzamait a Komankultúrában találni meg. addig a közepükön különböző méretű kőbetétekkel ékített filigrándíszes darabok tipikus germán ékszereknek tekinthetők, melyek viselete a 7. század elejétől valamennyi nyugati germán nép körében népszerűvé vált. Jól illusztrálja ezt az észak- és közép-itáliai példányok nagy száma (GARAM 1993, 122— 125). Mivel a horreumi daraboknak nem ismertek tökéletes nyugat-európai analógiáik, ezért érdemes megemlíteni, hogy Csák Árpád a Keszthely-Dobogón 1898-ban feltárt hatvannégy sír egyikében egy olyan kőbetétes. kétségtelenül 7. századi, nyugati germán típusú bronz korongfibulát talált (KUZSINSZKY 1920, 146. ábra), mely példány meroving megfelelői közismertek (THIEME 1978. 418-420), ami így a fenékpusztai ékköves darabok germán kapcsolataihoz újabb támpontot szolgáltat. 4/ Mellékszíj as övgarnitúrák A horreumi temető két sírjában is volt sokmellékszíjas, kettőspajzsos készletű préselt ezüst övgarnitúra.